A Bóbács ügy (5)
Látogatók száma: 52
Nagykovácsi együtt hagyja el Tóthék lakását, a csinos ügyvédnővel, akinek arca kipirul, mintha hosszan futott volna a friss levegőn. Nem is kerüli el a főhadnagy figyelmét, bár közömbös arcot vág.
A tízemeletes panel előtt elbúcsúznak, elkéri a nő telefonszámát, hátha szükség lesz rá. Kézfogáskor az ügyvédnő megvillantja csábos mosolyát:
- Főhadnagy úr, szólítson a keresztnevemen, ahogyan a barátaim teszik!
- Megtisztel, Bernadett!
Beül a kocsijába és figyeli a távolabb parkoló ügyvédnő autóját. Bernadett megáll, körülnéz, majd beszáll a kocsijába és azonnal telefonál. Csak egy gombot nyom meg, a gyorshívásét, nyilván így adta le az információkat is a diadém megtalálásáról, miközben Tóthnénak segédkezett a szendvicskészítésben.
Beszól a kapitányságra, ahol a helyettese már várja a hívását:
- Halló, itt Nagykovácsi! Kérjetek lehallgatási engedélyt dr. Vágó Bernadett ügyvédnő telefonjára, ha jól sejtem, legalább két mobillal és két vonalassal rendelkezik. Visszamegyek Tóthékhoz és megbeszélem velük a V10-es védett lakásba történő átköltöztetésüket. Szervezd meg, hogy éjfélkor az épület hátsó kijáratánál várják őket. Elkészítettétek Duhony Bódog életrajzát és profilját? Oké, tízre benn leszek. Előtte hazaugrom egy fél órára. Mi van a diadémmal? Sikerült muzeológust keríteni? Rendben, fél tizenegyre hozzátok be. Az a gyanúm, hogy Duhony úr élete veszélyben van. Juttassátok el Samut a tengerjáró fedélzetére, szerezzen ajándékozási szerződést Bóbácstól, hogy a diadémot a magyar államnak ajándékozza és vigyázzon az öregre. Ha kell, vegyétek igénybe a katonaságot is, de mihamarabb oda kell jutnia a hajóra. Reggel ötkor találkoznom kell a külügyminiszterrel és a belügyminiszterrel, kérlek, szervezd meg, a külügyben legyen. Holnap mindenképpen fel kell vennünk a kapcsolatot az orosz nagykövetségen keresztül a kinti kollégákkal. A szóvivőnk is álljon készenlétben, mert sajtótájékoztatót is kell tartani. Legkésőbb délután. Hívjatok, ha valami gond van. Viszlát!
Megdörzsöli a szemét, már biztosan piros, a kialvatlanságtól. Előveszi a cigarettát, rágyújt. A visszapillantóban látja, hogy még az ügyvédnő kocsija sem mozdult el a helyéről.
Indít, hogy megkerülje a házat, közben látja, hogy egy hórihorgas férfi beül az ügyvédnő mellé.
- Főhadnagy úr, mondjon néhány szót az ügyről! – kocogtatja meg a felkapott, fiatal újságírónő a vezető felőli ablakot, s mögötte ott áll járó kamerával a kollégája.
- Délután, hölgyem, a sajtótájékoztatón mindent megtudhat.
- Csakhogy addigra kész kell lennem a riporttal!
- Magánügy!
Felsikít a kocsi kereke, amikor Nagykovácsi meggyőződik arról, hogy az autó valóban öt másodperc alatt gyorsul fel százra. Megy egy nagyobb kört a lakótelepen és a hátsó bejárat felől közelíti meg a lépcsőházat. Futva megy fel a lépcsőn a nyolcadikra, még csak ki sem fullad.
A család védelme miatt kirendelt egyenruhás kollégája benn van a lakásban, mégsem állhat kinn a lépcsőházban. Éppen vacsorázik, mintha egyenjogú családtag lenne és a házigazda a főhadnagyot az asztalhoz invitálja.
- Nem, köszönöm, nem fogadhatom el. Maga csak fejezze be a vacsorát, Nagy II. tizedes, mert hosszú napja lesz. Tóth úr, maga és a családja elköltözik innen néhány hétre. Szedjék össze, ami kell, és pontban éjfélkor menjenek le a hátsó kijárathoz, ott várják magukat egy kocsival a kollégáim. Kérem, ne mondják meg senkinek, még a családtagoknak sem, hogy elköltöznek. Maga pedig tizedes itt marad a lakásban és nem veszi fel a vonalas telefont. Majd a csipogón megkapja a további utasításokat.
