Közellenség (2)
Látogatók száma: 54
Megpróbáltam humorra venni egyik írótársam azon megállapítását, hogy a közhiedelem szerint a magyar ecetfa az "első számú közellenség".
Tudjátok, az a helyzet a kertvárosi panelházak előkertjeivel, hogy bármennyire szeretnéd szép virágokkal beültetni - próbáltam elégszer - nem érdemes, mert mindent, ami egy mozdulattal elemelhető, azt elviszik, bottal ütheted a nyomát. Az általad kialakított kert is csak akkor szép, ha gondozva van, ha van benne virág.
A tulipánok, nárciszok egy része, egy játszint, egy kankalin túlélte az ilyen alattomos portyázók támadásait, egy-két évelő, földönfutó örökzöld már annyira beágyazódott, megkötött, hogy azt békén hagyják. Ilyen a borostyán. Legfeljebb tavasszal egy-egy szebb virágtól szabadítanak meg. Az sem kellemes.
Negyvenegynéhány éve lakom itt. A placc maradhatott volna parlagon is, de megpróbáltuk a lehetetlent, és sikerrel. Egy szép virágoskert alakult ki az évtizedek során.
Ennek az egy ecetfának ideje sem volt virágot hozni, szaporodni meg főleg, nem is hagytam volna, csak ezt az egy ágat, ami szép sudárra megnőtt két év alatt, a törődésünknek köszönhetően, nem csak úgy magától, az oldalhajtásait le kellett tördelni. Sarja sem volt, mert nem hagytam.
Mennyivel szebb egy öreg fa, amit a koronájától megfosztottak és itt hagytak lábon, gyökerestől idők végezetéig? Én - mert fsz-en lakom - ha kinézek az ablakon, a törzsében még gyönyörködhetek, de fentről csak a csonkot látják.
Semmit sem visznek végig, ez itt a baj. Fejetlenség, kapkodás, hozzá nem értés.
Azért van olyan olvasóm, aki átérezve a helyzet súlyát ledöbbent, hogy mit meg nem tesznek pusztán hatalomvágyból. Azt is írta: "Az egyik legszebb díszfa, alakjában, színeiben... egyébként van, ahol termesztik még ma is, és bizony használható egy két dologra!”
Szóval ezt üzenem az okoskáknak!
A korábbi cikkemben azt írtam: „Majd jövőre kiderül, ha újra kihajt.” Kihajtott idén, immáron négy ágon.
Hogy milyen volt? Nem haszontalan, igénytelen. Csak a kert dísze lehetett egy ideig, a tízemeletes ház tövében, árnyékot adva a földszinti lakó szobájának, nekünk. Körülötte a növényeknek, amíg lábon hagyják. Nem bántották.
Például, jó volt látni közelről, ahogy cseperedik, bontogatja a leveleit a tavasszal. Olyan, mint egy pálmalevél. Mindegy. Most már én fogom jövő tavasszal tőből visszavágni, de még az is lehet, hogy a tél beállta előtt, de csak azért, hogy idők végezetéig boldogítani tudjon és idegen kezek ne nyúlhassanak hozzá. Nem baj, ha nem nyúlik az égig!
Aki hallja, adja át!
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Most utana neztem, azt kerestem volna, hogy mik a pozitivumai az ecetfanak, es meglepetten olvastam, hogy amit en ecetfanak gondoltam, az balvanyfa, es az igazi ecetfa az mas. Megjegyzem, az igazinak kikialltott is a kedvencem, mert az csodalatos szineket olt fel osszel, lombhullas elott.
Evike, nekem is a szivem csucske az ecetfa. Annak idejen, amikor varoslako voltam, a berhazunk udvaran a szomszed berhaz udvaratol elvalaszto kerites tetejen nott egy, jo magasra. Csodaltam az eletosztonet, es orultem, hogy megis van valami zold az udvaron.
Most utana neztem, azt kerestem volna, hogy mik a pozitivumai az ecetfanak, es meglepetten olvastam, hogy amit en ecetfanak gondoltam, az balvanyfa, es az igazi ecetfa az mas. Megjegyzem, az igazinak kikialltott is a kedvencem, mert az csodalatos szineket olt fel osszel, lombhullas elott.
Az "enyém" nem tudott igaziból kikupálódni, mert mindig piszkálta a szemét, vagy a csőrét valakinek, így nem borulhatott virágba. Bálványoztam addig, amíg hagyták magasra nőni egy száron, de most, hogy ilyen elaprózódottá vált, már kevésbé. Ez a verzió többeket inkább zavar, köztük a lányomat is, aki, ha az ablakát kinyitja, ott himbálózik előtte, hát fogta és letörte. Kénytelen vagyok belátni, hogy így már nem az igazi, mert benyúlik a járdára és nem bánnak vele kíméletesen.
Nem mindig azt keressük, hogy mi a pozitívuma egy növénynek, hanem a külsőségeket, nekünk mi benne a jó, a szép, mi váltja ki bennünk a kellemest...
No, az már kellemetlen, ha nem szakavatottak szólnak ebbe bele, ezért fosztom meg magam még az idén, szakszerűen e "szépségtől". :-)
Katikám, annyiból jó, hogy értekezünk, mert én is utánanéztem a neten, van-e különbség bálvány- és vagy ecetfa között? Az ecetfa virága alapján most már meg tudom különböztetni őket egymástól, mert a szomszéd ház előkertjében, ami ugyan hátul van, nem a főbejáratnál, senkit sem zavar, ezért zavartalanul cseperedhet, nem nő magasabbra, senki sem abajgatja, mégis formás díszfa vált belőle az évek során...
Az "enyém" nem tudott igaziból kikupálódni, mert mindig piszkálta a szemét, vagy a csőrét valakinek, így nem borulhatott virágba. Bálványoztam addig, amíg hagyták magasra nőni egy száron, de most, hogy ilyen elaprózódottá vált, már kevésbé. Ez a verzió többeket inkább zavar, köztük a lányomat is, aki, ha az ablakát kinyitja, ott himbálózik előtte, hát fogta és letörte. Kénytelen vagyok belátni, hogy így már nem az igazi, mert benyúlik a járdára és nem bánnak vele kíméletesen.
Nem mindig azt keressük, hogy mi a pozitívuma egy növénynek, hanem a külsőségeket, nekünk mi benne a jó, a szép, mi váltja ki bennünk a kellemest...
No, az már kellemetlen, ha nem szakavatottak szólnak ebbe bele, ezért fosztom meg magam még az idén, szakszerűen e "szépségtől". :-)
Amíg szépek, vagy hasznot hoznak, maradhatnak.