Világmező, vagy amit akartok

Látogatók száma: 49

2015 májusában új verseskötet jelent meg a hazai könyváruházakban, amely a Világmező címet kapta. Az írásmű rövidesen Bookline toplistás lett, azóta is ott foglal helyet. Szerzője Egri László író és költő, akinek ez már a harmadik könyve.

A Világmező már küllemére is kellemes jelenség, a borító meglátásom szerint kifejezetten jól adja vissza mindazon tartalmi megnyilvánulásokat, amelyek a kötetből visszaköszönnek. A cím értelmezése is hosszadalmas folyamat lehet, számomra a saját belső világomat jelképezte leginkább. A kötet összegző sorai egyfajta önmeghatározásként értelmezhetőek a következőképpen:
" A Világmező körbevesz minket (...) Ott lapul az emlékekben, a ki nem mondott szavakban, az elfojtott vágyakban."
A versek terjedelme és tartalma is rendkívül változatos képet mutat. Különösebb tematikai egységeket nem fedeztem fel a versek sorában, de talán nem is érdemes ezen a vonalon tovább vizsgálódni. A költő korábbi kötetéhez képest egy jóval összeszedettebb és kiforrottabb alkotás lett a Világmező. Számos új téma is megjelenik a sorok között, például a gyermekversek, illetve a nyírségi tájról szóló konkrét lírai utalások. A költő továbbra is törekszik szövegvilágában a játékosságra és a rímes sorvégekre, de ezt nem éreztem egyáltalán erőltetettnek. Egyes alkotások egészen mély filozófiai mélységeket képviselnek, talán még hangsúlyosabban mint a Pennamorzsákban. Személyes kedvenceimmé a tréfás gyerekmondókák váltak, amelyek korábban szintén nem jellemezték Egri László költői világát. Aki a posztmodern szabadversek bűvöletében él az ne vegye kezébe a Világmezőt, mert csalódni fog. Aki viszont nyitott a klasszikus modernség irányába az megtalálhatja számításait. A lírai én láthatóan nem kíván elhatárolódni olvasóitól mint ahogyan azt számos kortárs szerző tudatosan teszi. Összességében a Világmező hangulatos, könnyen befogadható olvasmány, aki a versekhez kissé is vonzódik, annak érdekes olvasmánya lesz.

3 szavazat