A növekedés csodája
Látogatók száma: 80
'Aki műveli az ő földjét, jóllakik kenyérrel. '
Ailet felvetett egy kérdést az egyik cikkében, egészen pontosan azt, hogy:
Miért kertészkedünk?
Azt kell mondanom, hogy itt falun több okból is, az egyik, hogy minden házhoz tartozik kert is, amit ha művelünk, akkor az élelem nagy részét meg lehet termelni, ami nem csekélység az egyre dráguló világunkban. Sokan így sem művelik, mert vagy mert nem tudják, vagy mert nem akarják, és akkor szerencsésebb esetben nem hagyják parlagon, hanem kölcsön adják valakinek, aki nagyban termel például gabonát.
Anyámék házához például több mint hatszáz négyszögöl föld tartozik, az udvaron kívül még. Ezt régen mind műveltük, még a gyerekkoromban. Sokszor végtelen hosszú kukoricasorok voltak, hogy el lehetett benne veszni, ha nem ismertél minden göröngyöt. A földek végén egy földesút húzódik, ahol nyaranta, amikor sokan termeltek kukoricát, nem nagyon lehetett tudni, hogy éppen mikor is érünk a saját telkünkhöz, mert nem lehetett látni. Nekünk azért volt egy tájékozódási pontunk, mert egy hatalmas cseresznyefa állt a hostel közepén és az irányt mutatott. Ez volt régen.
Amikor mi átvettük, akkor a fele hostelre lucernát vetettem, mert kellett a széna a jószágoknak. Papa mondta, hogy nem lehet kézzel lucernát vetni, de én úgy gondoltam, hogy régen sem voltak gépek és akkor is elvetették valahogyan. Azért jó 6-8 évig jó sok lucerna termett rajta. Később mi elköltöztünk és anyuék kiadták a hostel felét bérbe. Így most ők is csak a felét művelik, de sokszor így is sok nekik.
Visszakanyarodva a témához...
Több okból művelünk földet. Vagy azért mert ránk hagyták a földet és valamit kell vele kezdeni, vagy azért mert szeretjük magunk megtermelni a zöldségeink és a gyümölcseink nagy részét, vagy egyszerűen csak szeretjük a föld szagát és a kerti munkát. Vagy muszájból. Amit én legjobban szeretek benne, az a növekedés csodája. Mert fantasztikus, ahogy a kis magból valami kibújik és egy pár hónap alatt ellát téged élelemmel.
Egyszer valaki kérdezte tőlem, hogy tudnék-e úgy élni, hogy nincs kertem, vagyis, hogy el tudom képzelni magam kert nélkül. Hát nem tudom. Biztosan menne, ha muszáj, de jobban szeretem, ha van kertem.
Egyszer csak elkezdem egy pár négyzetméteren, majd terjed tovább, úgy, hogy már a szomszéd földjével is szemezek. Olyan ez mint a tetoválás. Addig nem elég, míg be nem töltöd a földet.
A cikket írta: Virág
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Ez egy olyan folyamat, aminek soha nem jutsz a végére... vagyis mindig, minden kezdődik elölről, ismétlődik... Nem érzed magad jól, ha csak úgy hagyod parlagon. Az mégsem járja, hogy gazos legyen, no akkor próbáljuk meg a lehetetlent? És csodák csodája képes vagy megvalósítani, amit "megálmodtál". :-)
Számomra még mindig egy kihívás. Ha már mást nem tudok "betörni". :-)
Aki a földet szereti, annak az az élete is. Nem beszélve róla, hogy a magyarság gyakorlatilag ebben a legjobb mióta világ a világ. Szeretni kell, ami a miénk, gondozni és a kincseivel gyarapítani fog, még akkor is ha nehéz kenyér.
Pussz, Tündér
A föld szeretete nálam akkor kezdődött, amikor először vettem kezembe a kapát a saját területemen. Jól mondod, ha már egyszer "meglett", kellett valamit kezdeni vele. Hát kézbe vettem a sorsát. És attól kezdve nem volt megállás. Valami hajtott, mint ahogy írod, mindig többet, mindig jobban... és a várakozás, hogy a valamiből valami lesz. Lett... :-)
Ez egy olyan folyamat, aminek soha nem jutsz a végére... vagyis mindig, minden kezdődik elölről, ismétlődik... Nem érzed magad jól, ha csak úgy hagyod parlagon. Az mégsem járja, hogy gazos legyen, no akkor próbáljuk meg a lehetetlent? És csodák csodája képes vagy megvalósítani, amit "megálmodtál". :-)
Számomra még mindig egy kihívás. Ha már mást nem tudok "betörni". :-)
Puszi
Kedves Virág!
Aki a földet szereti, annak az az élete is. Nem beszélve róla, hogy a magyarság gyakorlatilag ebben a legjobb mióta világ a világ. Szeretni kell, ami a miénk, gondozni és a kincseivel gyarapítani fog, még akkor is ha nehéz kenyér.
Pussz, Tündér