A gyújtós
Látogatók száma: 50
A huszonegyes nyerőszám, kár, hogy számára nem az, pedig még két hétig kell várnia arra, hogy huszonkét éves legyen.
Harmadik hónapja közmunkás, kora reggeltől estig dolgozik a főutcán, kőburkolatot csinálnak. Hűvösek a reggelek, meg a ködtől alig látnak az orruknál tovább, de menni kell, tenni a dolgukat, mert ott a kisfia meg a felesége, akiket el kell látnia. Semmire sem elég a havi negyvenhétezer, lezárta a gázfűtést és a két szobából csak egyet fűtenek, azt is fatüzelésű kályhával és az asszony sparhelten főz a konyhában.
A nyári közmunkán éppen akkor került sorra, amikor a faluba vezető országút melletti régi, vastag törzsű fák kivágása volt soron, melyből annyit hozhattak haza az ott dolgozók, amennyit csak akartak, ezzel is csökkentve az önkormányzat költségeit, mert így nem nekik kellett elszállítani azokat.
Két közmunka között mindig van egy-két hónap szünet, akkor alig kap többet huszonhétezer forintnál, amely Huba doktornak még két tankolásra sem elég.
Huba doktor nem orvos, hanem jogász, és a nyugdíjas öregúr ma is a legnagyobb munkaadó a faluban. Kihasznál mindent, amit csak lehet, ha éppen az állam azt preferálja, hogy a munkanélküliek foglalkoztatása esetén azok után fizetendő járulék egy részét nem kell megfizetnie a vállalkozónak, akkor elküld embereket és egy hónap múlva újakat vesz fel, minimálbérért. Ezerdisznós hizlaldája, százötven hektáros földje, száz körüli tehénét fejő farmja, hatalmas kertészete, minimum ötven főt foglalkoztat, de csúcsidőben akár háromszáz ember is dolgozik neki, pedig amit csak lehet, gépesít.
December elején járunk, két nap múlva jön a Mikulás, már akiknek. Milyen szerencse, hogy még csak kétéves Zolika, elég lesz neki egy csokoládé Télapó, meg a bolhapiacon fillérekét vett építőkocka, melyet Annuska langyos vízben, lúgos szappannal tisztára sikált, és ott szárítgatja a tűzhely közelében.
Két nagy pillér zsíros kenyér és egy termoszforró cukros tea lesz a mai napon a tízóraija meg az ebédje, melyet Annuska már beletett a jobb napokat látott, nagybátyjától örökölt aktatáskába.
Megmosakszik, megborotválkozik és felveszi a kikészített tiszta ruhát, arra meg a külső munkáknál igen hasznos, szintén a bolhapiacon böngészett kopott síruhát, megcsókolja az asszonyt, fejére húzza a kötött sapkát, fogja az aktatáskát, és nekiindul a két kilométeres útnak.
Mehetne biciklivel is, de úgy lopják azokat, hogy nem érdemes megkockáztatni, inkább gyalog jár. Zúzmarától fehérlik a járda mellett megmaradt gaz. Azt mondta a rádió, hogy ebben a térségben mínusz öt fok az átlag hőmérséklet. Az első párszáz méteren fázik is, de szaporázza a lépteit és kimelegszik.
Kovács Jóska, az elcsapott tanár a munkafelügyelő, rendes ember, csak állandóan úgy néz ki, mint aki citromba harapott. Igaz, mit lehet várni bárkitől, aki a közmunkások kenyerét eszi. Lelkesedést? Mihez? A kilátástalansághoz?
Pék akart lenni, de akkor sem volt pénz, hogy tanulhasson, így lett belőle hosszú évek során, több szakmát kipróbált segédmunkás, pedig még ma is álmodik arról, hogy veti be a kemencébe a kenyereket, szinte érzi azok illatát, amint barnára pirultan rakják a targonca rekeszeibe, hogy melegében kiszállíthassák a boltokba.
Megbékélt sorsával, mit tehetne mást. Elkapta a szerelem, elvette Annuskát, jött Zolika, ezzel vége az álmoknak.
Harminc egy néhányan toporognak a gyülekezőhelyen. Kovács Józsi pontosan regisztrálja az érkezőket, még hárman hiányoznak.
- Nem tudjátok, mi van Vincellér Pistáékkel?
Morognak az emberek, tudják persze, hogy Pista disznót vág, és a Jani meg a Bajszos Béla segít neki.
- Értem én, hogy összetartotok, de gondolom, nem várhatunk délig az érkezésükre.
