BOTRÁNY! A hóvirágtolvaj

Látogatók száma: 68

Írta: Katona Béla György - (azaz én)... A SAJÁT SZOMSZÉDASSZONYOMAT ÉRTEM TETTEN ! Figyelem! Hamarosan megint aktuális lesz a tolvajok lefülelése!

Képzeljétek el, hogy az év elején milyen felháborító dolog történt.

A hóvirág ugye védett növény. Na, a szomszédasszony

éppen átjött egy kupica pálinkáért, mikor már a kertben

kinyílott a hóvirág.

Ám én nem mentem rögtön a kapuhoz,

hanem elébb ruhát rántottam magamra,

oszt amint ott az ablak előtt állok, látom ám,

hogy a nagysasszony ott a kerítésnél matat valamit.

Hát be is futottam az ablak oldalához, onnan lestem,

aztán látom, hogy vagy hat hét darab hóvirágot a kerítés széle mellől

az utcafront felőli oldalról leszakít.

Elég magosra emelte őket, így láttam, ahogy a szatyrába helyezi

a kis virágfejeket.

Nem is rohantam rögtön kaput nyitni,

hanem , mint rendes természetvédő asszony,

akit a faluszépítő kör építő munkájáért kitüntetett

kötelességemnek éreztem, hogy az esetről a rendőrséget értesÍtsem,

hogy ilyesmi többé ne fordulhasson elő.

Tárcsáztam is a rendőrőrsöt, aminek a száma a keményfedeles

telefonkönyv borítójára lett tollal beleírva, hogy bármikor ha gond van hívhatom.

Jelentettem hát a tolvajlást, ahogyan minden jóérzésű polgár tette volna.

Közöltem, hogy a tettes lakásomon fogvatartom!

Majd, hogy a védett virág elpusztítóját kelepcébe csaljam

a telefonhívás után siettem kaputnyitni.

Kisvártatva már be is sétáltunk a szobámba szomszédasszonyommal.

Tereferélt nekem az unokáiról, én meg kávéval és teasüteménnyel kínáltam,meg persze egy stampedli szilvóriummal,

hogy biztosan elmaradjon, míg a hatóság kiérkezik.

Na, oszt meg is lepődött , mikor csöngettek és a két marcona rendőr

erélyesen a konyhába lépett.

Én reszkető kézzel mutattam, hogy ő az … Gondoltam, minek hozott engem

ilyen helyzetbe.

Ugyanis , ha nem jelentem, még engem csuknának be bűnpártolásért,

vagy csorba esene az erkölcseimen, mert ugye vétkesek közt cinkos,aki néma.

Én gerinces voltam. Bal kezemben szorongattam az olvasót és

üdvözlégyet mormoltam a házi oltár előtt, míg őtet ott faggatták

és a jóisten megnyugtatott, hogy igen jót cselekedtem.

No, amint kipakoltatták a táskáját , sorra bukkantak ott elő az apró kis virágfejek.

Összesen tizenöt!

Akkor a jóképű rendőrparancsnok is megnyugtatott, hogy nagyon helyesen jártam el,

mert jelentettem a tolvajlást.

Kérdezte : Hogy láttam? Hány virágot szedett le Juliska?

Én erre reszkető szájjal azt válaszoltam: Én hetet láttam.

Aztán mutatja a tizenöt szál (!) hóvirágot.

Akkor kaptam magam és a másik biztosúr kiséretében kimentünk a kerítés elé,

hogy az eltépett hóvirágszárakat megszámoljuk.

Ez csak hét! Állapitottuk meg mind a ketten.

Aztán a szomszédasszonyom bevallotta , hogy nyolc szálat

a saját kertjéből tépett le. De a védett virág ott is védett.

Így nem kevés - százötvenezres - pénzbüntetésre ítélte őt a rendőrség.

Felderítő munkámért és a hatósággal való példás együttműködésemért

díszoklevéllel jutalmaztak és a helyi rendőrkapitány személyesen gratulált

jócselekedetemhez.

Azóta is engem hívnak először, ha valami bűntény történik,

hogy láttam e valamit,

hisz a faluban már hire ment, hogy milyen becsületes asszony vagyok.

Így tiszta lélekkel állhattam az Isten, a Krisztus és a katolikus szűzmária elé,

cselekedetemről még a papnak is tanubizonyságot tettem ,

aki az eset hallatán elszörnyülködött, hogy hová fajult már ez a világ...