Add már uram az esőt!
Látogatók száma: 47
- Minek ez a nagy sietség, anyu?... hogy meglásd mekkora pusztítást végzett a vihar?... Úgy sem tehetsz ellene semmit...
- Azt bízd rám,... sokat nem is ellene, az lehet,... de utána?! Eltakarítom a sok letört gallyat, ágat-bogat... megtette helyettem, nagyban megkönnyítve ezzel is a dolgom, csak le kell hajolnom érte!
- Akkor sem értem miért kell ennyire rohanni, ha úgy is mindegy...
- Már miért lenne mindegy?... Pont erről van szó, hogy nem az!... mert milyen jó..., magától nem potyogott volna le az a száraz gally, aminek le kellett! Ebben segített! Nekem csak össze kell szednem, elhordanom... (hogy közben ő mit tesz, na ez itt a kérdés...)
- Nekünk!!! - javít ki... ahogy szokta (de jól ismerem már, mire kiérünk elfelejti,... éppen csak hogy piheg most is,... eszébe sem jut, amit az úton mondott... - Majd emlékeztetem a többesszámra!... azt meg lehet, én felejtem el! Hogy mondta a másik is?... "Majd segítek!"... - Mikor majd?... Ha vége lesz a nyárnak?... Jól ismerem már a fajtáját, megjárta az ígéretek földjét!... Ha én arra várnék, a segítségére, nem is tudom mi lenne belőle?!)
- Szedd a lábad!...és nyugi, nemsokára megérkezünk... inkább figyelj az úton, mert ez a sok kerge-birka autós nem úgy veszi a kanyart, ahogy mi szeretnénk... - figyelmeztetem. Még elsodornak a végén!... Csak lépkedj mögöttem, vagy inkább előttem, és diktáld az iramot!
- Nyugodjak meg? - háborog. Nem tudom hová tette az eszét az apám, hogy ilyen messze kellett vennie teleket? Sose lesz vége ennek az útnak? Miért nem vett valahol a közelben?... (Vajon milyen közelre gondol?... csak lelép az ágyról?...) - Kerüljenek csak el nagy ívben, vagy forduljanak fel, látom, mindenki egyedül megy, és eszük ágába se jutna felvenni egy potyautast! - mondja tovább...
- Hát ebben már én sem reménykedek... - Ne háborogj! - nyugtatgatom... mindjárt megérkezünk! Nézz a lábad elé inkább,... még a végén eltűnsz nekem egy kátyúba!... Az a lyuk még mindig itt van... Hány éve is kerülgetjük? A "szegény" önkormányzatnak erre már nem jutott pénze!... de legalább aszfaltos úton és nem földes kocsiúton mehetünk,... nem úgy, mint régen... mert az volt még a szép világ!... különösen vihar után, amikor mezítláb tapostuk a sarat!... (Itt meg szinte porzik az út!)... Erős a gyanúm, hogy nem esett itt egy csepp eső sem, nem ám, hogy vihar, meg jégeső lett volna, mint kertvárosban?... bár abból az égi áldásból nem kérnék!
Igyekszem szóval tartani, ne érezze olyan kimerítőnek a még visszalévő utat, mert én is igencsak kapkodom a levegőt...
- A következő fa árnyékában pihenjünk egy keveset, de csak a kedvedért állok le pár másodpercre,... miközben már én is alig várom, hogy végre megérkezzünk a kedvenc pihenőhelyemre!... Eddigre már tudom, itt bizony nem esett egy csepp eső sem, úgyhogy a száraz ágak összeszedegetésének lőttek,... de amint felértünk és kicsit megpihentünk, nem kellett azon töprengenem minek is fogok nekiállni... Metszőolló a kezembe, szerelem a szívembe!... Irány a szőlővesszők...
Miért is nem fordítva teremtette az úr?..., mondjuk a fa árnyékában jobban elviselném most a szőlőt, mint a tűző napon a hajtásválogatást, a venyigék összehordását...
Jól sejtettem, ma sem fogok unatkozni!
