Hideg van, - fázom!
Látogatók száma: 78
Valaki egyszer azt javasolta, hogy készítsek komposztálót, csak egyre nem gondolt, hogy az egész kertem egy nagy komposztáló. Ilyenkor ősz utón, tél előtt. Nem létezik akkora komposztáló, amely képes lenne befogadni ennyi lehullott diófalevelet!
Nagyon ráéreztem tegnap. Csak azt nem tudtam milyen nap van? Vasárnap? Hétfő? Nem néztem utána...
Az érzékeimre hallgattam. Megcsalt. Sürgetett az idő. Tudtam mi a teendőm kint, kb. mi várhat rám.
Lehullott eddigre az utolsó falevél is a diófámról. Minek azt elkapkodni? Majd egyszerre.
Eltelt azóta egy hét.
Eddigre már nem tűrt halasztást a dolog. Sok lehet - beterítve szinte a fele kertet. Délután meg jön az eső, estére talán még hó is lesz.
Egyedül mentem. Ha munka, azt csak így szeretem. Ne tartson fel már abban senki.
Út közben a szokásos sétagalopp. Korán volt még, vagy ott kint már későn? Mire kiértem a rengeteg buszra várás miatt. - Mindenki ennyire spórol?
*
Egy hete voltam kint utoljára. Akkor is csak azért, hogy kaját vigyek a cicáimnak, de őket sajnos nem találtam ott. Arra nem volt idő, megvárni, míg előjönnek. Kapóra jött a barátom, akinek útba esett hazafelé a hegyoldal, így nem kellett legalább kigyalogolnom. Sürgetett, mint mindig. Aztán eszébe jutott a cseresznyefa, amely ott feküdt kidöntve. Még én tisztítottam meg a borostyántól. Egy teljes napom ment rá. Talán arra gondoltam akkor, ha állva nem is, de holtában még hasznát vehetem, ha másra nem, lesz egy színfolt, egy ereklye, egy muzeális darab a múltból. Majd lefestem, lelakkozom, virágokat ültetek köré... A barátom nem így gondolta. Ez a része a dolognak eszébe sem jutott. Jön a tél, a hideg! Jó lesz az, majd tüzelőnek. A dolgot eldöntötte. Legalább értelmet adott az ottlétének...
*
Most egyedül megyek megint. Mennyi minden változás történt az óta úton útfélen?... De nem értem, miért kellett az utolsó fát is kivágniuk? Eddig ez volt benne a jó. A Bródy felé nyáron ez a hosszú árnyas út, a hőség ellen védett. Most meg? Kiirtotta valaki pihent agyú állat. Biztos neki is tüzelőre volt szüksége... Erre sem megyek többet a nyáron!
Egy jó dolog volt végre, mert a cicáim már vártak. Együtt, a kis kópék! Naná, hogy tudták mire van szükségük!
Hogy nekem mire? Az persze számukra mellékes.
Összefüggő levéltakaró, amerre csak nézek... Jujjj, - de sok van belőle? És ez is mind rám vár!
Na, akkor kapjam már elő azt a gereblyét?!
Valaki egyszer azt javasolta, hogy készítsek komposztálót, csak egyre nem gondolt, hogy az egész kertem egy nagy komposztáló. Ilyenkor őszutón, tél előtt. Nem létezik akkora komposztáló, amely képes lenne befogadni ennyi lehullott diófalevelet.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Jó ötletet adtál, Éva, a kerités előtti "talajjavitásra", köszönöm..Sajnos én főútvonal mellett vagyok, az égetéssel nagyon kell vigyázni, félek is tőle, még szélcsendes időben is..De nem ragozom, mindennek meg van az előnye és hátránya, ilyen a kert is és ezt azok tudják, akik kertészkednek..
Puszi: Ilona
Ma már a rendelkezésünkre álló eszközökhöz kell nyúlnunk. Nincs mese. :-)
Kedves Ilona!
Ezzel a cseresznyefával is ez történt. Évekig állt a lábán, végig futtatta a borostyán, de a gyökere nem bírta már és kidőlt, a súlytól is, ahogy ez a növény vastagon behálózta. No ettől szabadítottam én meg, amikor a barátom kidöntötte. A többit már tudod.
Visszatérve a diófalevélre... Félek már az égetéstől. Amikor úgy jártam, ahogy. Azt is megörökítettem egy írásomban. Soha többet átélni még egyszer azt az izgalmat. Kis híján rosszul lettem. És semmi segítségem nem volt, csak nézőközönségem. :-(
Egyelőre vagy 15 kupacba összehordtam. Az a tervem, hogy végig a szomszédom kerítése tövében, úgy mint az elején odahordom (van egy nagy nylon) odahúzom és felpúpozom... Majd ott elrohad az évek alatt.
Örülök, hogy másnak is eszébe jut megmenteni a már haszontalant... :-)
Puszi,
Éva
Puszi: Ilona
Kedves Anubis,... bármennyire is viccesen írtam, amit, - de az igazi barátságok a "kertben" köttetnek. A munka tudja összehozni leginkább az embereket, - no és persze elválasztani is... :-)
Egy percig sem kételkedem benne, hogy mennyi szép ott eltöltött napról tudnál mesélni. No és az én kertem mi mindent mesélne, ha tudna? :-)
Nálad is kipróbáljuk egyszer, úgy éljek! :)
Éva!
Próféta szóljon belőled! Még egy rakás téglát is felhordanék neki, csak ott legyünk mégegyszer! De ami késik, nem jön időben-ahogy mondják.
Akkor viszont összegyűlünk, és kertészkedünk, meg ami még aktuális lesz. Ne félj, Virág rögvest kitalál neked is valami jó kis munkát! :)
A kocsibeálló pedig hatalmas....szóval, csak gyere bátran, tudnék mesélni az ott eltöltött szép napokról ;)
Egy percig sem kételkedem benne, hogy mennyi szép ott eltöltött napról tudnál mesélni. No és az én kertem mi mindent mesélne, ha tudna? :-)
Szerintem ott kellene nálad összejönni a feleségeknek meg a hunak. :-)
Nem baj, ha nincs annyi kocsibeállód. A csillagos ég alatt az igazi. Mert dolgozni azt késő estig lehet. Nem igaz?
Próféta szóljon belőled! Még egy rakás téglát is felhordanék neki, csak ott legyünk mégegyszer! De ami késik, nem jön időben-ahogy mondják.
Akkor viszont összegyűlünk, és kertészkedünk, meg ami még aktuális lesz. Ne félj, Virág rögvest kitalál neked is valami jó kis munkát! :)
A kocsibeálló pedig hatalmas....szóval, csak gyere bátran, tudnék mesélni az ott eltöltött szép napokról ;)
Hozzám is jöhetsz!
Nem baj, ha nincs annyi kocsibeállód. A csillagos ég alatt az igazi. Mert dolgozni azt késő estig lehet. Nem igaz?
Drága Évi!
Nekem is van egy kis telkem néhány gyümölcsfával, de jobbára zöldségfélével szaporitom a betevőt. Mit mondjak? Szinte azonos érzésekkel megyek ki néha ebben a lehangoló időben, olyan rossz nézni a kertet igy, tél elején.A hullott almákat egy helyre gyűjtöm, télen a varjak azt lakmározzák. De a hullott levelekkel sok a bajom, a diót nem lehet komposztálni, égetni sem lehet, mert nedves..A többit szintén egy helyre hordom és amint lehet, tavasszal elégetem.Néhány fát nekem is ki kellett vágnom, a törzsüket kb 1 m magasságig meghagyom, nyáron muskátlik diszitik, de 1-2 év múlva úgyis kirohad..
Ezzel a cseresznyefával is ez történt. Évekig állt a lábán, végig futtatta a borostyán, de a gyökere nem bírta már és kidőlt, a súlytól is, ahogy ez a növény vastagon behálózta. No ettől szabadítottam én meg, amikor a barátom kidöntötte. A többit már tudod.
Visszatérve a diófalevélre... Félek már az égetéstől. Amikor úgy jártam, ahogy. Azt is megörökítettem egy írásomban. Soha többet átélni még egyszer azt az izgalmat. Kis híján rosszul lettem. És semmi segítségem nem volt, csak nézőközönségem. :-(
Egyelőre vagy 15 kupacba összehordtam. Az a tervem, hogy végig a szomszédom kerítése tövében, úgy mint az elején odahordom (van egy nagy nylon) odahúzom és felpúpozom... Majd ott elrohad az évek alatt.
Örülök, hogy másnak is eszébe jut megmenteni a már haszontalant... :-)
Puszi,
Éva
Nekem is van egy kis telkem néhány gyümölcsfával, de jobbára zöldségfélével szaporitom a betevőt. Mit mondjak? Szinte azonos érzésekkel megyek ki néha ebben a lehangoló időben, olyan rossz nézni a kertet igy, tél elején.A hullott almákat egy helyre gyűjtöm, télen a varjak azt lakmározzák. De a hullott levelekkel sok a bajom, a diót nem lehet komposztálni, égetni sem lehet, mert nedves..A többit szintén egy helyre hordom és amint lehet, tavasszal elégetem.Néhány fát nekem is ki kellett vágnom, a törzsüket kb 1 m magasságig meghagyom, nyáron muskátlik diszitik, de 1-2 év múlva úgyis kirohad..