A kezdő horgász szerencséje

Látogatók száma: 34

Takács Gedeon úgy érzi, hogy összecsapnak feje felett a hullámok és fogalma sincs, hogyan lehet túlélni a sorscsapásokat, melyekre egyáltalán nem szolgált rá, hiszen egy személyben tisztességes munkásember, családapa és férj, aki a légynek sem ártana. Legalább is, tudatosan biztosan nem.
Október elején egyre hidegebb az idő, ráadásul gyakran esik az eső, de ez a megrendelőket nem igazán zavarja, amikor felhívják a cégüket, hogy tetőt kell javítani, ne ázzon be a télen, csakhogy az ősz és a tél határán nehéz megjósolni, milyen az időjárás, tudnak-e dolgozni, ezért torlódnak a munkák és Gedeon lassan eléri a teljesítőképessége határát. A kupacserepeket vakolja és megszédül, kénytelen erősen kapaszkodni, nehogy leessen, mert az akár végzetes is lehet. Hiába panaszkodik a feleségének, hogy valami nem stimmel nála, Marcsi csak legyint egyet, ne fárassza a nyavalygásával, most keressen, amíg lehet, mert hosszú lesz a tél és akkor is meg kell élni valamiből, mégpedig abból, amit félretesznek.
Hubai úr, a rabszolgahajcsár magánvállalkozó látja Gedeon rosszullétét, s azonnal leparancsolja a tetőről, még az kellene, hogy baleset legyen és kiderüljön, hogy fél éve nem fizeti a biztosítást.
- Jöjjön le a tetőről Takács úr!
Hazaküldi a legjobb emberét, úgyis csütörtök van, igaz, hétvégére is vállalt munkát, de majd elhalasztja.
- Hétfőn találkozunk, addig pihenjen, elvégre egy hónapja megállás nélkül a tetőn volt. Nem számít szabadságnak, fizetem a napjait, csak pihenje ki magát.
A bágyadt őszi napfény megcsillan Hubai úr vaskos ujján lévő vastag karikagyűrűjén, amikor kezet fog Gedeonnal. Vajtai Jani is lejön a tetőtől, legalább tart egy cigaretta szünetet, és amikor nem figyel a főnök, odalép a barátjához:
- Figyelj, komám, szombaton lemegyek a Tiszára horgászni. Gyere velem, az nagyon jó kikapcsolódás, mindegy, foguk halat vagy sem, az a lényeg, hogy nem basztat semmivel az asszony és a gyerekek sem lógnak a nyakadon. Reggel hatra érted megyek!
- De, Janikám, nem is tudok horgászni! Meg botom sincs!
- Részletkérdés. Nekem van elég szerelésem, a tudomány meg időközben majd megjön!
Negyvenöt éves létére Gedeon számtalanszor megtapasztalta, hogy a majd és a jelen között nincs szoros kapcsolat, az azonban megfontolandó, amit Jani a családról mondott. Felszáll a biciklijére, hogy hazakarikázzon, és meglepődve tapasztalja, hogy kissé inog alatta a járgány, s alig várja, hogy beforduljon a sarkon, leszáll, és gyalogosan folytatja az útját.
Könnyen nyílik a takaros családi ház kerítésének kiskapuja, keverék kutyája azonnal szalad is eléje, s üdvözlésképpen megnyalja a kezét. A baromfi udvaron is béke honol, mintha tudnák a tyúkok, hogy napközben nincs itthon senki, hiába kárálnának, nem dobnak eléjük szemet.
Gedeonra rátör az éhség, sebtében kezet mos, majd a hűtőszekrényben kutakodik. Marcsi tökfőzeléket főzött a gyerekeknek, sütött hozzá fasírtot, de nem kívánja, inkább szalonnát eszik lila hagymával, majd főz egy kávét és bemegy a szobába televíziót nézni. Ez sem fordult vele elő az utóbbi évtizedben, hogy napközben lustálkodjon, de egyszer mindennek eljön az ideje. Elmúlt a szédülése, és a fotelben üldögélve egyszer csak félrebillen a feje, s elalszik.
Csendesen folydogál a Tisza vize, sima víztükrén meglátja képmását a nap. Gedeon szakavatott, gyakorlott horgászként felszereli a két botját, egyikre kukoricát, a másikra gilisztát tesz és bedobja mindkettőt, éppen a folyó közepére. Nagy az öröme, igaza volt Janinak, nem kell ehhez tudomány. A bottartón pihennek a horgászbotok, rájuk teszi a kapásjelzőket és leül a kisszékre, hogy nyugodtan várakozzon a kapásra.
