Elfújta a szél!...
Látogatók száma: 58
Nem értékeltétek, pedig fontos mondanivalója volt. Bármit is szeretnénk elérni az életben, a felsőbb hatalmak nem hagyják. A lehető legrosszabbkor törnek ránk, és nincs az a hatalom, ami megvédené törékeny sátrunkat...
Annyit rágta a fülemet, hogy végül beadtam a derekamat. Ám legyen ha már a fejébe vette.
- De te fogod a gondját viselni - mondtam tettetett haraggal, én csak a termést aratom le.
Fura, egyoldalú, tőlem nem szokatlan, de megegyeztünk a társammal.
Nagyon örültem, amikor pár hét múlva, na, végre elkészül a fóliasátorral, mert alig láttam miatta, belőle valamicskét. Igencsak kíváncsivá tett. Mindig arra hivatkozott ugyanis, most ez meg az a dolog, meg még amaz van vissza, ezért csak később tud hazajönni. De majd meglátom, és belátom, megérte a várakozás. Nem fogom többet nélkülözni. (Mekkorát tévedett! Szeretett nagyokat mondani...)
Szó se róla, amikor elkészült végre, és megláttam a nem is olyan kicsi sátrat - belépve, nyugodtan kiegyenesedve mehettem végig hosszában rajta - megjegyezve csak úgy magamnak, a váza lehetett volna erősebb anyagból, de az csak fából van, a fólia mert még új, sértetlen feszült rajta ugyan, elöl és hátul bejárattal, szellőzőkkel ellátva - naná, hogy büszke voltam a művére, úgy elsőre. Nem is fukarkodtam a dicsérettel, be is zsebelte mind az összeset, amit tőlem kapott, hiszen valóban sokat dolgozott, míg összehozta ezt a szerinte erős, szerintem meg nem bírja ki a legelső vihart, mert elfújja a szél, remekművet.
Ebben maradtunk, meg abban, ne fessük az ördögöt a falra - kár lenne a belé fektetett energiáért, a magoncokról, melyek időközben részben már a földbe el lettek szórva, hintve, vetve és csak idő kérdése, hogy megmutassák magukat, se feledkezzünk meg... Nem beszélve a remélt haszonról, amit a palánták fognak jelenteni, ha majd termőre fordulnak.
Mellénk is állt a szerencse és a magoncok igen csak meghálálták a törődést, szépen fejlődtek, cseperedtek, mert volt abban a sátorban az ég adta világon minden, amit a gazdája, no és én elképzeltünk, megálmodtunk, elvetettünk.
Sokáig élvezhettem a fóliasátor adta előnyöket, mert a társam, amibe csak belekezdett, az nem volt haszontalan, de nem is örökös.
Ez a Kánaán egészen addig tartott, mígnem egy napon hatalmas vihar kerekedett. Akkora erővel jött, hogy a fóliasátrat úgy, ahogy volt, egy szempillantás alatt elfújta a szél!...
Ezek után képzelj el egy műanyag tojástartót, amibe, mert olyan mint egy "mini üvegház", palántákat nevelek...
Hát igen. Nem lehet elég korán kezdeni a kertészkedést..., ha az az ovi, akkor ott.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Aztán egy nap-minden áldott nap kiment a telekre- arra lettem figyelmes, hogy ott áll a sátor bejáratánál és ez az erős, kemény ember csak áll és sír, mint egy gyerek, zokog befelé.Akkor láttam előszőr és utoljára sirni.Az történt, hogy az éjjel vihar volt, a fűtés felmondta a szolgálatot és a füst megölte az összes gyönyörű uborkát..
Akkor elhatároztam, én soha nem fogok fólia-sátrat csinálni..
Tudod Évi, nekem keserű emlékem van a fólia-sátorról.Talán említettem már, hogy a férjem-tudományos munkája mellett hobbiból nagy kertész volt és tél végén már álltak a sátrak, benne az akkor divatbajött kigyóuborka, paprika, paradicsom. Mikor a tél elhúzódott, ezeket a sátrakat fűteni kellett. Gyönyörű volt benne minden, az uborka már felfutott, öröm volt nézni.
