Semmi nélkül, az gáz! (Ötszavas játék)
Látogatók száma: 46
Kellemes, lehetőség, magas, nagyvonalú, nyúlszívű
Tegnap még ragyogó napsütésben tudtam a dolgom, elindultam, hogy megtegyem, amire feltétlenül szükségem van.
Rettentő sokat kellett várnom hol itt, hol ott..., de azért igyekeztem kellemes perceket eltölteni a buszmegállóban.
Szinte mindenhonnan elkéstem, vagy lekéstem, pedig lehetőségem lett volna bőven még időben elindulni. Igyekeztem nem mellre szívni túlságosan a dolgot, hogy a busz nem addig megy, mint szerettem volna. Az átszállás is problémás volt. Csak két jegyem van, (már csak volt). Egy oda, egy vissza. Ehhez tartottam magam és vártam, vártam. Na nem éppen az ellenőrre, mert a buszjegyem bármennyire is erőlködtem az istennek sem akart kilyukadni. Ez nem csalás, ámítás, de csak én gondoltam így. Na jó, egy kis turpisság azért volt a dologban. Nem jellemző rám, de a szükség törvényt bont, a muszáj pedig nagy úr. Nem vagyok én egy nyúlszívű, de már e nélkül is minden megállóban összeszorult a gyomrom. Végig izgultam szinte az egész utazást.
(Egy régi munkatársnőm jutott az eszembe, ő mindig megúszta, mert nagyon éles szeme volt, és nem értettük miért fürkészi folyton a megállókat. Kire vár? Először nem, de aztán, amikor kinyílt az ajtó, őt meg mintha puskából lőtték volna ki, sehol sem találtam, de ebből a mondatból megértettem: "Jegyeket, bérleteket!" Amúgy igen lassú járású kolléganőm olyan gyors tudott lenni, az ellenőrnél mindenképp, mint a villám. Mindig sikerült kereket oldania. Másnap aztán fény derült a titokra, hogy igen hosszú idő óta azzal az egy buszjeggyel közlekedik...) Na ez a múlt. Ez meg már a jelen!
Megint nem készültem fel kajával, se semmiféle szomjoltóval, de sebaj. Gondoltam kibírom. Nem úgy van az! Mert, ha valaki fizikai munkát végez, az bizony hamar meg is tud éhezni. Semmi nélkül az gáz. Na ezért indítottam rosszul a napom. De mit tesz ilyenkor a szegény ember? Kibírja, ha a nagy úr, a muszáj...
Haladtam... Nem is keveset, mert sikerült lefűrészelnem azokat a magasra nyúlt gyümölcsfa ágakat, és a futórózsám kihajló vesszőit is lemetszettem, amelyek zavartak a közlekedésben és majd fel nyársaltak. A bújócskának immáron vége lett! Nagyvonalúságomnak köszönhetően egy-két ágat azért meghagytam, különben mivel vártam volna a tavaszt?
Szép a terep, még így kopaszon is, megnyirbálva. Csak remélhetem hagytam elég hosszú ágat, vesszőt ahhoz, ha jön is a fagy, jut is marad is belőle. De legalább hozzáfértem ezek után a diófalevelekhez, alattuk rejtezett ugyanis a dió... Kis és nagy kupacok emlékeztetnek majd rá, ha legközelebb kimegyek, mi az első és a második teendőm.
Hogy mikor kerül sor az ásózásra? Az még kérdéses, a lényeg, és a többi, hogy amit eddig végeztem csak a szemnek szép, szükséges, de haszontalan. No, majd legközelebb, a következő öt szóig arra is sort kerítek. Begyűjtök egy földmunkást.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Látod ezt a csodálatos érzést én nem tapasztalhattam meg!Azért is született három gyermekem.Ők akkor is ott lesznek egymásnak,ha mi már nem leszünk.
Köszi anyu, jól jön a biztatás... Nem volt ez mindig így, mert amikor a tesóim még voltak, egyik odaszólt a másiknak, mikor már nem bírták cérnával a töketlenségemet, - Gyere brátyó... ők ketten nekiálltak és lepipáltak... Velük együtt a jó érzés, no meg a jó közérzetem is eltűnt az óta. Fantasztikus volt őket látni, főleg együtt, ahogy seperc alatt, ami nekem heteket, na jó, napokat vett volna igénybe, ... elbántak vele... :-)
Ja, és ami a lényeg, semmit nem kértek cserébe, a köszönömön kívül.
Hajrá Éva!
De csak módjával.Az én ásózásom sajna tavaszra marad,mert még most is igen vizes a föld.Ma eljutottam odáig én is,hogy felszedtem a dáliagumókat,meg a kardvirághagymákat és jólesően nyugtáztam,hogy az a kis fagy októberben még nem ártott nekik.A földmunkás nem rossz ötlet,de nem egy pénztárca kímélő megoldás.Ám nem minden a pénz,mert amivel nem bírsz,azt bizony jobb másra hagyni.Jó gondolkodást és munkálkodást!
Puszi
Ja, és ami a lényeg, semmit nem kértek cserébe, a köszönömön kívül.
De csak módjával.Az én ásózásom sajna tavaszra marad,mert még most is igen vizes a föld.Ma eljutottam odáig én is,hogy felszedtem a dáliagumókat,meg a kardvirághagymákat és jólesően nyugtáztam,hogy az a kis fagy októberben még nem ártott nekik.A földmunkás nem rossz ötlet,de nem egy pénztárca kímélő megoldás.Ám nem minden a pénz,mert amivel nem bírsz,azt bizony jobb másra hagyni.Jó gondolkodást és munkálkodást!
Puszi