- Disznót öl a Pista, nem jönnek – szólal meg végül a vékony, alacsony, idősebb ember,
aki folyamatosan toporog, annyira fázik.
- Jól van, Pali bátyám, köszönöm. Maga, Gazsi és Erzsi néni itt maradnak, a többiek mehetnek a munkaterületre. Lehet folytatni a tegnap abbahagyott munkát. Fél órán belül én is odamegyek.
Neve hallatán megdobban Gazsi szíve. Csak nem küldik haza? Mert akkor pénz sincs, és az bizony nagy baj.
A munkafelügyelőnek nem sürgős közölni, mi a szándéka velük, csak írogat a papírjára, utána meg telefonál, és figyeli, mint mennek meglehetős lassan a többiek a munkaterületre.
- Mindjárt jön egy furgon a Gamesztól és elviszi magukat Galacsinba, ahol használaton kívüli irodákból kell összeszedni az ott hagyott papírokat, meg irodaszereket és kihordani a konténerbe. Azért gondoltam magukra, hogy a papírokat bezsákolva elhozhatják gyújtósnak. A bútorok maradnak, meg ne tudjam, hogy azokból egy is hiányzik! A végén fel kell mosni és letörölgetni. Minden hozzávaló ott lesz a furgonban. Világos? Ha valami gond van, szóljanak Janinak, a gépkocsivezetőnek, majd ő felhív és megbeszéljük!
Haragtól piroslik Erzsi néni arca, jól ki lesz segítve Pali bácsival! Egyébként is, le akart lépni úgy kettő körül, mert megígérte az unokájának, hogy mire hazajön az iskolából, kolbászos bablevessel várja. A bab egész éjjel ázott a vájlingban, gyorsan megfőne.
Érzi Pali bácsi, hogy Erzsi nem örül neki, de nem tehet róla, hogy már nem bírja úgy a munkát, mint a gyomorműtétje előtt. Bezzeg, amikor fiatalok voltak, másként nézett rá az Erzsi, csakhogy neki Lujzika tetszett, a vörös hajú szép postáskisasszony. Tudja már maga is, hogy rosszul választott.
Egyedül Gazsi vigyorog, az csak nem olyan nehéz munka, mint a burkolás, meg fedél lesz a fejük felett, kaját hozott eleget, a teát is melegen tartja a termosz.
A gépkocsivezető Gazsival egykorú, nőtlen fiatalember, aki úgy ismeri a környéket, mint a tenyerét, kell is ez az ismeret, hiszen egyszerre minimum három leánynak csapja a szelet, s mindegyik más-más faluban lakik, így nem valószínű, hogy valaha is találkoznak és lebuktatják a szívtiprót.
- Jó reggelt! – köszön rájuk és int Gazsinak, hogy mellé üljön a vezetőfülkébe.
A szőlőskertek felé veszi az irányt, s megáll a házuk előtt.
- Mindjárt jövök, hátha kisütötte már anya az első tepsi buktát. Nagyon szeretem, melegen, hozok belőle.
Nem belőle hozott, hanem az egész tepsi süteményt bepakolta neki az anyja azzal, hogy adjon belőle a többieknek is.
- No, komám, vegyed, egyed, amit nem tudunk felfalni Galacsinig, azt majd odaadjuk az öregeknek!
Égeti szájukat a forró kelt tészta, még jobban a benne lévő folyós lekvár, de falják mindketten, mintha egy hete korogna a gyomruk. A Pálpuszta vége tábláig a harmadik kifli is lecsúszik a torkukon.
Mellékutakon mennek, így sokkal rövidebb az út, marad valamennyi benzin az elszámolásnál, azzal lehet virmanolni a benzinkutassal, s Janinak is jól jön a kis aprópénz, mert sokba kerülnek a lányok.
Galacsin a negyedik falu, másik járáshoz tartozik, s Gazsiban megfogalmazódik a kérés, miért nekik kell ezt a munkát elvégezni, amikor nincs olyan település, ahol ne lennének közmunkások. Vagy, nem akarják sajátjaikkal végeztetni a munkát?
Megkérdezhetné Janit, de nem akarja, mert jó srác ugyan, de be nem áll a szája, mindent kifecseg, kivéve a nőügyeit.
A hófehér szalvéta kendőben mindössze hat kifli árválkodik. Gazsi gondol egyet, jobb, ha nem esznek többet, így is feszül már rendesen mindkettőjük hasa, ezért gondosan becsomagolja a maradékot, hogy ne hűljön ki teljesen és elteszi a barátja keze ügyéből. Előveszi a termoszt, meg a mellé csomagolt kinyitható műanyag poharat, és kínálja Janit a teával, aki úgy issza, mint szivacs a vizet.
