A szántó-vető ember
Látogatók száma: 91
Józsi bá' talán az első és utolsó ember volt a faluban, aki még lovakkal szántott.
Mikor idekerültem és megvettem a kis kertet, lelki szemeim előtt megjelent a sok gyönyörű zöldség, paprika, paradicsom, dúsan termő gyümölcsfák.
Mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy ehhez előbb a földet fel kell ásni, ha lehet, akkor szántani.
Mikor visszazuhantam a valóságba és aktuálissá váltak a tavaszi-őszi munkák, kapkodtam fűhöz-fához, felkerestem az összes rota-kapával dolgozó embert, de volt, aki csak a saját földjén használta, aki nem vállalta, mert éppen rossz volt.
Bizony, már magam sem vagyok fiatal, igy amikor Józsi bá't ajánlották, felkerestem. Az öreg éppen akkor jött meg egy szántásból, jókedve volt, igaz-kicsit pálinkagőzös volt a lehelete.Hogy megnézett már az öreg, mintha én lettem volna a szántani való!
Azt mondta, neki előbb szemrevételezni kell a terepet, hogy a lovaival tud-e majd boldogulni. Végül elvittem, megmutattam a kertet, az öreg megölelgetett, egyet-kettőt a hátsófelemre paskolt, úgy, ahogy a lovait szokta simogatni.Azt mondta, ne féljek semmit, minden el lesz intézve, megcsinálja.Magamban elkereszteltem szántó-vető embernek.
Az évek múltak és a Józsi bá'val való közös munka szertartássá vált. Az öreg mindig nagy örömmel jött. A munka menete féldeci pálinkával kezdődött, a lovai mintha érezték volna, hogy az öreg ettől nagy erőt kapott, valósággal szárnyra keltek és rövid időn belül
minden rendben volt.A szertartás vége a szokásos ölelgetés és paskolás volt, de soha nem szemtelenül, volt benne valami végtelen szeretet ,tisztelet és vidámság. Nagyon megszerettem az öreget.Valóban a gyümölcsfáim bőven teremtek, igy ősszel mindig összeszedtem a sok almát és odaadtam Józsi bá'nak , a lovai részére téli vitamin gyanánt.
Aztán egyszer, egy téli napon megjelent nálam kezében egy üveg pálinkával, mondván, hogy az almával megosztozott a lovaival és az ő részéből főzte ezt a kis házi pálinkát. Hát ilyen volt az öreg.
Pár évvel ezelőtt meghalt a felesége, nagyon sajnáltam, jó volt vele beszélgetni. Aztán a fia is követte az anyját, valamilyen titokzatos betegséget kapott.
Az öreg megtört, egyre kevesebbet láttam már a lovasszekéren bakon ülve.
Nemrégiben elmentem a portája előtt, ahol a régi, verandás, gyönyörű parasztház
helyén egy modern épület éktelenkedett.
Nekem egyre jobban hiányzik az öreg, nemcsak a munkája, hanem a kedélyes hátsó-paskolás is, úgy, ahogy a lovait szokta..
Ilona B. T.
Kép: Net
A cikket írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
Csillagos valóság!
Azt gondolom, nem kell nagy dolgokat tennünk ahhoz, hogy emlékezetesek maradjanak. Amit szeretünk, aminek örülünk, az jó szivvel bennünk marad és másra is átragad.Biztos vagyok benne, ha néha,-ha csak villanásnyi időre is, de hiányozni fogunk valakinek..
Igen. Azt hiszem mindenki él meg hasonlót, de akad ami örökké titok marad. Örülök, hogy olvashattam... :)
Nagyon tetszett a történeted! Szívmelengető volt olvasni. :)
Puszi, V
Szia, Évi!
Mielőtt bármit is irnék, Isten éltessen sokáig erőben, egészségben, alkotó-kedvben itt is!BOLDOG SZÜLINAPOT! :)
Köszönöm, a hozzászólásod, igaz, ami igaz, valóban hiányzik az öreg.Most annyival tettem könnyebbé a munkát, hogy a telek hátsó felét odaadtam a húgoméknak, a sógor imádja és műveli és az ásási munkában segit.Azóta télen-nyáron naponta kétszer kibuszozik a húgom nagy örömére, hajnalban és délután a harmadik szomszéd kutyáját etetni..Én örülök neki, mert eddig minden télen betörtek, pedig mindig kiirtam az ajtóra, hogy itt már jártak..