- De mi lesz a munkahelyemmel?
- Azt majd én elintézem, ne legyen rá gondja. Természetesen nem mehet óvodába Balázs sem. Miután másik városba kerülnek, nyugodtan fogja fel ezt az egészet egy váratlan nyaralásnak. Most elmegyek, maguk meg szedelőzködjenek, és ne engedjenek be senkit, bárki csengetne. Ha bármi gond van, Nagy II. tizedes rám szól a csipogóján.
- Főhadnagy úr, szeretném tudni, hogy mibe keveredtem?
- Nem kell tudnia többet, addig jó, amíg nem ismeri az ügy hátterét. Apropó, van mobilja? Kérem, adja ide, majd visszakapja. A kollégáimtól kap egy új telefont, amelyen kizárólag a családtagokkal beszélhet, meg velem.
Tóth Péter szemébe könny szökik, a tehetetlenségtől, a kiszolgáltatottságtól, a dühtől, hogy ez a lakáscsere és lakás adományozás csak bajt hozott a családjára.
Tóthné persze hüppögve sír, mint egy gyerek.
- Asszonyom, nem lesz semmi baj. Hanem lenne egy kérdésem. Amikor a szendvicseket készítettek, beszélt telefonon valakivel az ügyvédnő?
- Azt hiszem a barátjával…
- Emlékszik a beszélgetésre?
- Valamilyen szép, nagy piros almáról beszélt, hogy döntse el, megvegyék-e. Még csodálkoztam is… nálunk Péter soha nem szól bele, milyen gyümölcsöt veszek a gyerekeknek.
- Köszönöm, sokat segített. Tóth úr, milyen kóddal lehet lehallgatni az üzeneteit?
- 2009. Ebben az évben született Balázs.
- Köszönöm! Minden jót!
Zsebre teszi a házigazda mobilját és gyors búcsú után távozik.
A főbejáraton megy ki az épületből, találkozik egy csapat nevetgélő tinédzserrel. Megáll az után, rágyújt és látja a szeme sarkából a hosszú, magas férfit, amint átsuhan a parkon, a játszótér felé. Ő ült az ügyvédnő mellett.
Nagy II. tizedes Balázzsal játszik a gyerekszobában, amikor megszólal a csipogója, Nagykovácsi hívja:
- Farkas jár a kertek alatt, ha belép a tyúkólba, semmiképpen ne használjon fegyvert!
Nagykovácsinak két órája van arra, hogy hazamenjen, megvacsorázzon, beszélgessen a gyerekeivel, legalább is a három nagyobbal, mert a negyedik még pelenkás, utána letusoljon, felöltözzön és beérjen a munkahelyére.
A jogi egyetemen szerelembe esik a csoporttársnőjébe, hamar össze is házasodnak, majd jönnek a gyerekek, egymás után. Biztos állás és szolgálati lakás reményében jelentkezik rendőrnek, és szerencséjére a nyomozók doyenjéhez kerül, aki mellett gyorsan elsajátítja a legfontosabb tudnivalókat. Felesége főhivatású anya lesz, mert mellette nem lehet tervezni, még egy vasárnapi közös családi ebédet sem, mert a főhadnagynak a családján kívül még két szerelme van, a hivatása és a dzsúdó. Ez utóbbit nem csak műveli, hanem fekete övesként oktatja is, heti három alkalommal.
Tudja Nagykovácsi, hogy három kamasz lánya gyakran hiányolja, ezért minden negyedévben összekapja a családot és elviszi egy hosszú hétvégére, péntek reggeltől hétfő estig, valahová, ahol csak egymásra figyelnek. Wellness szálloda, kulcsos ház a hegyekben, egyre megy, nem ez a lényeg. Feltöltődnek, örülnek egymás társaságának és ennél nincs fontosabb. Legidősebb lánya tizenhét évesen éppen szerelmes, s képes hajnalig várni apját, hogy megbeszélhesse vele eme komoly dolog buktatóit. A legkisebb, Ábel, még pelenkás, most kezdi mondani, apa-apa, és kézzel egyensúlyozva rohan hozzá, amennyire csak párnás talpacskáin az lehetséges.
