Barbara O'Neal - Recept a boldogsághoz

Látogatók száma: 49

Könnyed, egy-délutános romantikus regény, ami könnyeket csalhat az érzékeny lelkűek szívébe.

Ramona akkor süt először kenyeret, amikor tizenöt évesen állapotos és az anyja a nagynénjéhez száműzi. A családja le akarja beszélni arról, hogy megtartsa a babát, amit először normálisnak tart, de amikor először érzi úgy, hogy a baba táncol a hasában minden megváltozik.
Huszonöt évvel később, túl egy rossz házasságon, a családi kapcsolatai romokban, és még a péksége is veszélybe kerül. Állapotos lányának a férje megsérül egy balesetben, és ő az egyetlen, aki kamasz mostohaunokájára vigyázni tud, akinek az anyja drogelvonóba került... És, akkor felbukkan egy bizonyos férfi, akinek a kölcsönbe kapott pulóverét huszonöt éve őrzi...

A kedvenc részleteim:

"Megkavartam a forró csokoládémat, vettem egy mély lélegzetet, és elsöpörtem az arcomból a hajamat.
- Azt gondolom, ha örökbe adom őt, minden nélküle töltött napon arra fogok gondolni, mit csinálhat éppen, hogy nézhet ki, és a családja törődik-e vele megfelelően. Ha nem adom oda, néha dühös leszek, mivel óriási a felelősségem. Azt hiszem, nem lesz lehetőségem Párizsba és más helyekre utazni, és nehezen fogok párt találni magamnak. De azt gondolom, hogy ezek közül egyik sem olyan fontos, amiért odaadnám másnak a gyerekemet."

"Sofia Adelaide Gallagher a kórház szülőszobájában hat perccel éjfél előtt született. Amikor Nancy a hasamra tette Sofiát, a kezemet a hátára helyeztem, és azt mondtam:
- Isten hozott. - Esküszöm, hogy elmosolyodott, és halkan gőgicsélt.
Hatalmas, kék szeme volt, és ahogy dédelgettem, kíváncsian nézett.
- Tudom - mondtam. - Én is csak csodálkozni tudok. Tiszta őrület, hogy mostanáig nem láttuk egymást, ugye?
Abbahagyta a szopást, a tekintetünk egymásba kapcsolódott, és úgy éreztem, minden megváltozott bennem és körülöttem. Örökre."

A cikket írta: Virág

előző cikk következő cikk

1 szavazat