A félkilós kenyér története /játékra/
Látogatók száma: 45
"A kenyereskocsi menetrendszerűen minden hajnalban, nyitás előtt fél órával, ötkor leteszi az élelmiszerbolt ajtaja elé az illatos, frissen kisült kenyerekkel és péksüteményekkel teli rekeszeket.
Hevesen dobogó szívvel és reszkető térdekkel állt a szőke kisfiú a bolt mögötti sarkon, kezében a lopott félkilós kenyérrel.
A fejében vadul cikáztak a gondolatok, hogy visszamenjen és visszategye mielőtt kinyit a bolt, vagy inkább hazaszaladjon az éhező kishúgához, mielőtt az anyjuk felébred a szokásos reggeli másnapos kábulatból..."
Az öregasszony korán kelt, elfogytak a gyógyszerei és elhatározta, ma elmegy a gyógyszertárba. A patika a falu másik végén volt, jó messze, ami bizony egy fájóslábú idős hölgynek nagy kihívás, úgy gondolta, meg-meg állva, jóval korábban elindul, közben majd gyönyörködik az utcasor házai mögötti kertekben nyíló virágokban, nem űzi senki, nyitásra odaér.
Lassan bandukolva ért a falu boltja elé, érezte a friss kenyér illatát, még a szemét is lehúnyta, nagyokat szippantott a kenyérillatos levegőből.
Mikor kinyitotta a szemét, megdöbbent. Egy szöszke kisfiú riadt szemeibe pillantott, aki a bolt sarkában, kezében egy félkilós kenyérrel sután álldogált. Nyilvánvaló volt, hogy a gyerek "eltulajdonította" a kenyeret. Az asszony ismerte a gyerek családját, akik nehéz helyzetben éltek, a férj két gyerekkel magára hagyta a feleségét, aki ezt nem tudta feldolgozni és bánatát időnként olcsó borba fojtotta.
Mikor a gyerek mellé ért, felrémlett előtte saját története.
Apró lányka volt még-olyan korú lehetett, mint most ez a szöszi kisfiú. Az anyja a bátyjával együtt elküldte a boltba, a legszükségesebb dolgok megvásárlására. Nehéz idők voltak, de ami kellett, az kellett, mégha kicentizve is. Míg a bátyja vásárolt, a kislány nem bírt ellenállni a kenyeres-rekeszből mosolygó kifliknek és egyet kivéve a ruhája alá rejtette. Amolyan gyerekes csínynek gondolta tettét, hiszen nagyon szigorúan voltak nevelve, a "lopás" szó soha elő nem fordult a családban.
Mikor hazaértek, a gyerek rögtön el is dicsekedett szerzeményével az anyjának, no, de amit kapott érte, azt egy életre megjegyezte. A vége az lett, hogy az anyja a kifli árával együtt azonnal visszaküldte a boltba, ahol a boltos néninek el kellett mesélnie, hogy mit tett. Az eladó elmosolyodott és egy barackot nyomott a fejére.
-Gyere csak, kifiam-mondta az öregaszony a szöszinek.-Tudod ugye, hogy mit tettél?
A gyerek sírásra görbült szájjal bólintott.
Az asszony kivett táskájából egy papízsebkendőt, rátette a kenyéhalom tetejére.
-Ígérd meg, hogy többet nem teszel ilyet, mert ez lopás!
A gyerek megszeppenve bólintott, az asszony kivette a pénztárcájából a kenyér árát és a papírzsebkendőre helyezte.
-Most menj szépen haza és ha anyád felébredt, mesélj el neki mindent!
A kisfiúnak nem kellett kétszer mondani, hóna alatt a félkiló kenyérrel elszaladt.
Késő délután-az asszony éppen TV-t nézett, mikor csengettek.
A kapu előtt a kisfiú állt az anyjával...
Bartha Ilona
A cikket írta: Ilona
Hozzászólások
Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.