Most sincs másként, mind a négy gyerek ott tolong mellette. Ábel az ölébe kéredzkedik és a három lány felváltja mondja a magáét. Nagykovácsi mind a négyre egyszerre képes figyelmi. Ábel egy-egy falatot elvesz a tányérjáról és kézzel tömi a szájába, majd nagyokat kacagva az apját is próbálja ily módon etetni. Zsuzsa harmadikos gimnazista, mint tudjuk, szerelmes, de egymás után hozza a jeleseket. Panka még csak elsős ugyanabban a gimnáziumban, ahová a nővére jár, ám számára első a sport, öttusázik, az ifi válogatott tagja. Lilla még csak hetedikes, és nem érti, miért kell minden nap tornaórára járni, inkább zongorázna helyette.
Felesége kikészíti férje számára a tiszta fehérneműt és ruhát, mert tudja jól, hogy vacsora után ismét elmegy dolgozni. A kocsi kinn áll az utcán. A mélyhűtőből elővesz két dobozt, egyikben rakott káposzta, a másikban lekváros derelye várakozik egy hete arra, hogy végre sorra kerüljön.
Mialatt a férje tusol, kétszer is cseng zsebében a mobil. Az egyik a sajátja, a másik meg egy idegen készülék. Eszébe sem jut, hogy felvegye, egyszerűn a tiszta ruhák mellé teszi, nehogy otthon felejtse.
Muszáj a férjével beszélnie, ha máskor nem, míg öltözik.
- Szívem csücske, mi a baj? – kérdezi feleségét, immár a meleg víztől kipirultan és átöleli az asszonyt, s úgy csókolja, hogy annak látványa is tizennyolc éven felüli.
- Gyerekünk lesz – súgja férje fülébe, amint levegőhöz jut.
Nagykovácsi felkapja asszonyát, mintha csak egy pehely lenne és megforgatja a levegőben:
- Gyarapodunk, asszony! – nevet. – Hanem –állítja le óvatosan a földre, - mikor mondjuk meg a gyerekeknek?
- Majd, ha lesz rá alkalom!
- Teszek róla, hogy legyen! Már biztos?
- Harmadik hónapban vagyok.
A főhadnagynak semmi kedve visszamenni a munkahelyére, de a Bóbács ügy mögött többet sejt egyszerű műkincs eltűnésnél, hiszen az ügyvédnő, és akik mögötte állnak, nem valószínű, hogy most döntöttek arról, hogy a bűnözés ingoványos - ám annál nagyobb haszonnal kecsegtető - talajára lépjenek.
Pontban kilenckor belép az irodája ajtaján. Helyettese hozza az éltető kávéját és tálalja mellé a friss híreket.
- Duhony Bódog 1928-ban született, majd 17. évesen Gulagra került. 25 évesen szabadult, és hazafelé jövet ismerkedik meg Lizavetával, akit 1953-ban feleségül is vesz. Budapesten telepednek le, egyszerű gépbeállító munkásként dolgozik, és mint a gyári munkások egyik legsikeresebbje, tovább küldik középiskolába, majd felveszik a műszaki egyetemre, ahol 1960-ban gépészmérnöki diplomát kap. Ekkor már a fejlesztési osztály vezetője és egy vállalati buli alkalmával az egyébként alkoholt ritkán ivó Duhony, tisztességesen felönt a garatra, és a titkárnője állítása szerint, együtt töltik az éjszakát. 1961-ben titkárnője leányfejjel egy kisfiút szül, akiről említést sem tesz Duhonynak egészen 1970-ig, amikor halálos betegként reá bízza a fiú további nevelését. Lizaveta tudomásul veszi a gyerek nevelését és úgy bánik, vele, mintha a sajátja lenne, mert házasságukból nincs gyermekük. A fiú 1983-ban elköltözik és megnősül. Nászajándékként a Duhony házaspártól kapnak egy kétszobás szövetkezeti lakást. 1986-ban megszületik az egyetlen unokájuk, aki, amit csak lehet, kicsikar az öregektől. 2002-ben meghal Lizaveta, Duhony úr elcseréli a lakását Tóthékkal, megosztják a bútorokat is, akkor találja meg a négyéves Balázs a cári ékszereket, melyek létezéséről Duhony úr korábban csak a felesége elmondásából tud. Az öregúrral emberi szót csak a Tóth család, pontosabban a Balázs gyerek vált, ezért amint eladja az ékszereket, felajánlja a lakását a gyereknek. Az ügyvédnő, dr. Vágó Bernadett, segédkezik Duhony úrnak az ékszerek valódiságának megállapításában és az árverésen történő értékesítésében. A lakásszerződést is az ügyvédnő készíti, és rekord gyorsasággal íratja alá Tóthékkal, majd adja be a földhivatalhoz. Az aukciósháznál utána néztem, százkilencvenhat millión ütötték le az ékszereket és úgy tudom, hogy az öreg számlájára csak mintegy negyvenöt millió került. Számára ez is hatalmas összeg. Megvásárolt egy idős otthoni apartmant, majd elutazott egy világ körüli hajóútra. Erről csak az ügyvédnő tud, sem a fiának, sem Tóthéknak nem mondja meg az utazást.
