A kékköves gyűrű 5. rész

Látogatók száma: 39

Kabos Karcsi úgy érzi, már lement a térképről, pedig a főváros tizenhetedik kerülete igazán nincs messze. Egyszerűen nem érti, miért itt vett házat Ádám barátja, amikor megengedhetné magának, hogy valamelyik budai elit kerületben lakjon. Amint megtalálja a háromszintes, takaros házat, azonnal megérti, hogy miért esett barátja választása erre a csendes környékre. Tiszta a levegő, az aszfaltozott utcákon csak a helybeliek járnak, szinte nincs is átmenő forgalom, olyan, mintha vidéken lenne. Tősgyökeres fővárosiként először jár ezen a környéken, s budai lakosként, ha nem muszáj, át sem jön a pesti oldalra. Hallomásból tudja, hogy a Madárdomb a pesti rész Rózsadombja, s kezd megbarátkozni a gondolattal, hogy itt is élnek tehetős emberek, mert amerre csak néz, mindenünnen süt a jólét. A tízéves BMW-je itt legfeljebb Trabant kategóriának számít.
Kamilla fészkelődik az anyós ülésen, nem csoda, hiszen egy órája úton vannak és hathónapos áldott állapotban nem egyszerű az utazgatás, csakhogy semmi pénzért nem hagyná ki a Kovács családdal való személyes találkozást, mert sokat hallott róluk, tudja, hogy két kisgyerekkel öt év után, két hónappal ezelőtt költöztek haza Londonból, és Ádám egyenesen a magyarországi leányvállalt vezérigazgatói székében találta magát, ily módon lett a férje barátjából egyben a főnöke is. Reméli, hogy a két férfi barátsága nem sérül meg a függelmi viszonyok változása miatt. Ráadásul Karcsi emlegetett egy bizonyos Mr. Arnold Wilson nevezetű fiatalembert, akit a cég tulajdonosa kinevezett Kovács Ádám helyettesének, s akivel most találkoznak először, mert beiktatására csak egy hét múlva kerül sor. Kicsit fél, milyen lesz az este, mert a meghívás úgy szól, hogy itt is alszanak.
Pocakjában rugdos a baba, akinek még nem tudják a nemét, mert így sokkal érdekesebb, majd kiderül, ha a világra jön. Imádja a férjét, akivel, másfél évvel ezelőtt ismerkedtek meg. Annál a könyvelési cégnél dolgozik, amelyik Karcsi cégének mérlegét auditálja.
Korábban érkeztek, még csak negyed négy és négyre szól a meghívás, kerti parti lesz, állítólag a munkáról szó sem esik, csak a barátok közös bulijáról szól az összejövetel. A háziasszonynak egy csokor virágot, a ház urának egy üveg italt hoztak, a gyerekeket pedig Marklin építőjátékkal és hajas babával akarják megajándékozni.
- Szívem, ne üljünk itt a meleg kocsiban, csengessünk be Ádámékhoz, csak nem esznek meg bennünket, hogy korábban érkezünk.
A háziak még nagy munkában vannak, a kerti grillezéshez készítik ki a hozzávalókat, de nagyon kedvesek és azonnal hellyel és itallal kínálják a vendégeket. Pár perc múlva a férfiak elnézést kérnek, és lelépnek, mondván, hogy a grill körül nekik még sok a dolguk, ezért magukkal visznek egy üveg konyakot két kupicával, meg két üveg sört, ha megszomjaznának.
No hiszen, nincs olyan messze az a grillező a hátsó terasztól, ahol már megterítették az asztalt, nyilván kettesben akarnak beszélgetni és ez teljesen elfogadható.
A háziasszony nagyon kedves, csinos asszony, sugárzik a boldogságtól. Kamilla megkérdezi, hol vannak a gyerekek, amint kimondja, azonnal rájön, hol másutt lehetnének, mintsem alszanak.
- Bocsáss meg, időnként hallgatóznom kell, hogy felébredtek-e a gyerkőcök. Mi lenne, ha bemennénk a nappaliba? Hamarosan felébrednek, és meglátod, milyen két tűzről pattant gyerekkel kell naponta megbirkóznom. Lilla a maga három és fél évével állandóan ugráltatni akarja a kisöccsét, aki azonban nem hagyja magát, mert Danika kétévesen is nagyon öntudatos kisfiú. Mikorra várjátok a kisbabát?
