A szeretet szeretett ünnepe
Látogatók száma: 46
1. Az egyezség
Borús az ég, jéghideg szél söpör végig az alvó városon. Öt nap múlva itt a karácsony. Egressy Máté arra ébred, hogy szél csörgeti a redőnyöket. Fél ötöt mutat az óra, jobb, ha lenyomja az ébresztő gombját és felkel, legalább Liza nem ébred fel az óracsörgésre.
Automatikusan végzi a reggeli teendőit, percre pontosan harminc perc alatt végez, és ötkor kilép a lakásból. Másodmagával toporog a buszmegállóban. Jeges a járda, ahogyan az úttestre is ráfagyott az előző napi eső maradéka. Fél éve az ötcsillagos Hotel Napfény főszakácsa, amely nagy kihívás a huszonnyolc éves fiatalember számára, miután bizonyítania kell, egyrészt a főnökének, hogy kiérdemelte a bizalmát, másrészt a felügyelete alatt dolgozó negyvennyolc embernek, hogy érti a szakmáját és nála valamennyien tiszta lappal kezdenek, kiáll az érdekükben, ám annak alapfeltétele az eddigi laza munkamorál felszámolása,valamint a munkafolyamatok racionalizálása, melyre vonatkozó javaslatát a szálloda igazgatójával átbeszélték, majd e-mailben jóváhagyásra megküldték Kropacsek úrnak, a tulajdonosnak.
Ma szabadnapja van, csak egy kötelezettsége lenne, elmenni a jegygyűrűkért az ékszerészhez, melyeket legkésőbb tizenegyig el kell hoznia, továbbá lemaradt az ajándékvásárlással is, pedig abban egyeztek meg Lizával, hogy mindketten megveszik közös ajándékaikat a saját családjuknak, amely nem kis feladat Máté számára, hiszen a szülei elváltak, így az azonnal két ajándék, majd ott a két testvére, akik már megnősültek, és a kisebbik bátyja két gyermeke is számít arra, hogy lesz a karácsonyfa alatt puzzle és alvós baba, mert azt ígérte nekik. Nem mentegetőzhet tovább, hogy nincs ideje az üzleteket járni, mert éjjel-nappal dolgozik, ami a mai napig igaz is volt.
Egész éjjel forgolódott, nyugtalan álmából többször felébredt, s csak úgy tudott újra elaludni, hogy hozzábújt Lizához. Három éve élnek együtt, és Máté számára a középmagas, vékony, szép arcú, nevetős lány jelenti a stabil hátországot, a szerelmet és a barátságot, az inspirációt tervei megvalósításához, az origót, ahonnan ki lehet indulni és ahová bármikor vissza lehet térni, mert Liza újra meg újra feltölti energiával, s képes egy-két mondattal helyre tenni a lelkét, mielőtt pozitív vagy negatív irányban elrugaszkodna a valóságtól. Mindketten tudják, hogy egymással akarják leélni az életüket.
Megérkezik a busz, felszállnak és Máté a legelső ülésen foglal helyet, onnan teljes panorámában látni az ébredező várost.
Nincs konkrét oka arra, hogy bemenjen a munkahelyére, mindössze gyomrában repked egy magányos kis lepke, rezegteti szárnyait, figyelmeztetésként, hogy valami történt, amit mindenképpen tudnia kellene. Ismerős helyzet, a kis lepke csak kivételes esetekben jelentkezik, s eddig mindig érdemes volt komolyan venni a figyelmeztetését. Egyébként is, az első dolog, amit megtanult a négy szállodából és öt motelből álló cégcsoport tulajdonosától, Kropacsek úrtól, az volt, hogy fél szeme mindig ott legyen azokon, akik neki dolgoznak.
Érdekes ember Kropacsek Géza, alacsony, kopasz, kövér, hatvanas évei elején járó férfi, akinek méregdrága, méretre készített öltönyei arisztokratikus megjelenést kölcsönöznek, kár, hogy az ahhoz tartozó széles körű műveltséggel és nyelvtudással nem rendelkezik, ám ez irányú hiátusain, született intelligenciájának és józan paraszteszének köszönhetően, könnyedén átlép. Apró, fekete gombszemével pillanatok alatt észreveszi a legkisebb szabálytalanságot is, és nincs az a probléma, melyre ne találná meg az optimális megoldást. Harmadik házasságában megszületett a negyedik gyermeke, Eperke, aki valósággal megfiatalította az öreget, kellett is, mert Bernolák Nórikának, a manöken alkatú, nála harminc évvel fiatalabb és tíz centiméterrel magasabb feleségének, bizony nagyok a követelményei. Imádja a luxust, a szép ruhákat, márkás autókat, külföldi utazásokat, melyeket megad neki az ő Gézukája, ahogyan háta mögött Kropacsek urat emlegeti. Csakhogy az öreg ravasz játékos, megvette neki a megálmodott rózsadombi villát, igaz, Eperke nevére, ám csak azt követően, hogy titokban elvégezetett DNS vizsgálat igazolta a kislánya és a közte lévő apa lánya viszonyt. Az idén pedig azt kérte Nórika, hogy a széles nagycsaláddal együtt töltsék a karácsonyt, azt azonban nem merte hozzátenni, hogy végre szeretné a Nyírségből származó családjának megmutatni a háromszázötven négyzetméteres, pazarul berendezett villájukat.
Kropacsek úr természetesen eleget tett felesége kérésének, azzal a különbséggel, hogy a hármas autópálya melletti tízszobás motelbe invitálta húszfős családjukat, háromnapos karácsonyi ünnepségre, december 24-től 26-ig. Erre az időtartamra, a motel vezetője és takarítónője kivételével, a teljes személyzetet szabadságolta, és titoktartás mellett megbízta Mátét, hogy válasszon maga mellé egy főt és személyesen gondoskodjon a vendégek megfelelő ellátásáról. Három hete e-mailben megküldte Kropacsek úrnak a tervezett ételek és italok listáját, ám nem kapott visszajelzést, ennek ellenére három napja megrendelte a szükséges alapanyagokat, ez volt az utolsó határidő ahhoz, hogy időben leszállítsák azokat, éppen a mai napon.
Máté úgy gondolta, senkinek sem tenne jót, ha a Kropacsek család tervezett karácsonyozásának híre menne, és a holdingon belül futótűzként terjedne az információ, pletykálkodás alapjául szolgálva, ezért erre a három napra szabadságot vett ki, s megkérte Lizát, hogy tartson vele. Jó kalandnak tűnik ez az egész kirándulás, egyrészt, mert kiderül, hogyan tudnak éles helyzetben együtt dolgozni, miután Liza foglalkozását tekintve cukrász, másrészt lesz alkalma arra, hogy hivatalosan is megkérje kedvese kezét.
Abban sem kételkedik, hogy a rendezvényről Hajagos István, a motel vezetője, hallgat, mint a sült hal, ahogyan Marika, a középkorú takarítónő is lakatot tesz a szájára, mert a környéken halvány remény nincs másik munkahelyre, és köztudott, hogy Kropacsek úr egyik pillanatról a másikra kirúgja a neki nem tetszőket.
Már látszik a szálloda neonreklámja. A következő megállóban leszáll a buszról és megcsapja arcát az éles szél, melyet a valóságosnál sokkal hidegebbnek érez. Hiába, felmelegedett a buszon üldögélve. Milyen hosszú tud lenni a szállodáig tartó százötven méteres út, ha fázik az ember. Kötött sapkáját a szemébe búzza, felgyűri dzsekije gallérját, ám a hideg szél nem adja fel, utat tör magának, bekúszik a sálja és a gallérja közé. Háromnegyed hat, hatkor lesz a műszakváltás. A személyzeti bejáratnál újságot olvas Tóni bácsi, a nyugdíjas portás, és fel sem nézne, ha Máté hangosan rá nem köszönne.
- Jó reggelt, Tóni bácsi!
- Jó reggelt, fiam! Mit keres itt? Úgy tudom, szabadnapja van!
- Így igaz, csak beugrottam.
- Jöjjön, igyon meg velem egy kávét! Látom, eléggé átfázott.
Tóni bácsi a legolcsóbb három az egyben Nescafét fogyasztja, melyhez a mikróban melegíti a vizet. Két perc múlva már zavartalanul kávézgatnak. Máté a portásfülke hátuljában marad, ott, ahová az egy szem olvasólámpa fénye nem ér el. Hat óra után tíz perccel kezdenek szállingózni a munkatársai, pedig hat órakor már átöltözve a konyhán kellene tevékenykedniük, a délelőtti műszakban szokásos protokoll szerint. Negyed hétkor megkéri Tóni bácsit, hogy a konyhai személyzetből a további későket küldje haza, majd maga is megy átöltözni és fél hétkor ötperces röpgyűlést tart. Helyettese, a nagydarab, henteslegény kinézetű ötvenes évei közepén járó Jancsi bácsi, roppant szégyelli magát, hogy lebukott Máté előtt, de semmiképpen sem ismerné be, hogy újdonsült főnökének szeretne befűteni azzal, hogy szemet huny a korábban megszokott lazaságok felett.
- Szép jó reggelt, kollégák! – köszön rájuk Máté. – Kérlek, Jancsi bácsi, légy szíves feljegyezni a későknek egy-egy óra kötelező ingyenes túlórát, nem lesz nehéz, mert valamennyi jelenlévő késett. Ezen kívül Madaras, Tóth és Szabó kollégáknak a mai napjuk igazolatlan, helyettük be kell hívni két főt a délutáni műszakból. Semmi gond, együtt sírunk, együtt nevetünk.
- No, de főnök, akkor mi lesz az esti forgalommal? – kérdi vörösbe hajló arcszínnel a helyettese.
- Neked van a legnagyobb tapasztalatod, Jancsi bátyám, majd besegítesz nekik. Délelőtt kilenc óráig én is itt maradok, lássunk munkához!
Az előkészítőben dolgozó Horvát Laci félhangosan megjegyzi:
- Úgy viselkedsz, Máté, mintha te lennél a tulajdonos!
- Azt bizony, jól teszi! – szólal meg hátuk mögött dörmögő hangján Kropacsek úr. – Jöjjön, Egressy úr, beszélnem kell magával!
Ezért kellett bejönnie, erre figyelmeztette a gyomrában repkedő kis lepke. Alig tudja követni Kropacsek urat, aki öles léptekkel siet az igazgatói irodába, és útközben mindenütt serényen dolgozó munkatársakba botlanak, akik mély tisztelettel köszöntik a tulajdonost, hála Tóni bácsinak, aki amint meglátta bekanyarodni a parkolóba a fekete dzsipet, természetesen azonnal leadta a vészjelzést, vigyázzatok, megjött a nagyfőnök, csak a konyhára nem volt érkezése telefonálni.
- Üljön le, Máté fiam! – bök a dohányzóasztal melletti egyik bőrfotelre, míg jómaga a szemben lévő másikat foglalja el. – Hogyan állunk a nagy családi karácsonyi projekttel?
Máté tömören összefoglalja az előkészítő munkálatokat, ma szállítják az alapanyagokat és az italokat, huszonkettedikén felállítják a nagy karácsonyfát és huszonnegyedikén reggel hatkor indulnak Lizával a motelbe és várhatón tíz órától munkába állnak. Hajagos Pista is minden nap benn lesz, Marikával együtt, nem lesz fennakadás.
- Három hete e-mailben megküldtem Önnek az étlapot, s miután nem kaptam választ, úgy gondoltam, hogy azt elfogadta Kropacsek úr és az utolsó percben megrendeltem az alapanyagokat.
Bólogat az öreg, mégis gondterhelt az arca. Nem érti Máté, mit hibázhatott, hiszen hétfőtől a péksüteményeken kívül semmit sem szállítanak. Lehet, hogy azért borús Kropacsek úr, mert a menyasszonyát viszi magával? Hiszen az nem kerül egy fillérjébe sem!
- Talán az a gond, főnök úr, hogy a menyasszonyom jön velem? Liza kiváló cukrász, higgye el nekem, hogy nekünk mindent megér, hogy együtt tölthetünk három napot!
- Á, nem ez a gondom! Az asszisztensem, a Balázs gyerek, elfelejtette időben feladni a meghívókat, és hiába telefonálta körbe a meghívottakat, a húszból tizenhatan már nem tudnak eljönni. Négy ember miatt meg nem érdemes megtartani! Ráadásul Nórika kitalálta, hogy last minut úttal utazzunk el a Kanári szigetekre! Mennyibe fáj nekem ez az elmaradt rendezvény? Esküszöm, hogy levonom az asszisztensem béréből!
Kropacsek le sem vesz gombszemét Mátéról, mintha a fiatalember tehetne az egész kalamajkáról.
- Beszerzési áron körülbelül százhúszezer forint, természetesen a munkabéreket, a szállásköltséget és az italok árát nem számoltam.
- Lenne magának egy ajánlatom. Bármit kérhet tőlem, ha szervez erre a három napra vendégeket.
