Lomblevelű és tűlevelű örökzöldek metszése

Látogatók száma: 387

Nagy kérdés, hogy hogyan metsszük az örökzöldeket. Hiszen ők nem szőlők vagy gyümölcsfák, hogy egyértelmű lenne a dolog. Azon kívül pedig, hogy a hosszúra nyúlt hajtásokat le kell vágni a sövényvágó ollóval, még más dolgokkal is tisztában kell lennünk. Az egyik dolog, hogy vannak lomblevelű és tűlevelű örökzöldek is. A másik dolog, hogy ezeknek a metszése különbözik.

A metszés csak a nyírott sövényeknél alkalmazható, vagyis a szabadon növő sövényeknél nem kell vagdosnunk a növényeinket. Viszont néhány növény a rendszeres metszés hiányában sűrű bozótost hozhat létre, ami ugyan tökéletes élőhely a madaraknak, de nem biztos, hogy mindenki ilyet szeretne a kertjében. Akkor lássuk:

Először is, melyek a lomblevelű örökzöldek? Csak néhány példa a teljesség igénye nélkül: borbolya (Berberis), puszpáng (Buxus), magyal (Ilex), vagy beszélhetnénk még a tűztövisről, bangitáról, kecskerágóról, amelyik az egyik kedvencem.

A lomblevelű örökzöldek esetében nagyon egyszerű a dolgunk. Eleinte hagyjuk szabadon nőni őket, mert nyírás nélkül is bokrosodnak, esetenként alakító metszést alkalmazhatunk. Azonban, ha elérték a nekünk tetsző méretet, nekiláthatunk a metszésnek. Na de nem ám vandál módjára! Fokozatosan alakítgassuk ki az igényeinknek megfelelő növényt. Közben nem árt, ha azért a növényünk igényeivel és tulajdonságaival is tisztában vagyunk. Például ne akarjunk mamutfenyőből bonsait készíteni. Szóval ne erőltessük a növényünkre a neki nem tetsző szerepet, inkább működjünk együtt velük, segítve és nem erőszakolva őket.
Ha lomblevelű örökzöldjeink tehát elérték a kívánt méretet, akkor már évente kétszer nyírjuk, tavasszal közvetlenül kihajtás előtt, és júliusban a hajtásnövekedés csillapodásakor. Ennyi az egész!

Na de mi van a hamisciprusokkal, kérdezhetnénk, hiszen onnan indult ki az egész cikk. Tehát a tűlevelű örökzöldek például a tiszafa (Taxus), tuja (Thuja), hamisciprus (Chamaecyparis), boróka (Juniperus), ciprus (Cupressus) és a Leyland-ciprus (Cupressocyparis leylandii).

Tűlevelű örökzöldekre is igaz, hogy metszeni csak akkor kell, ha megnőttek és összeborultak a növények. Ilyenkor évente kétszer, késő tavassal és kora ősszel nyírjuk őket. Közben nagyon figyeljünk arra, hogy a leveles zónáknál mélyebbre ne vágjunk, mert nem biztos, hogy akkor újra ki fog hajtani. De sok fajnál nyírás nélkül is szép, szabályos sövény vagy fa nevelhető.

A cikket írta: Virág

előző cikk következő cikk

2 szavazat