A Vasorrú Banya és a fűtés...
Látogatók száma: 64
Mese a Vasorrú Banyáról, meg Jancsiról és Juliskáról, meg Döbrögiről és miegymásról.....
Amikor a Vasorrú Banya munkanélküli lett és már az összes mézeskalácsot megette a házáról Jancsi és Juliska, gondolta új hajlék után néz, ha már befogadta ezt a két szegény gyermeket. Tüzelője már nem volt, hogy megsüsse őket, hát megtartották a barátságot. Legalább szegénységükben fogjanak össze. Elcserélték a megtépázott házat egy kicsi lakásra, gondolták összehúzzák magukat. Az egyik radiátort leszereltették, a másikat kikapcsolták, a legfelső szinten így is elég meleg volt. A tisztaságot azonban szerették, így zuhanyoztak naponta, meg bizony főztek is. Jöttek a számlák és kiderült, csak azért, mert van fűtés fizetnek ötezret és csak azért mert van meleg víz, az is egy ezres. Így indult a számla hatezerről, hozzájött a víz,meg a fűtés, 15000 lett a vége. Ó, gondolta Vasorrú, mennyi meleget adott a kemence ennyi értékű fáért... Jött aztán még közös költség 5100, meg hideg víz külön úgy 3000, villany, mert azért csak nem gyertyafénynél tanultak a gyerekek, az is 10000, bár ehhez kaptak támogatást. A lakásrészlet sem maradhat el, bár Boszink okos és forintos hitele volt, de az is 22000. Ebéd a suliban, bérlet Jancsinak, internet, mert anélkül manapság ciki lenni és munkát keresni is könnyebb általa, telefon, mert ugye anélkül sem kereshetsz semmit.... Banyánk osztott, szorzott, a gyerekeknek ruha, meg enni is csak kell, a bevétel mindösszesen 51000, most mit tegyen? Bizony nem fizette a fűtést, mert azt ugye nem lehet kikapcsolni. Nem volt erre büszke, de gondolta ha talál munkát megkéri majd részletre és szépen kifizeti.
A munka azonban nem jött sokáig, pedig Vasorrúnk mindent megtett. Reggel már az állásokat böngészte, délre beküldött napi 3-5 pályázatot. Mi tagadás, nem volt már fiatal, de fiatalos és akart, nagyon akart dolgozni. Mit tehetett mást, összecsomagolt és külföldön próbált szerencsét. Tényleg szerencséje volt, ott megbecsülték, elismerték. Küldte haza a pénzt, rendezgette apránként a tartozásokat. Szépen sorban megkérte a részleteket, fizették a csekkeket. Sorra került a hőszolgáltató is, ám ő magyar önkormányzati tulajdon. Abban a városban, ahol a Döbrögi bácsi volt az egyeduralkodó s mindig minden nyilatkozatában büszkén emlegette térdre kényszerítette a külföldi tulajdonban levő Dégázt és Démászt, bizony védendő fogyasztókká kell nyilvánítani a szegény népet, nincs kikapcsolás, van részlet, kötelező!!! Éltek is a lehetőséggel a népek, fizettek,ahogy tudtak, vagy szereltettek feltöltős órát és használtak amennyit fizetni tudtak....hanem Döbrögi úgy gondolta a saját zsebéből csak ne potyogjanak ki a garasok, ő pedig részletet nem ad! Lecsatlakozni a rendszerről?? Mit képzelnek már egyesek! Na,jó lehet, de 30% díjat csak fizessen,mert körbe fűtik a falait és írja alá,ha penészes lesz miatta a szomszéd lakása, azért is ő felel...ha már fagyni készül, mozogjon, fesse ki a szomszéd lakását, addig se fázik!!
A mi Banyánk gondolta, bemegy személyesen a főnöktől kér részletet, mert mégis jobb mindenkinek, ha önként fizet. Mert a vége úgyis az, a végrehajtóval megalkuszik, mert azzal lehet, de akkor bizony 1.5X többet kell fizetni.
Bement hát a mi Banyánk, vitt 30000 jó magyar forintot, amit mindjárt be is fizetett. Ennek fele gyorsan levonódott adminisztrációs díjra,meg mifenékre, a többi a tőkéből le és láss csodát, kapott KÉT havi részletet! Vagyis 53000 forint/hó befizetéssel már rendben is lesz....
Gondolta Vasorrú, ez ám a segítség annak, aki itthon talál munkát 60 ezerért, majd felült a seprűjére és úgy gondolta, soha többé nem jön vissza ebbe az országba....
A cikket írta: MindenHatÓ
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Van ilyen ország, van ilyen város és van ilyen Döbrögi? Ez egy rossz mese, sajnos:-(
Nagyon jó, és sajnos, nagyon igaz írás.
Ez az egyik kedvenc cikkem....