Máté fejében száguldoznak a gondolatok.
- Szervezek egy tizenhat fős társaságot, háromnapi ellátásra, két éjszakára, a szállásra és az ételre fizetek magának kétszázezer forintot, és nem kérek három napra bért, ellenben engedje meg, hogy Hajagos Pistával annyi ideig kinyithassuk a panzió éttermét, míg az összes alapanyagot fel nem használjuk. Természetesen az italfogyasztást a vendégek külön fizetik, és a csoport fogyasztásán felüli ételforgalom is a jelentkezik majd a motel bevételében.
Meghökken Kropacsek, mindig sejtette, hogy Egressy Máté kreatív fiatalember, és biztos, hogy ezen az üzleten is meglesz mindkettőjük haszna.
- Tudja mit, Máté fiam? Megegyeztünk. Délelőtt beszélek Hajagos Pistával, hogy a maga nevére állítsa ki a kétszázezer forintos számlát.
Kezet fognak és ezzel megköttetett az üzlet.
Máté egyenesen az udvarra megy, kiszellőztetni a fejét. Felhívja Hajagos Pistát, jó öt percig beszélnek, majd Lizával vált néhány mondatot, végül az édesanyját tárcsázza:
- Szervusz, Anya! Képzeld el, együtt karácsonyozhat a család a kapornoki motelben, december 24-26 között. A szállást és az ellátást én fizetem. Légy szíves, hívd fel Boldizsárékat és Zsoltékat, hogy 24-én délben ott találkozunk. Apával is megbeszélem és Liza szülei is jönnek. Puszillak! Majd este jelentkezem!
Még a húsnagykert is felhívja, hogy meddig tartanak nyitva, mert személyesen elmenne három kiló bélszínért, négy kiló karajért, és ugyan, szóljanak már át a halasoknak, hogy tegyenek félre számára két darab négykilós pontyot, egy kiló törpeharcsát és egy háromkilós süllőt.
Siet vissza a konyhára, még két órát dolgozik, utána tizenegyre megy a jegygyűrűkért, megveszi bátyja gyerekeinek az ajándékokat, utána felugrik az apjához, elkéri a kocsiját, azzal könnyebb elhozni a megrendelt húsféléket.
Kropacsek ígéretéhez híven felhívja Hajagos Pistát, röviden elmondja neki az Egressy Mátéval kötött egyezségét, majd az asszisztensével beszél, hogy úgy készüljön, másnap reggel le kell mennie Hajagoshoz egy rendkívüli rovancsra, mert igazán kíváncsi, miből mennyi bevételt produkál ez az ifjú főszakács. Biztos abban, hogy a Máté gyerek maga megy le a motelbe a barátaival ünnepelni, de ez teljesen indifferens, az a lényeg, hogy fizessen és minél több hasznot hajtson neki.
Másnap délelőtt, december 20-án, Kropacsek úr a repülőn pezsgőzik a nejével. Csodálatos két hetet töltenek a Kanári szigeteken, és úgy tűnik, Eperke is élvezi az utazást. A második pohár pezsgő után eszébe jut, hogy vajon asszisztense lemondta-e mindenkinél a tervezett családi karácsonyt, de elhessegeti a kétségeit, kétszer nem hibázik a fiú, mert akkor bizony kirúgja. Egyébként nagyon okos asszony Nórika, ezt az utat jól kitalálta, így nem kell sorra járni a rokonságot és drága ajándékokra költeni a pénzét.
A felhők felett gyönyörű kék az ég. Eperke elaludt anyja ölében és Kropacseket is kerülgeti az álom. Hátradönti az ülését, kényelmesen elhelyezkedik és pár perc múlva egyenletes szuszogása jelzi, hogy átlépte az ébrenlét határát.