- Hát, barátom, ez jól esett!
- Köszönöm a buktát, nagyon finom volt!
- Egészségedre! Hanem, elmennék úgy kilenc körül és háromra visszajövök. A mobilt itt hagyom nálad, ha baj van, csak csörgesd meg a Juli számát és el tudsz érni. Rendben?
Galacsinban az önkormányzat egyik embere várja érkezüket. Be sem mutatkozik, éppen csak köszön és betereli őket az L alakú, valószínűleg még az 1960-as években épült lerobbant irodaházba, majd közli velük, hogy három órára visszajön, és köszönés nélkül eltűnik.
A szemétgyűjtő tartály valóban rendelkezésükre áll az udvar közepén. Gazsi Janival gyorsan behordja az épületbe a szemeteszsákokat, meg a tisztítószereket és egy percen belül hárman maradnak.
Gazsi odaadja nekik a langyos buktákat, hogy egyenek nyugodtan és elindul körbenézni az épületben. Áporodott a levegő, mindent legalább félujjnyi por takar. Néhány szobában rend van, néhány úgy néz ki, mint ahonnan menekülésre késztették az irodistákat.
Kinyitja az ablakokat, kell a levegő, mielőtt megfulladnának, Gyanítja, hogy víz sem lesz, de meglepődik, mert a mosdóban folyik a csapból a víz, igaz, kicsit rózsaszínű, mert évek óta nem volt megnyitva, de nem számít, nem inni kell.
Az lesz a legjobb, ha elkezdik Pali bácsival a legutolsó szobában a papírok összeszedését, Erzsi néni pedig a takarítást, és amint végeznek a papírok bezsákolásával, besegítenek a takarításba.
Gyorsan haladnak az első négy szobával, ezek a rendben hagyottak, csak egy-két újság árválkodik a fiókok mélyén. Nem úgy a rendetlenül hagyottakban, ahol különféle színű papírdossziékban lefűzött anyagokat találnak. Pali bácsi tartja a zsák száját, Gazsi meg dobálja bele a papírokat. Az utolsó szobában, biztos ez lehetett a főnöki szoba, vastag papundekli lefűzőkben vannak a papírok, márpedig azokat nehéz szétszedni, meg begyújtani sem könnyű velük.
- Ezt dobjuk a szemetesbe, nem jó semmire – szólal meg az öreg, de Gazsi tudja, hogy azok tartós meleget adnak, csak macerás égethető méretűre vágni.
- Nekem jó lesz – válaszolja fahangon.
Harminc zsákot töltenek meg, mire végeznek. Láthatón elfáradt az öreg, igaz, Gazsi sem olyan friss már, mint reggel volt.
- Üljön csak le, Pali bátyám, szusszanjon. Eszik egy kis zsíros kenyeret? Azt pakolt az asszony. Majd én segítek Erzsi néninek.
Megcsörren zsebében Jani mobilja, a kijelző szerint Kovács Józsi keresi.
- Szia, Janikám, mi újság?
- Jó napot, Kovács úr, Lakatos Gáspár vagyok. Jani elment a boltba kaját venni.
- Jól van, mondd meg neki, hogy hívjon fel, ha visszajött!
Gyorsan kimegy az udvarra, onnan hívja Juli számát.
Délután kettőre végeznek. Még jó, hogy negyed háromkor megjelenik Jani és gyorsan berakják a furgonba a zsákokat, ami meg nem fér be, azok a szemetesbe kerülnek. Huszonnégynél többet nem lehet bezsúfolni, csakhogy Gazsinak a keményfedelű dossziés zsákok kellenének, ezért igyekeznek lecserélni a már felrakottakat. Úgyis Gazsit teszik ki elsőként, utána Erzsi nénit, végül Pali bácsit.
Annuska forró gombóclevessel várja. Éhes is Gazsi, mert a másik zsíros kenyerét Erzsi nénivel etette meg, a cukros tea meg nem igazán laktat.
Zolika körbejár a kiságyban, gőgicsél, és figyeli apját, milyen gyorsan eszi a gombóclevest, közben csorog a nyála, mert az csak finom lehet, amit az apja eszik.
Kimeri neki Annuska a második tányér levest is, de azzal már ráér pepecselni. Kiveszi kisfiát az ágyból, ölébe ülteti és megosztoznak a levesen.