Mióta az öreg nincs, azóta trágyázva sem volt, komposztálok és műtrágyázok..
Lassan már aktuális lenne...
Tavaly árultak zsákostól trágyát itt a TESCO-ban, lehet, hogy azzal oldom meg, Neked is valami ilyesmi kellene, mert nem könnyű vödrözni..A paprika és a tökfélék, uborka alá nagyon kell..
Nem könnyű a paraszti munka! :)
Puszi: Ilona
Nagyon aranyos vagy. Köszönöm!
Látod én munkával ünnepeltem ezt a napot és most vagyok elégedett. Mert hasznos volt. Az utolsó levelet is elhordtam végre. Van még vissza ásózni, akkor lehet, hogy meglépek egy zsákot, tényleg csak oda ahová kell!
De gyönyörű idő volt ma! :-)
Puszillak,
Éva
Szia Ilike!
Ez nagyon aranyos történet! Az öreget én is megkedveltem, ahogy jellemezted. El tudom képzelni mekkora segítség volt ez neked.
Hozzám már csak egy kis kerti nyitott kapu vezet. A szomszédaim körbekerítettek. Hozzám már csak a madár tud beröppenni. Már őzikével sem tudok szemezni, mert olyan is volt, amikor szabadon jöhettek-mehettek. A kerítés már ezt megakadályozza. No és hozzám se tud feljönni egy járgány. Ha trágyát kellene hozatnom, mindent kézi erővel kellene megoldanom. Tavaly megint elmaradt. Ásózni szoktam ősszel és tavasszal, ha nem végzek.
Az első évben, amikor még szabadon állt a terület traktorral mélyszántattam fel az egészet először és utoljára. 5* ezért a hiteles történetért.
Pussz,
Éva
Mielőtt bármit is irnék, Isten éltessen sokáig erőben, egészségben, alkotó-kedvben itt is!BOLDOG SZÜLINAPOT! :)
Köszönöm, a hozzászólásod, igaz, ami igaz, valóban hiányzik az öreg.Most annyival tettem könnyebbé a munkát, hogy a telek hátsó felét odaadtam a húgoméknak, a sógor imádja és műveli és az ásási munkában segit.Azóta télen-nyáron naponta kétszer kibuszozik a húgom nagy örömére, hajnalban és délután a harmadik szomszéd kutyáját etetni..Én örülök neki, mert eddig minden télen betörtek, pedig mindig kiirtam az ajtóra, hogy itt már jártak..
Mióta az öreg nincs, azóta trágyázva sem volt, komposztálok és műtrágyázok..
Lassan már aktuális lenne...
Tavaly árultak zsákostól trágyát itt a TESCO-ban, lehet, hogy azzal oldom meg, Neked is valami ilyesmi kellene, mert nem könnyű vödrözni..A paprika és a tökfélék, uborka alá nagyon kell..
Nem könnyű a paraszti munka! :)
Puszi: Ilona
Ez nagyon aranyos történet! Az öreget én is megkedveltem, ahogy jellemezted. El tudom képzelni mekkora segítség volt ez neked.
Hozzám már csak egy kis kerti nyitott kapu vezet. A szomszédaim körbekerítettek. Hozzám már csak a madár tud beröppenni. Már őzikével sem tudok szemezni, mert olyan is volt, amikor szabadon jöhettek-mehettek. A kerítés már ezt megakadályozza. No és hozzám se tud feljönni egy járgány. Ha trágyát kellene hozatnom, mindent kézi erővel kellene megoldanom. Tavaly megint elmaradt. Ásózni szoktam ősszel és tavasszal, ha nem végzek.
Az első évben, amikor még szabadon állt a terület traktorral mélyszántattam fel az egészet először és utoljára. 5* ezért a hiteles történetért.
Pussz,
Éva