Nyolcéves kisfiúként anyai nagyszüleinél nevelkedett Nyírmadán, az aprócska, nádfedeles házban, melyhez nagy udvar és kert tartozott. Nagyapja, Szlimicsek Mihály, akinek szlovák őseit a 18. század második felében a Nyírségbe telepítették, azóta nemzedékről nemzedékre itt éltek a faluban, ahol szorgos, dolgos embereknek ismerték őket. Földművelésből teremtették elő kenyerüket, ám egy szem lányuk, Gézuka édesanyja, a fővárosban dolgozott a férjével együtt, s úgy gondolták, hogy míg nincs saját lakásuk, addig kisfiuknak jobb helye van a nagyszülőknél. Karácsonyra egyméteres hótakaró borította a falut, és nagyapja éppen csak annyi apró ösvényt vágott a hóba, hogy a jószágokat el tudja látni, meg kijussanak az utcára. Két hete szénszünet miatt nem járt iskolába, ezért egész nap otthon segédkezett a nagyapjának, és ha csak tehette olvasott, vagy a zöldszemű, kétgombos rádiót hallgatta, hátha bemondják, hogy mikor lesz vége az ítéletidőnek, hogy helyreálljon a vonatközlekedés és haza tudjanak jönni a szülei. Ez irányú reményei napról napra fogyatkoztak, és ez azt jelentette, hiába ígérte meg neki az édesapja, hogy biciklit hoz neki karácsonyra a Jézuska, ez már teljesen lehetetlenné vált. Hogyan tudná gyalogosan elcipelni hozzá az a törékeny, nagy fehér szárnyú Jézuska azt a nehéz sárga biciklit? Mert nehéz ám a bicikli, egyszer kipróbálta a Magosvári Piroskáét, azt a piros színű örökhajtóst, nagyot esett vele, s alig tudta felállítani. Az övé azonban sárga lesz, és nem örökhajtós. Nagyanyja kenyeret sütött a kemencében, utána kalácsot, a sparheltben meg rétest és mézeskalácsot. A sütemények illata betöltötte az egész házat. Este átjöttek a szomszédok, őt nagyanyja beterelte a szobába, a férfiakhoz és Bözsi nénivel késő éjszakáig a konyhában szöszmötölt. A kemencepadkán üldögélve hallgatta a két öreg beszélgetését, akik bele-beleszívva a szűzdohánnyal megtömött pipájukba, ott borozgattak az asztalnál üldögélve. Szavaik duruzsolása álomba ringatta Gézukát.
Karácsony napján arra ébredt, hogy a sparhelten gyöngyözött a húsleves, a sütőből kiérződött a sülő birsalma és a kacsa illata. Cukros teát reggeliztek fonott kaláccsal, ünneplő ruhába öltöztek, úgy mentek a templomba. Nagyanyja karján, fonott kaskában, hófehér damasztban sütemények lapultak, melyeket ilyenkor a tisztelendő ünnepi asztalához vittek. Ebéd után átjött érte Mikes ángyi, nagyapja özvegy nővére, hogy kóstolja meg a plizkéjét, azaz a karácsonyi metéltjét, mert olyan jót még nagyanyja sem tud készíteni. Mesélt ángyika, meg kártyáztak és eszegettek, egészen besötétedésig, amikor érte ment a nagyapja. Mire hazaértek, otthon, a tisztaszobában, a nagy kihúzós fiókú komódon, ott állt a karácsonyfa, sztaniolpapírba csomagolt, házi készítésű kocka formájú szaloncukorral, dióval, habkarikával, mézeskalács figurákkal és árvalányhajjal díszítve. A komód két végén egy-egy tányér volt, rajtuk négy-négy sült birsalmába szúrt, égő fehér gyertyával, melyek pislákoló fényében sejtelmessé, s egyben ünnepélyessé vált a szoba. Egymás kezét fogva elénekelték a Mennyből az angyalt. Gézukának meleg pulóvert, nagyanyjának új kendőt, nagyapjának meg két pár fuszeklit hozott a Jézuska.
Az ünnepi vacsora alatt az ételnél többet nyelt a könnyeiből, mert bizony a sárga biciklit nem látta sehol. Nehézkesen felállt a nagyanyja, odament hozzá, megcirógatta a fejét: Tudom, kisfiam, hogy vártad a sárga biciklit, de látod, milyen nagy a hó, nem tudta elcipelni a Jézuska. De kitaláltam valamit. Majd te veszel magadnak! Minden héten adok neked takarékbélyegre öt forintot, és nyárra meglesz a bicikli ára. Ne félj, gyerekem, majd kigazdálkodom a tűpénzből! Vacsora után nagyanyja leszedte az asztalt, nagyapja meg ráparancsolt, hogy aludjon egyet az éjféli miséig.
