újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Nélkülük nem ugyanaz... 1.

Látogatók száma: 79

Szeme a messzeséget kémleli. Mindig így szokta. Hátha, talán feltűnik valahol a láthatáron... valaki!?

Aznap reggel, mint már oly sokszor az utóbbi időben megint hatalmába kerítette az a nyomasztó gondolat, hogy ugyanaz fogja várni.
Unta már nagyon a hétköznapok egyhangúságát otthon, a négy fal között. Valamit tennie kell! Mindig is tudta mit. Az nem lehet, hogy ennyire határozatlan?

Most megint eszébe jut az évszaknak ez az időszaka. Szereti az őszt minden nyűgével együtt. Az a rengeteg falevél, ami ott, kint várja. Beteríti szinte az egész kertet és ő még mindig azon töpreng, hogy menjen, vagy maradjon? Hát nem. Olyan még nem fordult elő, hogy a tavaszt úgy várja, hogy az utolsó falevelet is ne égette volna el. Ezt fogja tenni. Most már tudja.

Kinéz az ablakon. Levél se rezdül, hét ágra süt a Nap! Ilyenkor szokta mindig érezni egy percig sem késlekedhet tovább, nem ülhet a babérjain. El kell indulnia, ahogy mindig is szokta.
Nem kapkod, nem siet, már tudja mi a dolga. Ráérősen pakolja össze a legszükségesebbeket. Ilyenkor már valami egészen más cél kap hangsúlyt. Hajtja valami. A tűz ismét fellobban benne, amit mindig is érzett, amikor körmére égett a munka. Tennie kell valamit. Valami hasznosat. A kényelmet elfelejti ilyenkor és csak a praktikum, ami ahhoz szükséges, hogy nekivágjon végre az útnak. Tudja mi a dolga. Mindig így szokta.

De valami visszatartja. Nincs senki, aki várja. Egy éve, ugyanekkor még volt miért kimennie, vagy legalábbis azt hitte, hogy azért is megy ki, mert ők várják, azok a kis porontyok.
Mennyire imádta őket! Miért vették el tőle?... Na mindegy, ez már a múlté. Soha nem fogja megérteni! Mint mindent, ami jó volt, ezt is el kell felejtenie és csak arra gondolnia, ami várja. Mi várja?... Hiszen azelőtt, amíg ők nem voltak, se volt semmi más, csak a munka. Szerette a munkát! Erre kell gondolnia most, semmi másra.

És mégis, nélkülük nem ugyanaz! Ezt tudta jól, de most félre kell tennie a rossz érzéseket és végre nekiindulni a napnak. Vannak teendői, nem is kevés. Van bőven mit behoznia. Nem késlekedhet tovább. Már nem győzné, már idő híján nem tudná elvégezni azt, amit kell. Neki kell, senki másnak.

Elindul végre!...

Meg sem lepődik, ami kint várja. Tudta, csak már elfelejtette milyen is az, amikor bokáig süllyed a falevelekben. Csak annyi időt hagy magának, hogy körbenézzen, lepakolja a cuccait és seperc nekiáll. Át sem vetkőzik, miért tenné, a poron kívül, mi ragadna rá? Csak az eszközeire van szüksége, semmi másra. Már nem töpreng, már tudja mi a dolga. Most ez a fontos. A többi ráér. Kinek bizonyít? Magának? Mert azt senki nem tudja mindez mivel jár, ezt csak egyedül ő, amikor majd tavasszal ismét kijön... de most itt van, végre.

Mint mindig most is a nyugalom veszi körül, sehol egy lélek, aki megzavarná. Akarja ezt? Mit számít? A messzibe tekint, hátha, talán feltűnik valahol a láthatáron... valaki!?

Folyt.köv.

Kép: net

A cikket írta: zsoltne.eva

7 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Sajnálom, hogy elveszítetted őket…!

Pussz, Tündér

megtekintés Válasz erre: Black Angel

Tényleg nagyon szeretted őket! Kell az a kis kandúr, amiről beszéltünk!!
Pusss: Angyal:)

Igen kell! De még annál is több törődéssel. Addig is ott vannak a csavargó cicák. Az enyémeknek is az lett a vesztük.
A természetüket kifelejtettem, de csak egy pillanatra. Ezt soha nem szabad!

Pussz,
Éva
Tényleg nagyon szeretted őket! Kell az a kis kandúr, amiről beszéltünk!!
Pusss: Angyal:)

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Ma kifelé menet mellém szegődött egy szürke felnőtt cica és odadörzsölőzködött a lábamhoz, kitartóan követett. Akár mint az enyémet láttam volna. Volt nálam egy kis kaja és úgy tudtam lerázni, hogy kiraktam egy keveset az út szélére. Aztán nem jött már utánam. Van belőlük elég sok a környék cicái, gondolom van gazdájuk.
Az én kandúrom mindig visszajár, hogy kit keres, kit vár, nem tudom.

Lehet, hogy rád vár. :)
Szia Éva!
A hangulat továbbvisz a következő részedhez. Kíváncsi vagyok!
Üdv,
Pinokkió

megtekintés Válasz erre:

Ha eteted, ha látod, majd meg tudod simogatni. Nekem volt olyan, amelyikhez egy év kitartás kellett. És az első simogatást mindig etetés közben történt. Próbáld így, ha gondolod.

Ma kifelé menet mellém szegődött egy szürke felnőtt cica és odadörzsölőzködött a lábamhoz, kitartóan követett. Akár mint az enyémet láttam volna. Volt nálam egy kis kaja és úgy tudtam lerázni, hogy kiraktam egy keveset az út szélére. Aztán nem jött már utánam. Van belőlük elég sok a környék cicái, gondolom van gazdájuk.
Az én kandúrom mindig visszajár, hogy kit keres, kit vár, nem tudom.

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Még nem hagyta magát megsimogatni. De nagyon kitartóan ott van. A múltkor is, pedig jó régen volt, szerintem nem véletlen, mert akkor még megvoltak a cicusaim, valakire biztos szemet vetett. Késő bánat! :-(

Ha eteted, ha látod, majd meg tudod simogatni. Nekem volt olyan, amelyikhez egy év kitartás kellett. És az első simogatást mindig etetés közben történt. Próbáld így, ha gondolod.

megtekintés Válasz erre:

Sok szerencsét az új cicushoz! :)

Még nem hagyta magát megsimogatni. De nagyon kitartóan ott van. A múltkor is, pedig jó régen volt, szerintem nem véletlen, mert akkor még megvoltak a cicusaim, valakire biztos szemet vetett. Késő bánat! :-(
 
Sok szerencsét az új cicushoz! :)

megtekintés Válasz erre: Virág

Sajnálom, hogy meghaltak. Nálunk is megint eltűnt egy. Múltkor a perzsa, most a vörös kandúr. Mindig a szelídek… :(

Valamit azért nem értek? Egy szürke, cirmos kövér kis kandúr ott dekkol a ház alatt. Kidugta a pofáját és nem is majrézik. A kaját már elfogadta tőlem. Még a cicáim hagyatéka volt, de már csak volt. Seperc alatt elpusztította.
Remélem az egerekkel is így fog bánni! :-)
Sajnálom, hogy meghaltak. Nálunk is megint eltűnt egy. Múltkor a perzsa, most a vörös kandúr. Mindig a szelídek… :(
Szia Éva!

Veszteni nagyon rossz, mert tényleg nem ugyanaz utána. Nyomot hagy minden az emberben. Kitörölhetetlen nyomot. Ezt a hiányt lehet enyhíteni, csak nagyon nehéz...

Puszi: Ailet
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: