Talpalatnyi föld… 3.

Látogatók száma: 48

Túljutva a kezdeti nehézségeken, újabb nem várt akadályok nehezítették a dolgomat, dolgunkat. Akkor még nem egyedül vívtam meg ugyanis mindezt. Persze, de aztán magamra maradtam… Nem nehéz kitalálni miért volt ez olyan nehéz! Nehéz?

Tarack irtás!

- Ne bomolj! – mondtam én akkor, de hiába… Meggondolta volna magát?

Hát persze!... Nem könnyű, ezt beláttam… De a büdös francba! Ki kérte tőle azt, hogy egy ilyen területet megvegyen?... Én talán? Akivel meg sem beszélte?... Itt kezdődött az egyedül való… gondolkodás.

Elkezdődtek a civódások. Nem volt nehéz kitalálni, hogy a kitartás nem egyformán jelenik meg az életünkben. Én az voltam, kitartó, akartam valamit, ami adott volt, nem lehetett mást tenni, cselekedni kellett. Ehhez nagyon értettem. Én mindig gyakorlatias voltam. Ha már egyszer idáig eljutottam, hogy földbirtokos lettem, akaratom ellenére, akkor nem adtam alább. Nem én!

Nyár volt! Hosszú és forró! Ezt nem lehetett figyelmen kívül hagyni, még akkor sem, ha ennyi év távlatából próbálom felidézni az akkori eseményeket, ami valljuk be, nem sokat változott, azóta sem. Hiszen most is nyár van, forró és hosszú! De ami ma már gyerekjátéknak számít, akkor nagyon is kemény volt.

Az akkori kemény, megpróbáltatásokkal teli időszak alkalmas volt arra, hogy jobban megismerjük egymást. Rádöbbentünk, hogy sok minden egyéb mellett mennyi ellentét feszül közöttünk. Az akarat és a megvalósítás között hatalmas szakadékok tátongtak.

Túl a kezdeti nehézségeken, amibe a témánál maradva, a tarackirtás is bele tartozott… Jut eszembe! A tarack irtása nagyon nehéz. Azt ki kell szedni a földből, ha tetszik, ha nem. Mindegy milyen eszközzel, ásóval, vagy vasvillával, de a gyökereket ki kell emelni a földből. Hosszú, fehér, kacskaringós gyökere van a taracknak. Képes beszakadni és újra éledni, ha megfelelő tápanyaghoz jut. Ezért törekedni kell arra, hogy a legmélyebbről emeljük ki, nem szakítva. Évek telnek el, és még mindig van hozamánya. Újra éled. Újra kihajt. Zöldell, mintha sohase lenne képes az ember megszabadulni tőle… Ez nem így van.
Nem használtunk gyomirtókat! Azt aztán nem. Kézi erővel, ásózással szabadultunk meg tőle. Aztán, amikor összegyűjtöttük és megszáradt, elégettük. Emlékszel?... Ebből volt a tábortűz.

Időigényes és fárasztó munka volt. Akkor nem találtunk egyszerűbb megoldást. Azokat a lépéseket, ami ezt megkönnyítette volna, nem ismertük, csak részben. Azt már tudtuk, hogy nem szabad levágni a növényt, mert újra kihajt. Ezért törekedtünk arra, hogy a lehető legmélyebben, ásózással szabaduljunk meg tőle. Ki akartuk irtani! Nem ismertük hogy van, létezik ennek más módja is. Egyszerűbb talán. Azóta már természetesen tudom, hiszen a szakirodalom felhomályosított erre... (Takarjuk le a területet pl. egy rossz szőnyeggel, vagy fekete fóliával, dobjunk rá egy kis földet, nehogy elvigye a szél, és ezáltal jobban lenyomja a tarackot. Egy hét múlva vegyük le a takarást, addigra jó sok energiát kiszív a felső zöld rész a gyökerekből. Hagyjuk így 3-4 hétig, had hajtson megint. Maradék energiáit is a felső részekbe próbálja ezáltal nyomni a tarack. Takarjuk le megint egy hétig. Amennyiben ismét kihajt, ezt a procedúrát ismételjük.)...

Milyen egyszerű lett volna! …

Folyt.köv.

A cikket írta: zsoltne.eva

támogatóink