A tuskó
Látogatók száma: 49
Hogyan születnek a kis sztorijaink?... Ez például az "Úrinő" c. bejegyzés apropójából... mert hirtelenjében annyi mindent eszembe juttatott a tőle olvasottak, hogy kénytelen voltam leírni...
Kicsit azért változtatva rajta, mert nem akartam teljesen kivetkőzni úrinő mivoltomból... még megszólnának! Ezért is adtam neki a "Tuskó" címet.
A minap én is az akartam lenni, úrinő... de rá kellett jönnöm, azzal nem megyek semmire... Hamar kivetkőztem hát nem létező úrinő mivoltomból és átvedlettem segédmunkássá... Történt ugyanis, hogy a "segítőm" szép komótosan leült a kis sámedlimra, maga mellé állítva az addig féltve őrzött tuskómat és a fejszével elkezdte volna aprítani a száraz faágakat. Amit az első ágvágáskor megtapasztaltam, hogy elkezdi azt ócsárolni...
- Milyen életlen ez a fejsze!... és egyebek... Több se kellett, másodszor is kivetkőztem úrinő mivoltomból...
- No persze, még mit nem kellene megtanulnom ahhoz, hogy ne legyen olyan életlen? Ez van! Sajnálom!... Ezek után jobbnak látta az életlen fejszével tovább darabolni a száraz ágakat egy hang nélkül...
... ahogyan adogattam az ágakat a vadi zsír munkáskesztyűmbe bújtatott úrinő kacsóimmal, a kb. négy centire nőtt tüskés ág keserítette az életem... Nem volt ugyanis fogása, tüske tüske hátán, hát harmadszor is kijött belőlem az egyszerű pórnép szidalma és bátyámat, kitől örököltem nem csak a "tuskót" és ezt az életlen fejszét, elküldtem melegebb éghajlatra. Nagy franc volt ugyanis az én bátyám! Jól kiszúrt velem, amikor kis csemete korában elültettette velem ezt a minek is nevezzem, cserjét, aminek piros a bogyója, p fujj... és igen nagyra nőtt az évek során... és amit nem csak nehéz volt kivágni, megszabadulni végre tőle, de még felaprítani sem volt gyerekjáték! Beugrottam annak idején, hogy elriasztja a betolakodókat! Őket talán nem, de nekem igencsak riasztó volt már a látványa is. Magasra megnőtt és egytől ugyan már sikerült megszabadulni, de a másik még vissza van... - Ez van! mondtam akkor is, amikor még csak sejtette a segítőm, hogy ez is rá vár. Sajnáltam!... Ugyanakkor örültem, hogy végre megszabadulok tőle...
... aztán, amikor az utolsó ág is elfogyott és szép halomba gyűlt, gúlát alkotva már csak egy gyufaszál hiányzott volna, hogy végképp eltűnjön a terepről, mondtam be negyedszer is az unalmast, elsősorban magamra haragudva, hogy nem számoltam az idővel, nem csak az én gyomrom kondult meg, mint a nagyharang időközben, hanem a lányomé is, és egyre hajtogatta, hogy éhes... és én dühös voltam, hogy nem gondoltam hosszabb kint létre, ezért kaját sem készítettem. A segítőmnek még mindig nem volt elég és szerette volna befejezni a megkezdett munkát. Akkor ismét elő kellett vennem az addig jól leplezett modoromat, hogy jobb belátásra térítsem, emlékeztetve arra, hogy bőven lesz még alkalom nem egy tábortűzre. Minek úgy sietni?... hiszen messze még a nyár vége és az ősz legalább olyan szép tud lenni, az utánpótlást én biztosítom. Honnan is tudhattam volna, hogy egy piromániás, tűzimádóval állok szembe?
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Évikém, néha ki kell bújnunk a bőrünkből. Néha? Mondhatnám nap-mint nap. én ugyanis mostanában hasoló műveleteket végzek, csak magamnak adogatom és utána aprítom az ágakat, a jövőre gondolva. Nem az én jövőmre. Az évek során a hajdan elültetett húszcentis csemeték ugyanis húsz méterre nőttek, kis dzsungelt alkotva a kert végében.
Mivel életem utolsó szakaszához értem, úgy gondoltam, rendet teszek, ritkítok, vágok, fűrészelek. Hogy ne az utódoknak legyen vele baja...
Mivel "úrinő" karomon minden kis ütés, karmolás nyomot hagy, ezért most elhatároztam, csinálok egy karvédőt, mert ebben a hőségben képtelenség hosszúujjú anzugban dolgozni..
Hasonló megfontolásból teszem én is, hipp-hopp elszáll az a kis idő, ami még visszavan... és ne gondold, hogy engem megkíméltek volna a körtefa ágai, úgy összekaszabolták a karom, hogy nem ismerek rá. Nem éppen lenne kellemes annak, aki megsimogatná... Ne is tegye, mert rácsapnék az úri kezére! :-)
Mivel életem utolsó szakaszához értem, úgy gondoltam, rendet teszek, ritkítok, vágok, fűrészelek. Hogy ne az utódoknak legyen vele baja...
Mivel "úrinő" karomon minden kis ütés, karmolás nyomot hagy, ezért most elhatároztam, csinálok egy karvédőt, mert ebben a hőségben képtelenség hosszúujjú anzugban dolgozni..