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Bizony láttam a fotót ... :) Jó az táncnak, vígan él az ember bármilyen helyzetben.
Ja az akácot sem szeretem, emlékszem gyerekkoromba volt itt az udvarba, tele volt tüskével, meg tetűvel, az apu nem is tűrte sokáig ...
puszi
(Megnéztem a találkozós fotót is).
Köszi, hogy itt jártál... a találkozós fotónál is... :-)
Puszi
Várom az esőt, jég nélkül!!!!
Tudod Klárikám, ez maradt nekem, az én drága jó apám gondolta egyszer úgy, hogy "tamriszkusz" sövényem legyen... szerencsére - jóvoltomból - egy se maradt meg, de hogyan, hogyan se, ez az egy ellenállt minden próbálkozásomnak... és így esett, hogy ma már nem tudnék tőle megválni, hacsak lábon nem pusztul el, tőlem ugyan élhet... Így gondolta ezt, akármennyire is ellenállt a volt társam, mert mellé ültette az akácot, aki már mindent ural, nem csak a "... riskát, de a diófának egy részét is... Kinőtte magát a probléma, már nem a tamariskáról szól a fáma, hanem, hogy ki éli túl... egyértelmű, hogy ki... Láttad a fotómat? Mintha táncra perdültem volna, úgy néz ki, pedig én csak a rózsalugast igyekeztem kikerülni... :-)))
Ja az akácot sem szeretem, emlékszem gyerekkoromba volt itt az udvarba, tele volt tüskével, meg tetűvel, az apu nem is tűrte sokáig ...
puszi
(Megnéztem a találkozós fotót is).
Elkerülte? Akkor Te is locsolsz? Az ugye zsebbenyúlós ... Bár néha csak locsolóval viszem a friss palántákra.
... azt hiszem minden addig tetszik egy kertben, míg mi magunk ültetjük és rájövünk, valóban van-e helye nálunk. Egyszer valahol kivettem egy kis hajtás tamariskát, mert nagyon megtetszett, majd amikor elkezdett terebélyesedni, gyorsan intéztem a sorát, szóval kiskertbe nem való.
Kiskacsó - lassan rossz ránézni, tényleg a billentyűzetnek mégis engedelmeskedik ... :)
puszi
El ám! Elkerülte a jég... De még az eső is, ami nem tesz jót!... Az elemi károk ellen valóban nincs védekezés, de minden egyéb ellen igenis van..., mégpedig mi magunk, a két kis kacsónk! Mert amíg élünk, vagyunk, létezünk, és gondolkodunk... Magunknak pedig nem akarunk rosszat!
Bánkódásnak nincs helye az életemben, elég volt belőle! A tettek mezejére léptem, míg van erőm, írtok, írtóra élvezem!... Nem sajnálom, amit eddig viszont igenis,... mert tetszett, ahogy burjánzik, pl. a vadszőlő... Önmagában a Tamariskát is azért szerettem, meg az akác, másért meg nem..., amikor pl. virágzik!
Annyira szépek tudnak lenni, amíg rajtuk tartom a szemem, de mihelyst elfordulok, megfeledkezem kis időre róluk, már bosszant mi mindenre képesek... Hát nem. Ennek vége!
Többé nem sajnálom tövig vágni akár, mert az emberi erő véges...
Puszi
... azt hiszem minden addig tetszik egy kertben, míg mi magunk ültetjük és rájövünk, valóban van-e helye nálunk. Egyszer valahol kivettem egy kis hajtás tamariskát, mert nagyon megtetszett, majd amikor elkezdett terebélyesedni, gyorsan intéztem a sorát, szóval kiskertbe nem való.
Kiskacsó - lassan rossz ránézni, tényleg a billentyűzetnek mégis engedelmeskedik ... :)
puszi
Szőlővesszők, most hogy mondod, nekem is az lesz az esti program, pedig egy hete tettem rendbe a lugast ...
Azért az jó, hogy a kertedet elkerülte a jégeső. Az elemi kár ellen nincs védelem és csak bánkódik az ember, nekem is szerencsém volt ...