A két asszony visszavonult, állapítja meg magában Karcsi és végre biztos lehet abban, hogy nem hallják meg a beszélgetésüket.
- Mondd, öregem, hogyan jöttetek össze Marcsival? Ha jól emlékszem, ama bizonyos Mr. Wilsonnal elköltött vacsora volt az első randevútok!
- Hát, ha azt egyáltalán randevúnak lehetett nevezni! Nem mehettem egyedül, és semmi kedvem nem volt Karolát vinni magammal, és utólag beigazolódott, hogy jól tettem. Másnap délelőtt beállított Marcsi, ebédet hozott nekem és az óta együtt vagyunk. Tényleg, honnan tudta a címemet? Ez eddig eszembe sem jutott! Majd megkérdezem tőle. Tényleg, tudsz valamit Karoláról?
Kényes kérdés, mit mondjon erre? Máig sem derült ki, honnan keveredett elő az a kis zugfirkász, a Gébler Elek, aki azt hitte, hogy szenzációsan jó cikket írt, miközben csak annyit ért el, hogy megpróbálta befeketíteni Mr. Wilsont, nem kevésbé Karolát. Neki köszönhetik, hogy Mr. Wilson többé nem jött Magyarországra, átadta a helyét a konszern elnökének, aki híján van a humornak, állandóan úgy viselkedik, mint aki karót nyelt és kimérten, pattogósan beszél mindenkivel.
- Nyilvánvalóan tudod, hogy az óta Mr. Wilson nem jött ide, szerintem elege lett a magyar emberekből. Karoláról megtudták a főnökei, hogy el akar tőlük menni, ráadásul megrágalmazta a konkurens cég tulajdonosát, ezért még aznap azonnali felmondással kirúgták. Úgy hallottam, hogy nem tudott elhelyezkedni a fővárosban, rendszeresen megelőzte a híre, azért leköltözött Baranyába, és kocsmát nyitott az egyik határ menti településen. Hanem miért jöttetek haza? Azt hittem, kinn maradtok. Tudom, hogy letelt az öt év, de nem kérték, hogy maradjatok?
Ádám komótosan teletölti a poharakat konyakkal, kibontja a söröket és csak azután felel barátja kérdésére, miután megitták a kupica italt.
- Nézd, Karcsi, ez egy hosszú történet. Igazából nem akartam kimenni, tudtam, hogy mind a hatan, akik akkor voltunk középvezetők, aspirálhattunk az állásra. Láttam, hogy mennyire töri magát Tóth Jani, Bölcs Jutka, Váradi Peti, Juhász Jenő, no és természetesen te is. Nekem lakásom volt, kocsim volt, jól éreztem magam a bőrömben, s őszintén szólva, semmi sem inspirált arra, hogy beleugorjak egy tőlem idegen miliőbe, hogy újra felépítsem a karrieremet. Ha emlékszel, elég lezseren válaszolgattam Mr. Wilson kérdéseire, amikor egy napot az osztályomon töltött. Akkor döbbentem rá, hogy ez mekkora lehetőség, amikor a vacsora előtt elhívtál és kikotyogtad, mit mondott Mr. Wilson az asszisztensének, előtte meg Karola mondta le telefonon az esti randevúnkat, mert neki állásügyben volt megbeszélése. Összeraktam a mozaikokat, és láttam magam előtt, mint fogom visszautasítani Mr. Wilson ajánlatát, csakhogy addig el is kellett jutnom. Azzal azonban nem számoltam, hogy Mr. Wilson a vacsora alatt spanyolul elbeszélget Marcsival, aki azonnal közölte vele, hogy esze ágában sincs külföldön élni. Nem kellett több, az öreg azonnal összerakta a képet, hogy számomra ez pusztán öncélú megmérettetés, és szerintem, ezért választott engem. Az állásajánlat öt évre szólt, és feltételként kikötötték, hogy kizárólag házasemberként mehetek ki, mert a biztos, rendezett családi háttér alapvető elvárás az ajánlott pozícióban. Ezen nagyon felháborodtam. Ott tartottam, hogy tervem szerint közlöm Mr. Wilsonnal, hogy nem élek a lehetőséggel, csakhogy édesapám helyre tette a lelkivilágomat. Ezt már utólag nem tehetem meg a cégem főrészvényesével, korábban kellett volna tisztességesen megmondanom, hogy ne számítson rám. Egyébként is, gyáva vagyok, ha nem veszem fel a nekem dobott kesztyűt, ez pedig azt jelenti, hogy nincs önbizalmam, kerülöm a kihívásokat! Összeházasodtunk Marcsival, de megbeszéltük, ha valamelyikünk menni akar, akkor elengedjük egymást, és öt évnél tovább semmiképpen sem maradunk Londonban.