- Köszönöm, ez gyors volt és alapos. Sikerült felkutatni egy muzeológus szakértőt?
- Természetesen. Kinn vár az ügyeletes tisztnél.
- Hívjuk be.
A szúrós szemű, mogorva öregúr, Baumberger Béni, műtárgy és ékszer szakértő, muzeológus, akin az öltönye, mintha két számmal nagyobb lenne, úgy vonul be az irodába, mint manöken a kifutón.
- Csak nem a II. Katalin cárnő rubinnal ékesített diadémját kell megnéznem?
- Honnan tudja?
- Felhívott Moszkvából tanult barátom, Jurij Ivanovics Viborov, orosz muzeológus, és megkért, hogy szóljak neki, ha látom felbukkanni valahol az ékszert.
- És szólt neki?
- Na, de kérem? Az Önök engedélye nélkül hogyan is tehetném?
Nagykovácsi kiszól telefonon, hogy hozzák be az ékszert.
Kinyitják a tűzbiztos kazettát és leteszi az öregúr elé az asztalra.
- Hamisítvány! – szól a szakértő, anélkül, hogy kivenné a dobozból.
- Kérem, kifejtené ezt bővebben? Esetleg megnézhetné közelebbről is!
Villog a főhadnagy szeme a méregtől, úristen, honnan szalajtották ezt az öregurat?
A rendőrségi fotós közben filmre vesz minden mozdulatot a diadém körül, a kiemelésétől kezdve. Baumberger úr táskájából előveszi a vizsgálathoz szükséges eszközöket, királyvizet, kőmérőt, mérleget, nagyítót, a fehér pamutkesztyűvel együtt, mert csak azzal lehet megfogni egy ekkora kincset, még akkor is, ha csak másolat. Óvatosan kiemeli a dobozból és öt percig szótlanul, összehúzott szemmel nézegeti, nagyítóval vizsgálgatja, leméri a súlyát, majd előveszi az ősrégi magnóját, beindítja és elkezdi sorolni az adatokat és jellemzőket. Tíz perc múlva lekapcsolja és összeszedi az eszközeit.
- Az írásbeli szakvélemény reggel nyolcra főhadnagy úr asztalán lesz. Ha megengedik az urak, magam is készítek néhány fotót az illusztráláshoz.
Nagykovácsi már érti, hogy miért hamis a diadém, mégis megkérdezi az öregurat:
- Honnan látta első pillantásra, hogy hamis?
- Más az igazi rubin fénytörése. És Jekatyerina Daskova egyszer leejtette, s nyoma maradt az ékszeren. Hogy mi az a nyom, azt nem mondhatom meg.
- Nagyon köszönöm, hogy befáradt és mondanom sem kell, hogy mi nem is találkoztunk.
- Ez csak természetes.
Nagy II. tizedes jelentkezik a csipogón, a kismadarak éjfélkor terv szerint kirepültek, és farkas sem jár a tyúkól körül.
Samu is üzen egy francia katonai repülőgép hordozóról, hogy fél órán belül helikopterrel átviszik az óceánjáróra.
- Gyere, megvendégellek! Éjfélkor lekváros derelyét enni, jó ómen!
Ha a főhadnagy megosztja valakivel az ételét, az nagydolog!
A derelye ott gőzölög a két tányéron, illata csiklandozza a két férfi orrát.
- Szilvalekváros? Nagyon szeretem!
- Nem találtam csak egy villát, majd én kanállal eszem. Elvégre te vagy a vendég – nevet Nagykovácsi, amikor megszólal Tóth Péter mobilja.
Nem veszi fel, hagyja, hogy üzenetet hagyjanak.
Finom a derelye, négykanálnyi az egész. Befalja és iszik rá egy nagy pohár buborékos vizet.
- Ezt hallgasd meg, öregem! Tóth Péter telefonja. Balázs apjáé.