Behordja a pajtába a zsákokat, és egy keményfedelűt bevisz a konyhába, kipróbálni, mennyire ég a sparheltben.
Leül a kisszékre, a kályha elé, és belelapoz a keményfedelűbe. Annyira belefeledkezik az olvasásba, hogy összerezzen a felesége hangjára.
- Jaj, Gazsi, melegíteném a vizet a fürdetéshez, te meg hagyod, hogy kialudjon a tűz a kályhában?
- Jó, hozok fát! – pattan fel és dossziéstul kiszalad a sufniba fáért.
Ez a hat zsák gyújtósnak való felér egy vagyonnal, állapítja meg magában és ismét utcai ruhába öltözik.
- Hová mégy ebben a sötétben?
- Dolgom van, majd jövök.
Felkapja az üres aktatáskát és kisiet a házból.
A keményfedelű alig fér az aktatáskába.
Huba doktor a vacsora előtti konyakját iszogatja, amikor csengetnek.
Nem, ez nem pontos. Huba doktor vacsora előtt már a harmadik konyakját iszogatja, amikor csengetnek.
Senki sem mozdul. Felesége a nappaliban a sorozatát nézi, az unokája a laptopján netezik, a bejárónő meg éppen forgatja a tepsiben sülő húsokat.
A harmadik csengetésre elbődül az öreg:
- Rajtam kívül mindenki süket ebben a családban?
- Én nem várok senkit! – közli ingerülten a felesége.
- Én sem! – csatlakozik hozzá az unokája.
Kénytelen maga kimenni házból, egészen kapuig, s megnézni, ki meri ilyen késő este zavarni.
- Jó estét, Huba doktor úr! – köszön rá Gazsi.
- Mit akar? – mordul rá.
- Hoztam magának valamit – húzza elő táskájából a keményfedelűt. – Biztosan érdekelni fogja.
Az öreg arra gondol, hogy Gazsi beállt az orvvadászok közé és nyulat hozott neki, vagy fácánt, de ilyenkor? Meglepődik a keményfedelű láttán.
- Vegye csak el, nagyon érdekes olvasmány- nyomja kezébe a dossziét és sarkon fordul.
Hazafelé menet Gazsit bántja a lelkiismeret, lehet, hogy Huba doktort nem érdekli az egész, mert rég volt, talán igaz sem volt a dossziéban leírt történet.
Este tizenegykor kavics csapódik a szobaablakon. Óvatosan elhúzza a függönyt és Huba úr áll a kapujában, kissé imbolyogva.
Beengedi és legnagyobb megdöbbenésére az öreg kezében egy üveg bontatlan üveg konyakot szorongat.
A hűvös konyhában ülnek le beszélgetni.
- Hozz két poharat, fiam! – utasítja az öreg, és meg sem szólal addig, míg egy fél vizespohárnyit le nem húz az aranyló italból. - No, mondd, mit akarsz?
- Semmit, Huba doktor úr. Tüzelőnek hoztam, aztán beleolvastam, gondoltam magát érdekli a dolog!
- Érdekel. Mennyi van belőle?
- Hat zsákkal.
- Megveszem.
- Nem eladó, gyújtós.
- Mit szeretnél? Mondd meg az igazat!
- Pék akarok lenni.
- Mit akarsz?
- Pék akarok lenni! – ismétli meg Gazsi, kissé mérgesen.
- No, mondd csak el, honnan szerezted azt a gyújtóst!
Másnap délelőtt Huba doktor egyik samesza két köbméter fára cseréli Pali bácsi és Erzsi néni gyújtósát, melyet a kertészet melegházát fűtő kazánban nyomban elégetnek.
Egy hónap múlva Gazsi családostul a Győr környéki településre költözik, ahol pékségben dolgozhat, minimum öt évig.
Huba doktor Hummel pezsgőt hozat Pestről a fiával, mert megérdemli, elvégre ügyesen elérte, hogy ne derüljön ki soha az ügynöki múltja.
Minden csupán pénz kérdése.
Egyébként is, rég volt, spongya rá.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Pussz,
Tündér
Igen jó ez az életszagú, - az ügyvédek mindig talpra esnek - típusú
írásod! Igen, a hallgatásnak ára van! Én amennyire szeretem őket,
- ha mindezt én írtam volna, akkor nem lenne ilyen viszonylag
olcsó megoldása a hallgatásnak! Nem vagyok véresszájú, de én
legalábbis az írásomban keményen megbüntetném őket! Egyszer
végre én is.... Hú, de tetszik az ötlet!
Pussz: emillio