Mi nem kukoricázunk
2016. november 22. - Látogatók száma: 39
Mi úgy törjük a kukoricát, hogy felmegyünk hárman, a nagyanyám, a zuram és jómagam. Én vágom a szárat ágvágóval, a zuram leszedi róla a kukoricacsöveket és beteszi egy edénybe, nagyanyám pedig beteszi a szárakat egy zsákba. Utána a csövek apránként le lesznek morzsolva és a szárakat levelestül megeszik a nyuszkák.
Nem csináljuk meg egyszerre az egészet, hanem apránként, mert egyrészt górénk sincs (még) másrészt így lábon állva se lesz semmi baja. Amikor egy-két nap alatt a nyulambulamok megeszik a szárakat, utána megyünk fel a hostelre újra és megint szedünk egy-két zsáknyit. A kukoricából pedig amikor összejön egy adag, akkor le lesz darálva a tyúkoknak más magvakkal együtt. Jövőre kéne egy góré. Majd építek egyet. Gyerekkoromban gyakran a górénál játszottam a Blöki mellett. Neki volt állítva a kukoricaszár, és amikor nem ette semmi és lebomlott akkor tökéletes virágföld lett belőle. A tyúkok és a kacsák is ott fészkeltek a szárak közt, emlékszem.
Mi így dolgozunk. Mert egységben az erő, és a legkisebb tízperces feladattól is már úgy érzi az ember, hogy aznap nem hiába kelt fel. Az is jó, hogy nem csak rajtam van az összes munka, hanem tényleg aki amit tud azt segít kényszer és kötelezettség nélkül. Már csak a biológiai aktív életritmusunkat kéne összehangolni. Mert én délelőtt vagyok igazán aktív, reggeli nélkül ebédig nyomom az otthoni kinti munkákat, és délutánra elfáradok. A többiek meg kora délután aktívabbak, amikor én még aludnék kicsit az ebéd utáni sziesztában. Ez nem is lenne gond, ha nyár lenne, de most egyre hamarabb jön a naplemente. És ránk tör a sötétség.
A cikket írta: Virág
Hozzászólások
időrendi sorrend
A góré így csinálja! Jut eszembe, van valami köze a górénak a főnökhöz? :-))
Csatlakozom Sandához, boldog névnapot kívánok! :)
Isten éltessen, Virág, neved napján!
Akkor most már tudom, ha lábon látok egy kukoricatáblát, annak ez is lehet a kiváltó oka, hogy nincs hová betakarítani a termést a gazdának. Én laikusként mondom, aki negyven évvel ezelőtt még kukoricával és babbal kezdtem kicsiben, mihelyst kipihente a mélyszántást a "műveletlen" föld, amit akkor csak így tudtam hasznosítani apám cocái számára, de alig vártam, hogy eltakarítsam az útból, mert addig eltakarta előlem a kilátást..
Szeretem az ilyen "publicisztikus" cikkeidet, mert mindig valamit eszembe juttat. Ezért hálás köszönet! :-)
És a hozzászólást is köszönöm! :) :)
Szeretem az ilyen "publicisztikus" cikkeidet, mert mindig valamit eszembe juttat. Ezért hálás köszönet! :-)