„ A genovai kikötőben holtan találták Duhony urat. Kérem, hívjon fel.”- csicsergi dr. Vágó Bernadett. Tömör és velős.
- Csak tudnám, honnan ilyen jól értesült egy az ügyvédnő? Nocsak, nocsak!
- Féloldalas még az a történet.
- Az nem kétséges, barátom.
- Áruld el, kérlek, miért kaptam ezt a finom derelyét?
- Tudsz titkot tartani?
- ?
- Oké, útban van az ötödik gyerekem!
- Gratulálok!
- Köszönöm.
Cseng a belső vonal.
- Tessék, itt Nagykovácsi!
- Főnök, most szóltak ide a külügytől, hogy az orosz nagykövetségtől az a hír érkezett, hogy Duhony Bódog urat meggyilkolták Genovában.
- Köszönöm. Majd megbeszélem az illetékesekkel.
Nagykovácsi felpattan az íróasztalától és fel-le járkál az irodában.
- Milyen érdekes, hogy az ügyvédnő hamarabb értesül, mint mi. Persze, az is megér egy misét, hogy az orosz nagykövet ezt honnan tudja?
Ismét cseng a belső vonal:
- Főnök, Samu jelentette, hogy Bogánccsal koktélozik az óceánjárón és faxolja a hozzájárulást. Várjon, főhadnagy úr, itt is van. Nyilatkozat a diadém magyar államnak történő adományozásáról. Van ennek értelme, főnök?
- Van. Ennek van csak nagy értelme! Kérdd meg Samut, hogy küldjön kettőjükről egy fotót! De lássam rajta mindkettőjüket, meg azt is, mit isznak!
Egy pillanatig elgondolkodik, majd a kollégájához fordul:
- Ha megjön a fotó, küldd el Tóthnak és hívd fel, hogy a képen valóban Bóbács van-e. Addig keress nekem összeköttetést a genovai rendőrséghez. És szólj a titkárságnak, hogy foglaljanak helyet egy délelőtti repülőjáratra. Leugrok egy fél órára a konditerembe.
Hajaj, ha a főnök éjjel lemegy a konditerembe, akkor ott kérem stratégia kidolgozásának esete forog fenn, mulat magában a főhadnagy helyettese.
Egy óra múlva kicsit oszlik már a homály.
Bóbács, alias Duhony Bódog, boldogan vigyorog a képen Samu mellett, előttük két hatalmas pohár koktél, láthatóan Bloody Maryt isznak, melynek világos színéről a benne lévő vodka túlsúlyára lehet következtetni.
Nagy II. tizedes közben tovább matat a szekreterben és talál egy levelet, melyben Grigorij Alekszandrovics Patyomkin kéri Jekatyerina Daskovát, hogy adja el neki a rubinköves diadémot, mert azt tőle kapta II. Katalin, és az ára mellett még egy másolatot is csináltat neki. A cirill betűs írás alatt ott szerepel a magyar fordítás is.
- Főnök, fél ötkor indulnod kell a külügybe. És tízkor indul a repülőd Genovába!
Nagykovácsi éppen az ilyen esetek miatt tart benn a munkahelyén két váltás fehérneműt és egy tisztességes öltönyt.
Hát, pedig most sietnie kellene haza a várandós feleségéhez! De a munka, az munka!
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Megtisztelő, de van egy bökkenő!
Még nem tudjuk, hány rész lesz és mi lesz a vége!
Mindig meglepetés, mit is írt az írótársunk, így nagy kihívás a folytatás!
Szívesen olvasnám most is, de egyszerűen nem érek ide, pedig nagyon szeretem, ahogy mesélsz.
Valóban, ahogyan Emillio barátom mondja, mi, mind a ketten nagy felületen vagyunk...szépek!
Lementelek titeket magamnak és ha nem leszek itthon, titeket foglak olvasni. :)
Még nem tudjuk, hány rész lesz és mi lesz a vége!
Mindig meglepetés, mit is írt az írótársunk, így nagy kihívás a folytatás!
Szia Yolla!
Zseniális pár vagytok Emillioval! :-)))
pusz
Juli
Zseniális pár vagytok Emillioval! :-)))
pusz
Juli
Pussz,
Tündér
Csak megpróbálom az előző rész színvonalához közelítően folytatni a történetet!
Pusszantalak: Yolla
Ismét jól feldobtad a labdát!
Zseniálisan alakítod a történetet!
Megpróbálom méltó módon folytatni!
Pussz: emillio