A bébiszitter
Látogatók száma: 51
Mérgespusztáig, a tizenhat portából álló településig egész pontosan száznyolcvanhat kilométert vezetett Melinda, ami önmagában nem jelentett gondot, csakhogy a háta mögötti gyerekülésben ott aludt Marci, a hatéves kisfiú, akivel immár több, mint egy éve, bébiszitterként összefonódott az élete.
Félúton járhattak, amikor felébredt a kisfiú, éhes volt és szomjas, pisilnie is kellett, és erősen szorította a lány kezét, amikor megálltak az autópálya melletti büfénél. Szendvicset ettek, üdítőt ittak és Melinda megismételte Marcinak az előző este elmondottakat, hogy Anna nénihez mennek, édesanyja keresztanyjához, aki finom ebéddel és süteménnyel várja őket. Ebéd után neki el kell mennie, de kettőt alszik és máris itt lesz érte. Értette a gyerek, meg nem is, mert Melinda sohasem csapta be, mindig van rá ideje, nem úgy a szüleinek, akik állandóan úton vannak, mert pénzt keresnek. Valahányszor ezt hallja a szüleitől, tágra nyílt szemmel csodálkozik, mert a nappaliban a dohányzóasztal közepén trónol egy hatalmas porcelán tál, aminek elég felemelni a tetejét, és tele van bankjegyekkel. Onnan veszi el a bevásárláshoz szükséges pénzt Eszti néni, a házvezetőnő és Melinda is, ha venni akar neki valamit. Miért éppen a szülei ne vehetnének ki belőle? Nagyon szereti Melindát, pedig szigorú vele, ám ennek eredményeként az óvodában ő beszél legjobban angolul, és az óvó néniknél is több verset tud. Elhiszi Melindának, hogy Anna néni nagyon kedves, és finomakat főz, nála megnézheti a tyúkokat, kacsákat, a malacokat és futkározhat Bodrival, a házőrzővel. De miért hagyja magára? Azt mondja, hogy kettőt alszik és érte jön. Vajon lefekvés után mesél neki Anna néni? Tőle is ágyba kapja majd a reggeli forró kakaóját?
Szürke, borult volt az égbolt. Melinda egész úton azt érzi, hogy autóját oldalba taszítja a szél, amely ahelyett, hogy csitulna, egyre csak erősödik. Lelkében remény és kétely vívja csatáját, hol az egyik, hol a másik kerekedik felül. Mintha Ákos és Marci érte vívná gigantikus csatáját. Nem szakadhat ketté! Egy időben nem foglalkozhat Marcival és nem szerelmeskedhet Ákossal, bár ez utóbbira-annyira vágyik már, hogy az egyszerűen fizikai fájdalmat jelent. Amikor megmondta neki Ákos, hogy ma délután ötkor landol a repülőgépe a Liszt Ferenc repülőtéren, amellyel végre, egy év után hazatér a szívszerelme, egyszerűen nem bírt magával. Kigondolta, hogy kimegy eléje, s rábírja, hogy reggelig maradjon vele. Drága kincs minden együtt töltött perc, mert a fiúnak szilveszterre kell visszatérnie Angliába. Természetes, hogy Ákos a karácsonyt vidéken tölti a szüleivel és a testvéreivel, de neki is jár egy kis idő. Tizenkét egymástól távol töltött hónap rettenetesen hosszú idő a szerelmesek számára, annak ellenére, hogy négynaponta Skype-on beszélgetnek. Megérti Melinda, hogy Ákosnak jelenleg a szakvizsgájához szükséges kórházi gyakorlat megszerzése a legfontosabb, s nincs még egy olyan pályatársa Magyarországon, aki elmondhatná magáról, hogy azt az angol királyi családot kezelő londoni kórházban tölti. A véletlenek összjátékaként Marci szülei éppen ebben az időben-Párizsban romantikáznak, ezért jobb híján úgy döntött, hogy a kisfiút Anna nénire bízza. Vajon jól tette? Nem akarta a szüleire bízni Marcit, hogy ne kelljen a kérdéseikre válaszolgatnia, bezzeg Anna néni az első szóra kérdés nélkül vállalta a pesztraságot.
Gondolkodj pozitívan Melinda! Biztatja magát. Minden a tervei szerint alakul. Marci jól érzi magát Anna néninél és sikerül Ákosnak is kellemes meglepetést okoznia. Lelkében kellemes bizsergést érez, elég elképzelnie Ákossal való találkozását. Szülei előtt titkolja kapcsolatukat, mert édesapja nem szíveli a szerinte nagyképű fiatalembert. Nem rejtette véka alá örömét, amikor megtudta, hogy Ákos Angliába ment dolgozni. Öröme teljességéhez azonban hiányzott egy momentum, mégpedig az, hogy Melinda menjen vissza dolgozni a falujába. Csakhogy a lány ragaszkodott ahhoz, hogy a fővárosban maradjon. Akkor enyhült meg apai lelke, amikor Melinda a Marci szüleitől kapott Suzuki terepjáróval jelent meg otthon, mondván, hogy egy magán óvodában dolgozik, és a rengeteg ügyintés miatt kapta az autó használatot.
Az igazság morzsáiból gyúrt hazugságok rendre elaltatják az ösztönös kételkedést. Ez történt Melinda esetében is. Valójában Marci szülei nem hagyhatták, hogy reggelente gyalogosan vigye egy szem gyermeküket az óvodába és hozza haza ebéd után. A jövedelmére sem panaszkodhat Melinda, hiszen minimum a dupláját keresi annál, mintha a főiskola elvégzése után immár diplomás óvónőként elhelyezkedett volna egy állami óvodában, ráadásul itt kizárólag Marcival kell foglalkoznia, és mindennek a betetőzéseként, a villa kertjében álló, két garzonná átalakított gondnoki lakásban ingyenesen lakhat a kertésszel együtt. Munkáltatói elégedettek a munkájával, miután az egyetlen jó kedélyű, örökmozgó tanítványa - kiváló adottságainak köszönhetően – folyamatosan olvas és ír, elszámol százig, mi több, húszig összeadni és kivonni is tud. Az pedig teljesen természetes, hogy kívülről fújja a gyerekversek és dalocskát többségét, mert Melinda egy órakor hazahozza az óvodából, sétálnak negyedórát a villa kertjében, utána másfél órát alszik Marci, majd uzsonnázik, és este hatig tanulnak.
Ó, ha ezt tudná az édesapja, érte jönne, összecsomagolná a holmiját és elvinné innen, mert nem azért taníttatta, hogy jól fizetett diplomás cseléd legyen.
Nagy pelyhekben szállingózni kezd a hó. Muszáj lassítania az alaposan lecsökkent látótávolság miatt. A műszerfal órájára pillant, semmi gond, még mindössze fél három van. Öt órára mindenképpen kiér a repülőtérre, legfeljebb nem megy haza átöltözni. Dzsekiben, bojtos sapkában, farmerben és hótaposó csizmában is ugyanaz a lány, akinek Ákos örök hűséget fogadott, és akivel a vidéki otthonról, sok gyerekről álmodoztak. Mai eszével vele menne Melinda az ismeretlen új világba, és nem tartja kizártnak, hogy megteszi, ha kedvese ismét erre kéri. Találna állást Londonban, jól beszél angolul és nem fél a munkától.
A repülőtér parkolójában húszperces bolyongás után talál szabad helyet. Ez már a karácsony előtti nagyüzem. Mintha úton lenne az ország fele népessége, akkora a forgalom. Mozdulni is alig lehet, mert valamennyi utazóhoz tartoznak gyerekek, bőröndök, hátizsákok. Van, aki szunyókálni próbál, mások heves gesztikulációval beszélgetnek, vagy mobiljukon trécselnek.
Az érkező járatok között villog a tizenhét óra öt perces londoni járat.
Az izgalomtól kipirul Melinda arca. Furakodik a tömegben, hogy minél közelebb legyen az érkezéshez, hátha perceken belül meglátja Ákos magas alakját. Feltűnik az érkezők között egy manöken alkatú, rendkívül elegáns fiatal nő, aki körül, mint méhek a lépes mézre, úgy ragadnak a férfi tekintetek. Biztosan egy híresség lehet, gondolja a lány és pipiskedik, mert az előtte álló nagydarab férfi hadonászásával eltakarja előle a kilátást. Végre megpillantja a széles mosollyal érkező Ákost, amint leveszi csomagját a végtelenített szállítószalagról, maga mellé teszi, és nem mozdul, hanem tovább figyeli a csomagokat. Az elegáns nő odalibben a fiúhoz, belekarol és összenevetnek. Honnan ismerik egymást? Nagyot dobban Melinda szíve. Atyaisten! Ezek együtt jöttek! Szeretne szégyenében elsüllyedni, de nem nyílik meg a föld, sőt, meglátja őt Ákos és integet neki:
- Szia, Melinda! Mindjárt kimegyünk! Jó, hogy elénk jöttél.
Persze, a Sam becenevet gyakran emlegette Ákos, főleg vicces történetekben, ám úgy gondolta, hogy az egy fiatalember a kollégái közül. De nem az!
- Szervusz, Melinda! – öleli át Melindát Ákos, akinek éppen csak a válláig ér.
Majd átfogja vállát a fiú, és úgy mutatja be neki a vele érkezőt.