Mindeddig azt hitte, hogy a természet csendje csendet jelent, ám rádöbben, hogy zajokkal teli a csend. Apró gyík kacskaringózik a víz szélén, madarak csivitelnek a bokrok ágai között, szellő cikázik a lombok között, megsuhogtatva a fák leveleit. Ennek ellenére megszállja a nyugalom, magába szívja a víz szagát, s merőn figyeli a kapásjelzőket, hátha jelzik egy öngyilkos hal jelenlétét.
Jó ez a horgászat, miért is nem szólt hamarabb a barátja, mennyi halat foghatott volna, és felesége finom halászlékkel, sült és rántott halszelettel traktálhatná, nem pedig azokkal a zsíros ételekkel, amelyek rendszerint megülik a gyomrát. A bal oldali boton lassan megemelkedik a kapásjelző és Gedeon villámgyorsan felkapja a botot, feláll és érzi, hogy horogra akadt a halacska, amely ficánkol, szabadulni szeretne, ám ő csak húzza kifelé, vadul tekerve az orsót. A víz szélére ér zsákmánya és nem hisz a szemének, mert aprócska a hal, alig egy arasznyi, hogyan lehetett benne ennyi erő. Bosszúsan a partra rántja, és alig tudja megfogni a szárazföldön hánykolódó, aranyszínű jószágot, amely megnyugszik a kezében, hagyja, hogy kivegye szájából a horgot, majd savószínű halszemével a szeme közé néz, és ütemesen tátogni kezd. Mond valamit, vagy csak kapkodja a levegőt, Gedeon nem tudja eldönteni, ezért közel hajol hozzá, és láss csodát, meghallja a mondandóját:
- Engedj el Takács Gedeon! Én vagyok a mesebeli aranyhal! Teljesítem három kívánságod!
Nagyot dobban Gedeon szíve, vajon megbolondult, hogy hallani véli a halacska beszédét? De az tovább folytatja:
- Siess, kevés az időnk!
Játszik vele a képzelete, nincs ezzel baj, játsszák le a mesét. Olyat kér tőle, amit lehetetlen teljesíteni, mert az egész világon nem talál a kérésének megfelelőt.
- Mondd meg, ki haragszik rám, ki az ellenségem és mivel tudnám megbékíteni őket?
Sóhajt egy nagyot az aranyhal:
- Biztosan ez a kérésed? Nem kell pénz, rang és dicsőség?
- Nem, nem kell! Ezeket azonban úgysem tudod megmondani, mert nekem nincsenek haragosaim, ellenségem meg pláne nincs, így senki sem kell megbékítenem! És vissza sem kell, dobjalak a Tiszába, mert nem tudtad teljesíteni a kívánságaimat! A mese az mese, az élet meg a valóság! A kettőnek szinte semmi köze egymáshoz!
Forgatja szemét a hal, mintha szabadkozna, hogy te akartad, horgász!
- Legyen, Gedeon! De nincs harag, ugye? Megígéred, hogy visszadobsz a vízbe!
- Megígérem!
- Ki haragszik rád? Erre egyszerű a válasz: az egész családod! Ne, ne szólj közbe! A feleségednek meggyőződése, ha vállalkoznál, és nem alkalmazottként tolnád a más szekerét, akkor nem kellene napi tizenkét órát dolgoznod, mégis sokkal többet keresnél! A gyerekeid pedig hiányolnak, mert csak egy fantom apa vagy! Alig látnak, mert reggel, amikor felkelnek, te már nem vagy otthon és este, mire hazaérsz, alig van benned annyi erő, hogy megvacsorázz, tusolj és máris az ágyba dőlsz.
- Megfojtalak, te… te…
- Te akarod tudni, nem?
- Átversz!
- Nyugodj meg, most jön az ellenséged, aki te magad vagy! Újdonságot mondok neked? Nem hiszem, de úgy legyen! Szóval, kedves Gedeon barátom, magad vagy a három majom: nem látsz, nem hallasz, és nem beszélsz! Azt hiszed, mindössze az a feladatod, hogy éjt nappallá téve gürcölj!
- El kell tartanom a családomat!
- Hohó, a pénz nem minden! Intecitiként robogsz a temetőbe!
- Mit csináljak?
- Tépj le egy marék füvet és vesd a vízbe!
Gedeont elönti a harag, ez az aranyhal hülyének nézi. Egyik kezével szorítja a halat, a másikkal kitép néhány szál füvet és a vízbe dobja. A folyó sodrása szétválasztja a fűszálakat, és magával ragadja azokat. Amint eltűnnek Gedeon szeme elől, a vízben, a két botja között megjelenik a képernyő, melyen pereg a film.
