Amikor a gazda ...
Látogatók száma: 93
"Oly szép ez az egész világ..."
Amikor a gazda korán kel reggelente, akkor ugye, ellátja az állatokat, darál, táplálékot készít, kever-kavar, adagol, és simogat, szemmel tart és gyönyörködik, méricskél és elkönyveli magában a kisaccolt gyarapodást.
Amikor a gazda korán kel és reggelente kisétál, csak úgy jókedvéből, piciny kíváncsiságból a közeli zöldségesbe, vagy még tovább megy a kukoricás szélére, burgonyasorok elejére, akkor nem csinál semmit, csak számon tartja, miként dolgozik a nagy természet, mint növeszti és szaporítja önszántából és senkitől nem kényszerítve a milli- vagy mikrométeres új életet, életeket, új értékeket.
Növeszti, szaporítja és egymásra halmozza a megtermelt életet, amiben mi emberek csak szénhidrátot, fehérjét, cukrot és zsírt látunk, nem gondolva az életre, a titokzatos élő lényekre, amely élet(ek) egyszeres és meg nem ismételhető, és semmiféle laborban nem előállítható, csak a maga természetes voltában teremtődik meg újra és újra.
A cukorborsó virágai fehéren és nedvesen örülnek a nemvárt találkozásnak, a hagyma egyenes szárakkal szalutál, köszönti a látogatót, és nedvesen, szelíden kínálja fel a kövér zöldhagyma egyedeket a kihúzásra, miközben a fokhagyma szemtelenül lengeti széles leveleit, gondolván, hogy őt úgysem, hiszen oly szagos, és nem tudja, hogy mégis zamatos is lehet tőle az étel, amikor ...
De mindegy, hiszen a saláta nagy fejekkel terpeszkedik odébb és tudja, hogy a spenót is kövéredik percről percre, ezért hát a versenyt megnyerni nem könnyű, de megéri a milliméteres etapokat megnyerni, míg aztán a konyhaasztalon elpihenhet, végső búcsút vehet e világtól, más életét táplálva folytatván hosszú útját az elejétől a végekig. De hol van ennek az útnak az eleje? És hol a vége?
- Ki tudja azt megmondani, suttogja magában a gazda, miközben kukoricasorokon legelteti szemeit, látva-látván a gyarapodást, és felkínálkozó munkát, újabb gyomirtási akció a láthatáron, talajlazítás sem ártana már, de ezek az esők...
Pedig kell az eső is, és ne féltsük annyira a növényeket, megszoktak ezek már mindent, zivatart, vihart, reggeli hűvös szeleket, ködöket és hideg esőket. A perzselő nap sem kedvetleníti el őket, van ilyen!
Hát igen!
Mondom, amikor a gazda korán kel és csak úgy kedvtelésből sétál egyet a közeli zabföldekig, árpatarlókig, és számol és számba-vesz értéket, teendő feladatokat, akkor bizony nem csinál semmit, mondhatná a kívülálló.
Mert, amikor a gazda korán kel, akkor ...
De mikor nem kel korán?
A cikket írta: férj
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szép a cikked.
joboszi
Kicsiben ismerem ezt az érzést.
Nagyon érzékletesen át tudtad adni. :-)
A gazda szeme hizlalja a jószágot!
Nagyon tetszik a cikked!
Nem csak azért mert én is korán kelek és megszemlélem a vetést, hanem mert... nagyon jók a leírásaid és a megszemélyesítéseid is!
Puszi!