Muszáj inni a hideg sörből, mert kiszáradt a torka. Mit meséljen? Idézze fel a számtalan ébren töltött éjszakát, a beilleszkedés nehézségeit, a Marcsival való összecsiszolódásuk, időnként meglehetősen hangos súrlódásait? Mindez már érdektelen magánügy, ez nem tartozik a barátjára.
- Marasztaltak, maradhattam volna az akkori pozíciómban, újabb öt éves szerződéssel, és amikor megmondtam, hogy hazajövök, azt hitték, nem gondolom komolyan, azért felajánlottak egy magasabb pozíciót. Nem fogadtam el, még annak árán sem, ha nem lesz helyem az itthoni cégüknél sem, és kereshetek egy új állást. Közben ledoktoráltam, és időnként meghívtak a kinti egyetemre óraadó tanárnak. Hazajöttünk, mert megígértem a feleségemnek. Tudom, hogy minden vágya egy magánóvoda vezetése. Vettem két házat, ezt magunknak, a szomszéd utcában lévő, hasonló méretűt pedig az óvoda számára. A többit tudod. Bartos Bélát nyugdíjba küldték és felkértek vezérigazgatónak. Ennyi. És most te jössz! Látom, végre benőtt a fejed lágya és megállapodtál. Nagyon helyes a feleséged.
- A második feleségem, öregem, mert közben volt egy sikertelen próbálkozásom.
- Ezzel eddig nem dicsekedtél! Mesélj!
- Nem szeretnélek a részletekkel untatni, lényegét tekintve az első feleségem egy manöken alkatú szépség volt, aki nem belém volt szerelmes, hanem abba a társadalmi helyzetbe, melybe a hátamon felkapaszkodva akart bekerülni. Fél év múlva elváltunk. Anyagilag padlóra küldött, de megérte, hogy megszabadultam tőle. Persze, ez csak utólag derült ki, akkor azt nagyon zokon vettem. Te, a legjobb barátom, kimentél Londonba, a munkahelyi megszokott kollégák is elmentek a cégtől, tönkre ment a házasságom, és azt hittem, sebeimet begyógyítja, ha újra belevetem magam a csajozásba. Előfordult, hogy két héten át minden reggel másik nő mellett ébredtem. Úgy néztem ki, mint az űzött vad, mígnem összeszedtem egy nyavalyát egy kis csajtól, akinek még a nevére sem emlékszem. Nagyon megijedtem. Megfogadtam, ha kigyógyulok belőle, megkomolyodok, és egyszerre nem kezdet ki többé két nőnél többel. Megismertem Kamillát, aki okos, gyengéd, figyelmes, igazi feleségnek való, csak nem egy szépség. Beleszerettem. Boldogok vagyunk. Három hónap múlva megszületik az első gyermekünk. Ne aggódj, Ádám barátom, le foglak körözni, mert négy gyerekig meg sem állunk!
- Arra befizetek!
- Akkor gyűjtsd a pénzed, mert az egyiknek biztosan te leszel a keresztapja!
- Ne fenyegess, mert komolyan veszem!
- Komolyan is veheted!
Szőke, kék szemű, csinos ruhácskába öltöztetett kislány fut oda hozzájuk, kezében a nagy alvós babával.
- Apa, nézd mit kaptam Kamilla nénitől!
- Ejnye, kislányom, előbb illene köszönnöd és bemutatkozni a barátomnak!
- Csókolom! Kovács Lilla vagyok, négyéves!
- Nono, - inti le Ádám a lányát, még csak három és fél éves vagy!
- Gyere ide, Lillácska, csapj a tenyerembe! Én pedig Kabos Karcsi bácsi vagyok, apukád régi jó barátja!
Lilla kissé gyanakodva néz az ismeretlen bácsira, félve csap a tenyerébe, majd felderül az arca:
- Karcsi bácsi! Tudom már, te vagy apa csajozós barátja!
Összenéz a két férfi és kitör belőlük a nevetés.
- Ádám, miket meséltél rólam a gyerekeknek?
