Müller Péter - Férfiélet, női sors
Látogatók száma: 99
Müller Péter József Attila-díjas író, dramaturg, forgatókönyvíró, előadó. A hazai populáris-ezoterikus irodalom egyik legismertebb alakja. Az írót, állítása szerint egy halálközeli élménye fordította a spirituális tanok felé.
Müller Péter új regénye a Férfiélet, női sors, melyről ezt az ajánlást írta nekünk, nőknek :
"Összeomlóban van a sok ezer éves férfiuralom.
És születőben a nők lelkében elfojtott igazi és örök Én-élmény.
Az emberiség történetének legnagyobb fordulatát éljük.
A férfilélek katarzisát és a női lélek önmagára ébredését.
Sorsunkban és párkapcsolatainkban olyan drámák zajlanak, amelyeket nemigen tapasztaltunk a múltban.
Férfinak és nőnek ezért nehéz élni manapság.
A férfinak vissza kell találnia elárult, magas szellemi valójához és alázatához. Ehhez az önös énjének össze kell törnie, darabokra.
A nőnek pedig meg kell találnia önmagát és a méltóságát, amit még keresni sem engedélyeztek neki, soha.
Nem tudom, milyen világ jön.
De ha lesz új világ, az a nők tiszteletén fog alapulni.
Ebben bizonyos vagyok." (Müller Péter)
Müller Péter ért a nők nyelvén, érti a bennünk zajló harcok gyökerét, mindazt, ami nekünk fájdalmakat okoz, amitől szabadulni próbálunk, ami miatt mi nők „aláfekszünk” a férfiak világának, pedig nem kellene. A nők kiváltságosak. Megvan bennünk minden, amitől méltóak lehetünk a világ tiszteletére. Akarva-akaratlanul, titkon, vagy nyíltan, de mégis hatással vagyunk mindig a férfiak uralta világra. Személy szerint nekem is és talán sok más nőnek szorongást okoz ez a helyzet. Mert tehetek én bármit, én „csak egy nő vagyok”. Ki ne keveredett volna olyan helyzetbe, amikor a férfiak egymással beszélgettek, remekül megértették egymást és amikor a nő, elmondta az ő véleményét , a legjobb esetben is csak meghallgatták és azzal a lendülettel figyelmen kívül hagyták, még a jelenlétét is. Néha szélmalomharcnak tűnik, épp ezért örülök, sőt, egészen boldoggá tesz a tudat, hogy vannak férfiak, akik szívügyüknek tekintik végre ezt a tarthatatlan helyzetet.
„Önérzetes nő a legnagyobb ritkaság. Néha megrémülök, milyen megalázó helyzetben éltek, s hogy ezt milyen sokáig tűritek. Valójában minden nő: királynő. Önmagának ad rangot, és sohasem bocsátkozik méltatlan kapcsolatokba…” írja Müller Péter, ami azt hiszem, fontos üzenet számunkra. Ahogy a könyve is épp ilyen fontos útravaló a női identitás, a valódi én-élmény megéléséhez.
Kép: bookline.hu
A cikket írta: Ailet
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Nagyon jól teszed, hogy néha emlékeztetsz női identitásunkra egy könyv szemszögéből, és hogy mindez mennyire hiteles, idézeteket osztasz meg velünk.
Olyasvalamit mond Müller Péter, mit más már feldolgozott egy könyvében és amin én igen jól szórakoztam... Mondjuk annak az is volt a célja, hogy szórakoztasson. :-)
"Összeomlóban van a sok ezer éves férfiuralom...És születőben a nők lelkében elfojtott igazi és örök Én-élmény." Na a végére azért hajba kaptak a nők, a megmaradt pár férfin. :-)
Hát ami azt illeti én már igen régen öntudatra ébredtem, de nem igazán emlékszem, hogy egy élményt jelentett volna, mint ahogy most is valahogy ez van hozzám közelebb. Nem élvezem. Mint anya, az apaszerep nem állt jól. A kiállás magamért is inkább volt férfias, mint nőies, de néha muszáj volt.
Mindenesetre jó tudni, hogy nem hiába küszködtem annyit és azon önérzetes nők közé tartozom, ami ritkaság. Valószínű ezért nem szerettem soha a megalázó helyzeteket, de ennek ellentmond, hogy méltatlan kapcsolatokba viszont belebonyolódtam. :-)
Pussz, Éva
Ezen a könyvön már én is elgondolkodtam. Lehet, hogy ez lesz az év végi szabin az egyik programom?
Puszi! Flo
Szia Ailet!
Nagyon jól teszed, hogy néha emlékeztetsz női identitásunkra egy könyv szemszögéből, és hogy mindez mennyire hiteles, idézeteket osztasz meg velünk.
Olyasvalamit mond Müller Péter, mit más már feldolgozott egy könyvében és amin én igen jól szórakoztam... Mondjuk annak az is volt a célja, hogy szórakoztasson. :-)
"Összeomlóban van a sok ezer éves férfiuralom...És születőben a nők lelkében elfojtott igazi és örök Én-élmény." Na a végére azért hajba kaptak a nők, a megmaradt pár férfin. :-)
Hát ami azt illeti én már igen régen öntudatra ébredtem, de nem igazán emlékszem, hogy egy élményt jelentett volna, mint ahogy most is valahogy ez van hozzám közelebb. Nem élvezem. Mint anya, az apaszerep nem állt jól. A kiállás magamért is inkább volt férfias, mint nőies, de néha muszáj volt.
Mindenesetre jó tudni, hogy nem hiába küszködtem annyit és azon önérzetes nők közé tartozom, ami ritkaság. Valószínű ezért nem szerettem soha a megalázó helyzeteket, de ennek ellentmond, hogy méltatlan kapcsolatokba viszont belebonyolódtam. :-)
Pussz, Éva
Csak azt mondhatom neked is, hogy a nők szerepköre egyre inkább bővül, az idő előre haladtával, egyre több tartalékot és tulajdonságot kell mozgósítanunk. Végül is ez jó, hiszen egyre életképesebb és egyre erősebb nők születnek, na de hol van a határa az önérzetnek, az egyenjogúságnak és mitől nő még a nő, ha elférfiasodik.... mert mondjuk egyedül neveli a gyerekét és bizony oda kell állni, oda kell hatni (csapni) néha, amit ugye nem teszi meg az apuka, mert nincs. Egyedül vállalni a felelősséget minden döntésért nem könnyű, te is tudod, én is.
Az meg hogy mi a méltatlan kapcsolat.... hát mindenki döntse el maga. Kinek mit visel el a lelke...
Azt hiszem nekünk ez a könyv nagyon "simogatja" a lelkünket, mert nem kapunk elismerést valójában, sem a társadalomtól, sem a környezetünktől. Mi valahogy erősek lettünk és ezt készpénznek veszik. Azt mondják könnyű neked.... mert nem szól bele más hogyan neveled a gyereket. Erre mondom én, hogy na igen, de nem is veszi ki a részét senki az eltartásából sem. Lehet ez most itt nagyon gyakorlatias szempont, de pl elég vicces az az 1000,- különbözet ami a családi pótlékot illeti a normál szülők és az egyedülálló szülők támogatása között. Erre szoktam mondani, hogy 1000.- ot ér egy apa... :)) az állam szerint. :))
Pusz:A
Szia A!
Ezen a könyvön már én is elgondolkodtam. Lehet, hogy ez lesz az év végi szabin az egyik programom?
Puszi! Flo
Épp ezért írtam az ajánlót :D nem titkolom, nekem sajna kevés az időm... tudod a suli, de ha elolvastad, kérlek pötyögd ide a véleményed.... :D :D előre is köszi!!
Pusz:A
Szia Éva!
Csak azt mondhatom neked is, hogy a nők szerepköre egyre inkább bővül, az idő előre haladtával, egyre több tartalékot és tulajdonságot kell mozgósítanunk. Végül is ez jó, hiszen egyre életképesebb és egyre erősebb nők születnek, na de hol van a határa az önérzetnek, az egyenjogúságnak és mitől nő még a nő, ha elférfiasodik.... mert mondjuk egyedül neveli a gyerekét és bizony oda kell állni, oda kell hatni (csapni) néha, amit ugye nem teszi meg az apuka, mert nincs. Egyedül vállalni a felelősséget minden döntésért nem könnyű, te is tudod, én is.
Az meg hogy mi a méltatlan kapcsolat.... hát mindenki döntse el maga. Kinek mit visel el a lelke...
Azt hiszem nekünk ez a könyv nagyon "simogatja" a lelkünket, mert nem kapunk elismerést valójában, sem a társadalomtól, sem a környezetünktől. Mi valahogy erősek lettünk és ezt készpénznek veszik. Azt mondják könnyű neked.... mert nem szól bele más hogyan neveled a gyereket. Erre mondom én, hogy na igen, de nem is veszi ki a részét senki az eltartásából sem. Lehet ez most itt nagyon gyakorlatias szempont, de pl elég vicces az az 1000,- különbözet ami a családi pótlékot illeti a normál szülők és az egyedülálló szülők támogatása között. Erre szoktam mondani, hogy 1000.- ot ér egy apa... :)) az állam szerint. :))
Pusz:A
Te érted, tudod mit is akarok ezzel kifejezni. Beletörődtem már rég a sorsomba, de egy idő óta a "beosztással" kínlódom, mindig ilyenkor eszembe jutva és egy pillanatra elfelejtve miért is kerültem ebbe a méltatlan helyzetbe. Kifejezetten abban a minőségében jut eszembe egy-egy volt társam: "De jó lenne még egy kereset!"... hogy levegye végre a vállamról a gondot. :-)
Pussz,
Éva