- Bemutatom neked Samantha Collinst, Samet, a menyasszonyomat!
Sam elegánsan kezet nyújt a zavarban lévő Melindának.
- Örülök, hogy megismerhetlek! Sokat mesélt rólad Ákos!
- Gyertek lányok, meghívlak benneteket egy koktélra! Az még belefér az időnkbe, mert csak két óra múlva indul a vonatunk!
Hiába tiltakozik Melinda, Ákos ragaszkodik az italhoz, elvégre legalább egy fél órát beszélgethetnek, ami nagyon kevés a mondandójához képest. Szeretné átadni a lánynak az ajándékát, amely rendkívül csekély értékű ahhoz képest, hogy ő tartotta benne a lelket, amikor elcsüggedt, mert nem a kívánatos mederben csordogált a kinti élete. Neki szüksége van a Melindából áradó nyugalomra, akkor is, ha Sam mindenben mellette áll, mert az időnként háborgó magyar lelkét kizárólag a magyar szó csillapítja.
Melinda kávét kér, bár ez nem a legjobb ötlet, de az ásványvíznél könnyebb meginni. Felajánlja Ákoséknak, hogy elviszi őket a Nyugatiba, aminek Sam örül a legjobban, mert nem szeret taxiba ülni.
Az esti fényektől csillogó vastag hótakaró borítja a fővárost. Csitult a szél. Araszolnak a gépkocsik. Hét óra után pár perccel végre hazaér Melinda, és végre utat enged a könnyeinek. Hangos zokogása áthallatszik a szomszéd garzonba. A kertész fiatalember vár néhány percet, mielőtt átmegy hozzá. Muszáj átadnia Anna néni üzenetét, miszerint Marci nem érzi jól magát, azonnal menjen a gyerekért. Elég egy pillantást vetnie a lányra, hogy tudja, ilyen állapotban nem vezethet.
Fél óra múlva kiérnek az autópályára.
- Tudod, Melinda, fukar az ember. Foggal, körömmel ragaszkodik ahhoz, amit magáénak tud, vagy annak vél, ahelyett, hogy elengedné. A bánat is úgy hozzánőhet az emberhez, mint csigához a háza, amitől csak akkor szabadul meg, ha elszállt az élete. Sírj, sírd ki magad, itt senki sem látja. Húzd le az ablakot, had’ jöjjön be a kinti viharos szél és vigye magával a gondjaidat. Holnap új nap, új fejezet kezdődik.
Este a sötétben hosszú a száznyolcvanhat kilométeres út. A viharos szélnek lesz elég ideje, hogy elvégezze a feladatát.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Akkor minden rendben!
Kellemes karácsonyt, és boldog
új évet neked, és a szeretteidnek!
Pussz: emillio
Puszillak: Yolla
Kedves Emillio!
Ez csak egy fikció! Megnyugtatlak, ez pusztán a fantáziám terméke!
A keresztlányom - aki pszichológus - mesélt történeteket, az adta az ihletet az alapötlethez.
Ne aggódj miattam, kedves Barátom!
Pusszantalak: Yolla
Kellemes karácsonyt, és boldog
új évet neked, és a szeretteidnek!
Pussz: emillio
Kedves Yolla!
Az írásod szokás szerint kitűnő! Elgondolkoztató!
Ha ez csak fikció, akkor vajon mi adta, - adhatta
hozzá az ötletet? Vajon Téged ért-e hasonló trauma,
hogy ennyire életszerűen írtad meg? Nem akarok
vájkálni az érzelmeidben, - csak hangosan gondolkodom!
Ha van valós alapja, akkor szabad-e ennyire megnyílni,
más olvasók előtt? Óvva intelek tőle, mert az emberek
zöme ezzel bizony visszaél! Tudod, nem szeretném, ha
belegázolnának a lelkedbe!
Pussz, drága barátném: emillio
Ez csak egy fikció! Megnyugtatlak, ez pusztán a fantáziám terméke!
A keresztlányom - aki pszichológus - mesélt történeteket, az adta az ihletet az alapötlethez.
Ne aggódj miattam, kedves Barátom!
Pusszantalak: Yolla
Az írásod szokás szerint kitűnő! Elgondolkoztató!
Ha ez csak fikció, akkor vajon mi adta, - adhatta
hozzá az ötletet? Vajon Téged ért-e hasonló trauma,
hogy ennyire életszerűen írtad meg? Nem akarok
vájkálni az érzelmeidben, - csak hangosan gondolkodom!
Ha van valós alapja, akkor szabad-e ennyire megnyílni,
más olvasók előtt? Óvva intelek tőle, mert az emberek
zöme ezzel bizony visszaél! Tudod, nem szeretném, ha
belegázolnának a lelkedbe!
Pussz, drága barátném: emillio