- Tudod, hogy mindig igazmondó vagyok! – mulat barátján a házigazda és kármentés gyanánt másfelé tereli kislánya figyelmét. – Hol hagytad Danikát? Jó lenne, ha az öcséd is megismerkedne Karcsi bácsival.
- Nem tud jönni, süteményt eszik Kamilla nénivel!
- És te miért nem eszel velük?
- Én már megettem két szeletet és anya nem ad többet!
Pontban négy órakor taxival megérkezik Mr. Arnold Wilson, egy fiatal, Kate Mc. Farrow névre hallgató bombázó nővel, akit a menyasszonyaként mutat be a társaságnak. Éppen csak átesnek a bemutatkozáson, amikor újabb autó áll meg a ház előtt, befutnak Bódis Sandriék, azaz Marcsi öccse a feleségével és két gyermekével, s immár kezdődhet a kerti parti.
- Kedves barátaim! Nagyon örülök, hogy elfogadtátok meghívásunkat! Mielőtt elkezdjük a nagy kerti partit, kérlek benneteket, hogy álljatok be a kocsikkal a telekre, mert később némi alkoholos befolyásoltság révén, esetleg keskenynek bizonyulhat a kapubejárat!
A majdnem négyéves Lilla gyorsan rájön, hogy Kate egy szót sem tud magyarul, ezért vele angolul cseveg. Kicsit furcsának találja, hogy nem anya süti a húsokat, hanem az apu, meg Karcsi bácsi, meg keresztapa, meg Arnold bácsi, aki szintén angol, de jól beszél magyarul.
- Megyek játszani! - közli tömören Kate nénivel, és kezébe adja a babáját – addig vigyázz rá, kérlek!
A nyomaték kedvért még bólint is hozzá, mellyel megnevetteti Kate nénit, s máris fut a többiek után, bújócskát játszani a kert végén lévő aprócska, mindössze hat fából álló gyümölcsösben.
Sára, Marcsi sógornője, a gyerekek után ered, mert tapasztalata szerint sokáig nem szabad felügyelet nélkül hagyni őket, mert képesek a legkisebb semmiségen hajba kapni. Közben odamegy a férfiakhoz és félre hívja Ádámot:
- Légy szíves vigyázz Sandrira, nehogy sok alkoholt fogyasszon, mert tudod, hamar megárt neki.
- Rendben van, sógorasszony, bízhatsz bennem! –nyugtatja meg az asszonyt, ám ígérete nem áll biztos lábakon, mert rajta is kezd látszani az alkohol hatása.
Köztudott, ha férfi bűvészkedik a főzéssel, akkor annak végeredménye a nehéz, fűszeres ételek tömkelege, további jellegzetessége a hegyekben álló mosatlan edény, mert az ételkészítés minden fázisához újabb tiszta edény szükségeltetik, csakhogy a mosogatást kimondottan női munkának tekintik, ezért abba bele sem fognak. Marcsi úgy dönt, hogy amíg van tiszta edény, addig ő sem mosogat, inkább szórakoztatja a vendégeket, mert nem szívesen hagyná magukra Kamillát és Kate-t, mert nem értik egymás nyelvét. Ez egyébként ez a kerti parti jó alkalom arra, hogy próbára tegye angol nyelvtudását.
Mire Sára visszatereli a gyerekeket, elkészül a sültek fele, a hozzávaló sült zöldségekkel együtt, és elsőként az asszonyok és a kiskorúak vacsoráznak, mert a gyerekeket nyolckor le kell fektetni.
A férfiak még nem éhesek, csak szomjukat oltják szüntelen, mintha szivacsot ebédeltek volna, úgy fogy a konyak, a whisky és a sör. Arnold kiválóan beszél magyarul, még tréfálkozik is, hogy apjával ellentétben neki szó szerint anyanyelve a magyar, ezért megtanulta tisztességesen.
- Tudjátok, Mr. Wilson napközben elfelejti, hogy az apám, és velem is úgy bánik, mint bármelyik beosztottjával. Ádám, nekem meg kell nősülnöm, ha Magyarországon akarok dolgozni. Egyrészt nem baj, mert Kate immár két éve a menyasszonyom, másrészt azonban választanunk kell, vagy külön élünk addig, míg a feleségem Londonban elvégzi az egyetemet, vagy keresünk neki egy angolul oktató budapesti egyetemet.
