Az én orchideám
Látogatók száma: 58
A szobanövények ugyan annyi munkát és szeretetet igényelnek, akár a kerti növények. Bár a kertben több munka akad, én úgy érzem jobban elfáradok a benti kis orchideámmal.
Mikor kicsi voltam, mamám minden tavasszal befogott a virágoskertje rendberakására. Nagyon élveztem a dolgot, tetszett a sok szép különböző illatú és színű virág. Ám ahogy nőttem, a kedvem is egyenes arányban ment el attól, hogy én a kertre pazaroljam a drága időmet. Tudom, ez nem szép dolog, de kamaszként más dolgok kezdtek el érdekelni, a metszésen, kapáláson, ültetésen kívül. Szerettem inkább csak gyönyörködni a virágokban. Szerencsés helyzetben voltam, mert lehetőségem nyílott kiruccani Hollandiába, ami a tulipánok hazája. Csodás látvány, ahogy a domboldalakon, a sávonként más színű virág a fény felé emeli fejét. De sajnos ez a látvány sem hozta vissza a kedvem a mamámmal való kertészkedéshez. Mikor elköltöztünk mamámtól, a kertes házat felváltotta a panel, de anyukám szerette a virágokat, így azok is költöztek velünk, persze csak a szobanövények. Minden évben kaptam én is valami szépet, de nem igazán szerettek engem, mert hiába a locsolás, a kedves szavak, mindig elhervadtak, és csak anyukám kedves beszéde hozta őket vissza az életbe. Nem tudom mit mondhat nekik, vagy csak a kisugárzása az, ami jó hatással van a virágokra. Szokta is mondani nekem, hogy, amiért nem segítettem a mamának a virágok gondozásában, biztos még haragszanak rám. Hát nem igazán tudtam, hogy tehetném én ezt jóvá, mert szerettem volna én is szép virágokat, de mindig tönkrementek, aztán anyunál újra kivirágoztak. Telt múlt az idő, és beleszerelmesedtem az orchideákba, a különböző színeikbe, fajtáikba, de anyukám azt mondta, nagyon kényes növény, és amíg a legigénytelenebb virág is elpusztul nálam, egy orchideát ne tegyek tönkre.
Egyszer úgy alakult, hogy a munkahelyemen kidobtak három orchideát, mert száradni kezdett a levelük. Megengedte a főnököm hogy hazavigyem az egyiket, a másik kettőt két másik csaj. Az egyik munkatársam szerint megmentettük az életüket, mert gondoskodó kezekbe kerültek. Nos nálam minden tönkre megy, de meg akartam mutatni, hogy szeretem a virágokat, és tényleg meg fogom menteni az életét. Utánaolvastam milyen körülmény kell neki, mit szeret és mit nem. A tesóm szerint olyan macerás akár egy gyerek, de még mindig él és virágzik, és hozza az újabb virágját, pedig már egy hónapja nálam lakik. Remélem jól érzi nálam magát, és továbbra is boldoggá tesz engem, ahogy én is megpróbálom őt.
A cikket írta: dana29
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Remélem még sokáig élvezhetem a látványát, de ez a kép csak hasonlít rá, mert még az én orchideám fényképét nem töltöttem fel a gépemre. De köszönöm.
Neked is szép estét!
Dana
Valóban a virágok is sok törődést és szeretete igényelnek. Nekem is sok van, és virágzik is. Én is panelban lakom. Itt a levegő miatt nehezen bírják, de a törődést meghálálják. Az orchidea valószínűleg azért maradt meg, meg akartad és törődtél vele. Vigyázz rá. A virág az élet szimbóluma. Ahol van virág, ott van szeretet, gondoskodás. A virágtalan szoba rideg és otthontalan érzést kelt, az csak lakás, és nem otthon. Az otthonban szeretet, béke van, a lakásban csak laknak, élnek egymás mellett. Üdv Éva.
Szia !
Valóban a virágok is sok törődést és szeretete igényelnek. Nekem is sok van, és virágzik is. Én is panelban lakom. Itt a levegő miatt nehezen bírják, de a törődést meghálálják. Az orchidea valószínűleg azért maradt meg, meg akartad és törődtél vele. Vigyázz rá. A virág az élet szimbóluma. Ahol van virág, ott van szeretet, gondoskodás. A virágtalan szoba rideg és otthontalan érzést kelt, az csak lakás, és nem otthon. Az otthonban szeretet, béke van, a lakásban csak laknak, élnek egymás mellett. Üdv Éva.
Remélem jól érzi magát, és még sokáig ékesíti a szobámat:)
Üdv Dana