Bánkódásnak nincs helye az életemben, elég volt belőle! A tettek mezejére léptem, míg van erőm, írtok, írtóra élvezem!... Nem sajnálom, amit eddig viszont igenis,... mert tetszett, ahogy burjánzik, pl. a vadszőlő... Önmagában a Tamariskát is azért szerettem, meg az akác, másért meg nem..., amikor pl. virágzik!
Annyira szépek tudnak lenni, amíg rajtuk tartom a szemem, de mihelyst elfordulok, megfeledkezem kis időre róluk, már bosszant mi mindenre képesek... Hát nem. Ennek vége!
Többé nem sajnálom tövig vágni akár, mert az emberi erő véges...
Puszi
Azért az jó, hogy a kertedet elkerülte a jégeső. Az elemi kár ellen nincs védelem és csak bánkódik az ember, nekem is szerencsém volt ...
Inkább azt mondanám,megértem.Mert olykor én is így érzek,de ez az út nem csak a cipőről,sokkal inkább kettőnk kapcsolatáról szólt.Hogy együtt megyünk valahová,dumcsizunk,kacarászunk,jól érezzük magunkat a hőség ellenére is.Rég csináltunk ilyet(most jött ki nemrég egy rossz kapcsolatból).Van egy jó kicsi hűtőtáskám,teleraktam innivalóval,jégakku hozzá és így hazáig kibírtuk,közben sikerült cipőt is találnunk,hisz több szem,többet lát.Magamnak is találtam egy nagyon könnyű, laza felsőt meg vettem egy pár utcai papucsot.
Most jöttem be a locsolásból.Ha nem locsolnék,minden kiszáradna.
Puszi
Nekem is van egy kis hűtőtáskám, jégakuval, ha marad ez a forróság, azt hiszem ismét használatba veszem...
Kedves Anyu!
Így igaz! Mi minden körülmények között feltaláljuk magunkat... és nem várunk a sült galambra... Ebben a hőségben ez is, az is nagy tett volt a részünkről... Lassan már egy cipővásárlás is programnak számít...
Úgy döntöttem én már nem indulok ilyen nagy útra, azt sem tudom elnyűni, amim van...
Lehet, hogy vonzana, ha látnám, de így vagyok én mindennel, amit idáig nem ismertem meg, az nem hiányzik... Tudom, erre azt mondanád így nem szabadna gondolkodnom, de hát... :-)
Puszi
Most jöttem be a locsolásból.Ha nem locsolnék,minden kiszáradna.
Puszi
Évám!
Nem olyan fából faragtak minket,hogy bármikor is unatkozzunk.:)
Ma én is leányzómmal voltam úton.Megjöttünk épségben.Nagyon meleg volt.A Szinva-parton csináltunk egy két képet,szépen megcsinálták ott a kis vizesést.Ahogy hazaértünk beálltam a tus alá,hőgutát ne kapjak.Cipőt venni mentünk,azt sikerült is,ez a lényeg.
Puszi
Így igaz! Mi minden körülmények között feltaláljuk magunkat... és nem várunk a sült galambra... Ebben a hőségben ez is, az is nagy tett volt a részünkről... Lassan már egy cipővásárlás is programnak számít...
Úgy döntöttem én már nem indulok ilyen nagy útra, azt sem tudom elnyűni, amim van...
Lehet, hogy vonzana, ha látnám, de így vagyok én mindennel, amit idáig nem ismertem meg, az nem hiányzik... Tudom, erre azt mondanád így nem szabadna gondolkodnom, de hát... :-)
Puszi
Nem olyan fából faragtak minket,hogy bármikor is unatkozzunk.:)
Ma én is leányzómmal voltam úton.Megjöttünk épségben.Nagyon meleg volt.A Szinva-parton csináltunk egy két képet,szépen megcsinálták ott a kis vizesést.Ahogy hazaértünk beálltam a tus alá,hőgutát ne kapjak.Cipőt venni mentünk,azt sikerült is,ez a lényeg.
Puszi