Aki tisztában van a magyar oktatási rendszer helyzetével, az nem más, mint Bódis Sándor, középiskolai matematika-fizika szakos tanár, aki végre felszabadult a felesége felügyelete alól, s megihat egy-két pohár alkoholt, azonnal kötelességének érzi, hogy megismertesse Arnoldot a számításba jöhető egyetemi szakokkal, és két doboz sör elfogyasztásának időtartama alatt újdonsült angol barátja tízszer több információhoz jut, mint amennyire szüksége lenne.
Lemenőben a nap, kissé lehűlt a levegő, ráadásul megsütötték az előkészített húsokat és zöldségeket, melyek lassan kihűlnek, ráadásul elfogytak a szakácskodáshoz kikészített italok, ezért Ádám a vacsoraasztalhoz invitálja kuktáit. Miután az asszonyok már bementek a házba, és a gyerekek fürdetésével és ágyba parancsolásával múlatják az időt, a házigazda elérkezettnek látja az időt ahhoz, hogy megossza férfitársaival az éjszakára vonatkozó terveit.
- Már említettem Karcsinak, hogy magán óvoda létesítéséhez megvásároltam egy házat, amely itt van egy utcányira. Még nem kezdték el az átalakítást, és jelenleg ott tároljuk a régi lakásomból maradt bútorokat, ezért megfűztem az asszonyt, hogy mi ott alszunk, mert itt szűkösen lennénk. Belement Marcsi, és most ott vár ránk négy ágy, friss ropogós ágyneművel, de ami a lényeg, némi étellel és itallal is feltankoltam a hűtőszekrényt, hátha kedvünk lesz egy kártyapartihoz. Mit szóltok hozzá?
Költői a kérdés. Ragyog a vendégek szeme, ez már végre igazi férfimulatság lesz, ám előtte az ötletet el kell fogadtatni az asszonyaikkal is. Ennek módján azonban hosszan vitatkoznak, éppen addig, míg jól nem laknak, csakhogy nem jutnak dűlőre. Végül Ádám magára vállalja a feladatot.
A gyerekeket már lefektették és a hölgyek teáznak a nappaliban. Kate éppen Marcsi kékköves eljegyzési gyűrűjét nézegeti, és azt ecseteli, mikor és hol készíthették ezt a szép antik ékszert, mert két évig művészettörténetet is hallgatott az egyetemen. Meg közgazdaságtant, jogot is, és még ki tudja mit, de nem is lényeges, mert semmit sem fejez be, számára a tanulás pusztán időtöltés, nem akar diplomát szerezni, mert sohasem kell dolgoznia, akkor pedig minek erőltetni a tanulást.
- Ez nem egy közönséges kékköves zafír gyűrű, hanem egy ereklye, majd elmesélem, milyen családi hagyomány fűződik hozzá, előbb azonban kávét főzök a fiúknak, mielőtt elmennek.
- Hová mennének? – kérdez vissza azonnal Saci.
- Jaj, hát még nem is mondtam nektek? Látjátok, milyen szórakozott vagyok! Énnyien férnénk el kényelmesen ebben a házban…
Ádám somolyog az orra alatt, olyan ártatlan naivitással adja elő Marcsi a tervüket, hogy mind a három nő azonnal helyesli az ötletet. Ezt szereti Marcsiban, ezt a tisztaságot!
- Uraim, máris indulhatunk! – tér vissza a teraszra a házigazda.
Éjjel három óráig kártyáznak, pókerrel kezdenek, utána kanasztáznak, majd áttérnek a magyar kártyára, melyet Arnold nem ismer, ezért megtanítják csapd le csacsizni, mert az elfogyasztott italok hatására más ők maguk sem képesek komolyabb szellemi tevékenységre.
Ádám nagy igyekezetében, nehogy berúgjon a sógora, kettejüknek mindössze egy ujjnyi italt tölt egyszerre. Igaz, ezt kétszer annyi gyakorisággal műveli, mint a másik két vendég poharának a töltögetését, ebből adódón mind a négyen szépen, egyenletesen, közel egyszerre érik el azt az állapotot, amikor már legjobb vízszintesbe helyezni magukat, mert még a szék is imbolyog alattuk.
Karcsi és Arnold egyágyas szobában alszanak, így a sógorok kerülnek a kétágyasba. Aludna Ádám, ha hagyná Sandi, akire rájön a beszélhetnék, és mondja a megáét, kuszán, zavarosan, és véget nem érőn. Szemét lehunyva, a takarót a nyakáig húzva esti meseként hallgatja részeg sógora monológját.

folyt.köv.