Az éjféli mise után lassan baktattak haza a templomból, a méteres hóba vájt keskeny útvesztőben. A hókupacok tetejét vékony jég borította, melyen csak úgy csillogott a hold fénye. Velük tartott Mikes ángyi is, hogy együtt fogyasszák el az éjfél utáni celust. Hazaérvén tőle kérdezte meg Gézuka, mi az a tűpénz, és hogyan csinál nagyanyja pénzt a tűből? De Mikes ángyi válasz helyett csak kacagott, hogy a könnye is kicsordult, és nagyot csapott az asztalra, melynek közepén, a pecsenyéstálon, remegni kezdett a sült disznótoka. Akkor és ott megfogadta Gézuka, hiába titkolóznak előtte a felnőttek, ő bizony mindenáron megtanulja, hogyan kell pénzt csinálni.
- Ébredj, Gézuka!
Női kéz paskolja gyengéden az arcát. Felriad Kropacsek, hirtelen nem tudja, hol van. Orrában még érzi a celus és a sült alma ínycsiklandozó illatát.
- Csak husikát kérek – motyogja az orra alatt. – A kövérjét nem szeretem.
Hirtelen légörvénybe kerül a repülőgép, megrázkódik, zuhan néhány száz métert, majd újra felfelé kapaszkodik. Kropacsek végre kinyitja a szemét és konstatálja, hogy fényévekre van a nyírmadai nádfedeles háztól.
- Mindjárt hozzák az ebédet. Eperke már nagyon éhes.
Felesége öléből átmászik hozzá kétéves kislánya.
- Apa, Apa! – sikkantja és több utas mosolyog rajtuk.
Folyt.köv.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
A minap azt olvastam Valakitől Valakinek, hogy ne tegyen fel hosszabbat, többet, hagyjon másoknak is teret... Lehet, hogy tévedett? :-)
Csak akkor olvass, ha jól esik! Most tehát bátran
kihagyhatsz egy hetet, mert a meteorológia csak
a jövő hét végére ígért záporesőt, - zivatart!
Összegezve tehát: A jövő hét végén valószínű jól
fog esni! (:-D)
Nagyon sajnálom, hogy fáraszt az olvasás! De, hogy
az írás nem tud eléggé kifárasztani, - ezen csodálkozom!
Próbálkozz a hangoskönyvvel!
Ui: Ernyőt vigyél magaddal, ne csak a kapácskát!
A minap azt olvastam Valakitől Valakinek, hogy ne tegyen fel hosszabbat, többet, hagyjon másoknak is teret... Lehet, hogy tévedett? :-)
Szerintem neked több írásod van fenn, mint nekem! De engem nem zavar!
Tudod, ez egy pályázati kisregény, de egyben nem lehet feltenni, a hossza miatt.
Így igaz! Látom, nem sokat értettél meg belőle... :-)
Kedves Éva,
ne szenvedj, nem érdemes! Nekünk már csak azzal kell foglalkoznunk, ami jól esik!
Puszi
Kedves Yolla!
Én megpróbáltam! Átszenvedtem... Bocsi, ha ebből mégis kimaradok... egyszerűen nincs hozzá idegrendszerem... Nem te tehetsz róla, a te fantáziád határtalan, kissé nekem fárasztó... Ennyi betű? Akkor inkább egy regény, vagy novella formájában... Annak örülök, hogy nem unatkozol és az olvasótáborodnak is lesz olvasnivalója az ünnepekre! :-)
Puszi
ne szenvedj, nem érdemes! Nekünk már csak azzal kell foglalkoznunk, ami jól esik!
Puszi
Én megpróbáltam! Átszenvedtem... Bocsi, ha ebből mégis kimaradok... egyszerűen nincs hozzá idegrendszerem... Nem te tehetsz róla, a te fantáziád határtalan, kissé nekem fárasztó... Ennyi betű? Akkor inkább egy regény, vagy novella formájában... Annak örülök, hogy nem unatkozol és az olvasótáborodnak is lesz olvasnivalója az ünnepekre! :-)
Puszi
Kedves Sanda!
Lesz benne néhány csavar, remélem, fenntartja majd az érdeklődésedet.
Puszi: Yolla
A megszokott sodró lendületű, nagyszabású epika.
Lesz benne néhány csavar, remélem, fenntartja majd az érdeklődésedet.
Puszi: Yolla
Kedves Yolla!
Eddig tetszik! Mikor lesz második rész?
Pussz: emillio
Van belőle jó néhány rész, minden nap felteszek egyet.
Puszi: Yolla
Eddig tetszik! Mikor lesz második rész?
Pussz: emillio