újabb események régebbi események további események
17:44
Ilona új cikket töltött fel
06:36
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
19:03
Virág új bejegyzést írt a naplójába
05:21
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
20:35
L. Alexa új bejegyzést írt a naplójába
19:08
Virág új bejegyzést írt a naplójába
23:36
Arnottret regisztrált a weboldalra
14:45
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
13:17
Black Ice módosította a cikkét
12:47
Black Ice új cikket töltött fel
17:25
Black Ice módosította a cikkét
17:02
Black Ice új cikket töltött fel
14:01
Zsüsztin új bejegyzést írt a naplójába
07:27
Arnottsyw regisztrált a weboldalra

Újult erővel… (Játékra)

2018. október 7. - Látogatók száma: 38

Aktuális szavak: Szilvafa, Nagyszájú, Barna, Árvácska, Elképedt

De rég volt, amikor először határozta el magát, lefesti a nem túl eredetinek ható, ki tudja honnan származó, ilyen-olyan seszínű, de addigra még inkább megkopott kis ház bejárati ajtaját, a sebtében összetákolt terasz fő gerendáit, tartó oszlopait, és a már újjá épített terasz padozatát, aminek az anyagát a régi, eredeti mennyezetborításból származó jó minőségű, időtálló lebontott faanyag biztosította. Belátta, hogy jobb hasznát veszi lent. Akkor nem számított más, mint tűnjön el a múlt kopottsága, a szegénység látszata, és mutasson valami szépet a kis ház, legalább kinézetre. Más nem lévén a barna festékre esett a választása. Jutott belőle még a csatornákra is, és elégedetten szemlélte a végeredményt, melynek látványától még a nagyszájú lánya is elképedt.

Azóta eltelt nem kevés idő és a kis ház még mindig ott áll, ahová egykoron apja, majd tovább a társa felépítette, hogy majdan az unokája, vagy valaki a családból vegye birtokba. Mit sem változott azóta, csak a színe lett kopottas és váltott a harminc év alatt ismét hamuszürkére, amivel már kezdett volna megbarátkozni, hamis illúziót keltve magában, mert még így is tetszett a környezetébe lassan beleolvadt barátságos kis házikó.

Nem volt ő soha nagyravágyó, de ha kicsivel több színt szeretett volna látni alkalmanként, amikor ideje engedte - legtöbbször a hét végeken, hiszen a munkája nem tette lehetővé hétköznap is látogatni a kertjét - az igényeit is ez alá volt kénytelen alárendelni, de soha nem ment ki üres kézzel. Mindig vitt magával egy pár tő virágot, közöttük ott volt az árvácska, nefelejcs és tavasszal, amikor újraéledt a természet, valamennyi kedvenc virága. A tavasz elmaradhatatlan sárga, piros tulipánjai, nárciszai virítottak, a játszint, a gyöngyvirág és még imitt-amott a hóvirág is kikandikált az avar alól a kora tavasz közeledtével a hideget jól tűrő krókusz, és gyöngyike virágok társaságában. Lassan visszatért a jó kedve, látva, milyen jól érzik magukat a virágai és újult erővel állt neki a számára nem éppen könnyű fizikai munkáknak.

Valahányszor, mint a természet, soha nem megunva, újrakezdte, és valósággal elképedt mi minden akadályt képes legyűrni az ember az évek során, nem adta fel a nehézségek láttán megsokasodott teendőket. Ahogy múltak az évek, mindig egy kicsivel visszafogottabban, de kedvvel fogott neki. Még a vihar által megtépázott, megöregedett szilvafájától is csak nehezen tudott megválni. Lábon hagyta sokáig, mígnem belátta, hogy semmi sem tarthat örökké, a szilvafa száraz ágai a tűz martalékává váltak. Mára csak a törzse emlékezteti arra, van és lesz még bőven teendője, hiszen a többi gyümölcsfa is hasonló sorsra fog jutni egyszer, ha elbánik velük is ez a nem kevés idő.

Cikket írta: Zséva

Kép: Saját

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: