Olvastam egy könyvet..
Látogatók száma: 56
YASMINA KHADRA: KABUL FECSKÉI
Ezt a könyvet ajándékként kaptam és most, hogy elolvastam, igen nagy hatással volt rám. Azt is mondhatnám, borzongató hatással.
A regény egy beszámoló arról, milyen az élet az ezredfodulón egy embertelen teokráciában, mivé tesz a háború, a félelem, a tömeg, melyeknek hatására darabokra törik az élet.
Milyen nyomorúságos az afgán nők helyzete, akiket alattvalónak tekintenek, csadorban járnak és egyedül az utcára sem mehetnek.
" Moshen korábban, vagyis fényévekkel azalőtt szeretett esténként Kabul utcáin sétálgatni.Akoriban az üzletek kirakatai nem sok mindent kínáltak, de nem csaptak az ember arcába korbáccsal...Most a férfiak a függönyök és az asszonyok mögé ritőzve mumifikálódtak a félelem és a rettegés halotti lepleiben....Az afgán eget, amely alatt a föld legszebb álmait szövögették, hirtelen páncélozott ragadozók lepték el, azúrkék ragyogását füst csíkozta be, és a riadt fecskék szétrebbentek a golyók tánca közepette.Megérkezett a háború. Megtalálta hazáját.."
Az állandó félelem megnyomoritotta a lelkeket. Kabulban az örömöt a fő bűnök közé sorolták...A regény egy házasságtörő asszony megkövezésével kezdődik..
Érdemes a regény elolvasni és elgondolkodni, mit jelent nekünk az, hogy itt élhetünk Európa közepén, békében, biztonságban, mégha olykor berzenkedünk is vélt- vagy valós nehézségeinken.E regényt elolvasva bizonyára megtudjuk..
Ilona B.T.
Kép: Net
A cikket írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia, Tündér!
Ezt a könyvet Tőletek kaptam valamelyik játékban elért eredményemért. Megrendülten olvastam, mert bevallom-bár már hallottam az ottani dolgokról,-így olvasva a szerencsétlen nők helyzetét, bizony örülök, hogy ide születtem.Micsoda őrűlt különbségek van kultúrák között! De tudod, bármennyire is egy külön világ, ma már lehetetlen a teljes elzárkózás, a "szelek" arra is fújnak és a felvilágosultabbak vágynak a változásokra.. Ezért néha az életükkel fizetnek..
Puszi, Ica
Olvasd el a "Színtiszta igazságok" (1) részét... a másodikból csak egy iciri picirit...
Folyt. Idézetek Jean Sasson: A FÁTYOL MÖGÖTT c. könyvéből, amely egy szaúd-arábiai királyi család életét mutatja be.
„Gyermekkor”
„Ali úgy megütött, hogy a földre estem, mégsem voltam hajlandó odaadni neki a pakisztáni szakácstól kapott fényes, piros almát. Bátyám arcát egyre jobban elöntötte a vér, látva, hogy gyorsan, óriási harapásokkal és nyelésekkel befalom az egész almát. Tudtam, hogy súlyos hibát követtem el, mert nem voltam hajlandó behódolni a férfiúi felsőbbrendűség előjogának. Azzal is tisztában voltam, hogy ennek súlyos következményei lesznek. Ali még néhányszor gyorsan belém rúgott, és apánk egyiptomi sofőrjéért, Omarért rohant. Nővéreim, akik majdnem annyira rettegtek Omartól, mint Alitól és apánktól, eltűntek a villában, s hagyták, hogy egyedül nézek szembe a férfiak együttes haragjával........"
Szia Icuka!
Mindig borzongva olvasom az ilyen könyveket. Számomra félelmetes, ahogyan az arab társadalom bánik a nőkkel. Azt hiszem, mi tényleg szerencsésnek mondhatjuk magunkat, nagyon meg kellene becsülnünk, amink van, mert ezeknek a szerencsétleneknek semmijük nincs, csak a kötelességeik...Bár, aki már ebbe születik bele, nem is igen vágyik másra, mert nem ismeri, milyen a másik világ.
Pussz,
Tündér
Ezt a könyvet Tőletek kaptam valamelyik játékban elért eredményemért. Megrendülten olvastam, mert bevallom-bár már hallottam az ottani dolgokról,-így olvasva a szerencsétlen nők helyzetét, bizony örülök, hogy ide születtem.Micsoda őrűlt különbségek van kultúrák között! De tudod, bármennyire is egy külön világ, ma már lehetetlen a teljes elzárkózás, a "szelek" arra is fújnak és a felvilágosultabbak vágynak a változásokra.. Ezért néha az életükkel fizetnek..
Puszi, Ica
Mindig borzongva olvasom az ilyen könyveket. Számomra félelmetes, ahogyan az arab társadalom bánik a nőkkel. Azt hiszem, mi tényleg szerencsésnek mondhatjuk magunkat, nagyon meg kellene becsülnünk, amink van, mert ezeknek a szerencsétleneknek semmijük nincs, csak a kötelességeik...Bár, aki már ebbe születik bele, nem is igen vágyik másra, mert nem ismeri, milyen a másik világ.
Pussz,
Tündér