Önmagát látja, öltönyben és nyakkendőben, de nem abban, amit mostanság esküvőkre és temetésekre vesz fel, hanem egy vadonatújban, kezében aktatáskával, komótosan lépked egy hosszú folyosón, melynek a végén, a hatalmas faajtón, bekopogtat. Belülről kinyitják az ajtót, s siet eléje az alacsony, kopasz férfi, hellyel kínálja. A táskájából elővesz egy dossziét, látni a feliratát: Takács és Társa Tetőfedő Kft., Árajánlat és szerződés tervezet. Átadja vendéglátójának, aki belenéz, átlapozza és aláírja a szerződést, még pecsétet is rak rá, kettőt is. Gedeon is aláírja, lepecsételi, egyik példányt a kopasznak adja, kezet fognak és távozik. A parkolóban beül a BMW-be, onnan telefonál, majd hazahajt. A kétszintes családi ház előtt várja egy fiatalember, akinek átadja a szerződést, utána bemegy a házba, ahol felesége és a gyerekei várják, számos csomaggal, melyeket rögvest hordanak is ki az autó csomagtartójába. Mosolyog az egész család.
Hirtelen eltűnik a képernyő, nem látni mást, csak a partot mosó, lassan hömpölygő vizet. Úgy érzi magát Gedeon, mint amikor a moziban véget ér a film és kigyulladnak a fények.
- Bolond vagy te, aranyhal! Még ha vállalkoznék is, nincs hozzá se pénzem, se társam!
Széles mozdulattal a folyóba dobja a halat, amely gyorsan tovaúszik.
Valaki a vállára teszi a kezét, összerezzen, és azt sem tudja, hol van.
- Szervusz, apa! Hogy-hogy itthon vagy? Képzeld, ötöst kaptam matekból! Azt mondtad, ha kijavítom a kettesemet, kapok egy kisállatot!
Hosszas vita következik apa és lánya között, Mónika kiskutyát szeretne, vagy ha azt nem, akkor hörcsögöt, Gedeon papagájt javasol, majd pintyet, utána számba veszik azok előnyeit és hátrányait, s megállapodnak abban, hogy olyan jószág kell, amely nem hangos, nem kell sétáltatni, könnyű a tartása és nem kerül sokba.
- Apa, mi lenne, ha vennék egy akváriumot néhány halacskával?
Gedeon nem szereti a vitát, ám legyen, ebbe még a felesége sem tud belekötni. Mónika nem is ebédel, azonnal menjenek megvenni, mielőtt a bátyja hazaérne. Végül ötvenliteres akváriumot vettek guppikkal.
Az egy szoba, két félszobás panellakásban akkora a zsúfoltság, hogy nehezen találnak helyet az akváriumnak, végül a nagyszobában, az ablak előtti kisasztalra teszik, onnan elérhető a dugalj, amelybe a levegőztető készüléket csatlakoztatják.
Azon ritka alkalom, amikor együtt vacsorázik a család. Marika nem bánja az akváriumot, annak örül, hogy végre a férje is időben itthon van, arról nem tud, hogy Gedeon napközben rosszul lett.
Beszélgetnek, viccelődnek, és Gedeon rádöbben, mennyi humor szorult a családtagjaiba. Puha léptekkel oson az idő, mire észreveszik, már nyolc óra is elmúlt, pedig hatkor ültek asztalhoz. Megcsörren a telefon, Mónika veszi fel:
- Csókolom, adom apát!
- Jó estét, Takács Gedeon!
- Jó estét, Takács úr! Halas Aranka vagyok, nálam csinálják a tetőt. Kirúgtam Hubait, mert amint maga elment, levonult. Tudja, mit? Csinálja meg nekem a tetőt. Nem baj, ha még nem vállalkozó. Tudja, nekem van egy kis pénzem, betársulnék, mint csendestárs. Céget alapítunk, maga is jól jár, meg én is! Gondolkodjon rajta, majd hétfőn felhívom!
Odaúsznak a guppik az akvárium oldalához és figyelik Gedeont.
- Mit izgultok? Nem kell engem félteni!
Visszatér a vacsora asztalhoz, leül, tölt magának még egy pohár teát.
- Holnap reggel értem jön Jani, lemegyünk a Tiszára horgászni! Marcikám, nincs kedved velünk jönni? Adjunk egy szabadnapot a lányoknak!
- Megyek, apa! Jó buli lesz!
Mónika az anyjára néz:
- Anya, menjünk el moziba!
- Elmegyünk, kislányom!
Marika látja a férjén, hogy valami fontos dolog történt vele, de nem kérdezi, mert úgyis elmondja, amint kettesben maradnak. Téved, mert Gedeon úgy döntött, hogy előbb megbeszéli Janival a lehetőséget, sőt, beveszi a cégbe is. Egy egész napja lesz arra, hogy meggyőzze, majd Marci vigyáz a botokra.
A guppik vidáman fickándoznak az akváriumban.

A cikket írta: Yolla

támogatóink