Aztán egy nap-minden áldott nap kiment a telekre- arra lettem figyelmes, hogy ott áll a sátor bejáratánál és ez az erős, kemény ember csak áll és sír, mint egy gyerek, zokog befelé.Akkor láttam előszőr és utoljára sirni.Az történt, hogy az éjjel vihar volt, a fűtés felmondta a szolgálatot és a füst megölte az összes gyönyörű uborkát..
Akkor elhatároztam, én soha nem fogok fólia-sátrat csinálni..
Még sokáig tódozgatta, fotózgatta a sátrat, de az már nem volt az igazi... Megtépázva az időtől rongyosnak láttam. Az lett a sorsa mint minden egyéb - idővel - haszontalanná vált létesítménynek. Kénytelen volt lebontani, mert addig nem hagytam békén. Ilyen volt az a verem is, ahol csak a meztelen csigák érezhették jól magukat. Kegyetlenség tudom, mert rettentő sok munka, energia, fáradtság volt míg megépítette. Aztán az a rombolás, amikor megszüntette és ami utána volt még sokáig, na arra jobb nem visszaemlékezni... :-(
Jobban esett volna, ha egyszer értékeli az írásomat, a nevét is adja hozzá.
Nem teszi? Ne tegye.
Ez is lekerül a piszkozataim közé... mint, ahogy az összes többi, amit "valaki" "passzióból" pontoz.
Amúgy nem érdekelne a pontozás, de ha egyszer kitalálták...
Félrevezető, és megtévesztő, hamis, és sunyi... és ebből lett elegem.
Nem azért teszünk fel ide egy írást, hogy értékeljék...
Csak, hogy tudd... Azért, mert jólesik megosztani egy-egy sztorit, ami nekem volt fontos egykor... Nem a te hangulatodhoz igazítva.
Ha megkérdezhetem? Mi zavar téged egy ilyen tartalmú írásban?
Ha tudnám, akkor talán megérteném, de így?...
Kevés vagy!!
Nagyon örülök, hogy neked van egy kis birtokod, ahová
tudsz kijárni, és egy kis erőnléti edzést tartani. Az én esetemben
a birtok birtoklását kimeríti a meglévő két balkon virágláda,
amit úgyis sokszor elfelejtek meglocsolni. Ezzel ki is merül
részemről a gazdálkodás, - helyette inkább garázdálkodok!
Nem lehet semmi a friss levegőn vetni - aratni! Én már csak
betűt vetek, és -ha igaz, - sikert aratok! (:-D)
Maradj csak mindig vidám, és élvezd, hogy ugratlak!
Szép napot, és arccal az ágyások felé!
Pussz: emillio
Kedves Zséva gazdálkodó, és földbirtokos lap lakótársam!
Nagyon örülök, hogy neked van egy kis birtokod, ahová
tudsz kijárni, és egy kis erőnléti edzést tartani. Az én esetemben
a birtok birtoklását kimeríti a meglévő két balkon virágláda,
amit úgyis sokszor elfelejtek meglocsolni. Ezzel ki is merül
részemről a gazdálkodás, - helyette inkább garázdálkodok!
Nem lehet semmi a friss levegőn vetni - aratni! Én már csak
betűt vetek, és -ha igaz, - sikert aratok! (:-D)
Maradj csak mindig vidám, és élvezd, hogy ugratlak!
Szép napot, és arccal az ágyások felé!
Pussz: emillio
Megpróbálok vele azonosulni. Szívesen megosztanám e terhet, ha lenne rá vállalkozó... de persze a munka nem nyeri el a tetszését senkinek...
Cseréljünk. Én gondozom a virágládád... még meg is locsolom, mindezt vidáman...
Neked is szép napot, arccal az ágyasok felé! :-)
Puszillak,
Éva