újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

A zsíros kenyér

Látogatók száma: 46

Nem tudom, te hogy vagy vele, de én gyerekkoromban nagyon szerettem a zsíros kenyeret. Kis falunkban ott szaladgáltunk az utcán, nem jártunk óvodába, talán akkor még nem is volt. Édesanyáink háztartásbeliek voltak, akiknek fő feladatát képezte a gyereknevelés és háztartás körüli munkák elvégzése, amely nem volt egyszerű dolog, lévén, hogy a gyereken kívül gondoskodniuk kellett a minimum száz körüli létszámú csirke, tyúk és kacsa állománnyal, meg az ólban röfögő számos sertéssel, és a konyhakert művelése is az ő vállukat nyomta.
Mi, gyerekek, bandába verődve többnyire az utcán játszottunk, fogócskáztunk, labdáztunk, árkot ugrottunk, pupókáztunk, mikor mihez volt kedvünk. Nem voltak kőbe vésett szabályok, anyáink időnként ránk néztek, bár napközben különösebben nem fenyegetett bennünket semmiféle veszély, mert a poros utcákon főleg kora reggel és késő estefelé jártak a lovas- és ökörfogatok, azok sem nagy sebességgel közlekedtek, és egyébként is fogathajtók ügyeltek az aprónépre.
Amikor valamelyikünk édesanyja látta, hogy kissé elpilledt a társaság, beterelt bennünket a portára, lemosdatta a népséget és kent nekünk egy-egy karéj zsíros kenyeret, nagyjából egyforma méretűt, amit megpergetett némi sóval, szórt rá egy kis pirospaprikát, vagy a kertből felhúzott hozzá zöldhagymát, retket, leszedett néhány paradicsomot vagy zöldpaprikát, és mi leültünk a gang lépcsőjére, mint fecskék a villanydrótra és befaltuk a finom eleséget.
Késsel szegték akkoriban a kenyeret, nem úgy, mint most, amikor géppel szeletelik, ráadásul azokat a kenyereket maguk sütötték a kemencében, és darabonként öt-hat kilósak voltak, majdnem fél centis barnáspiros héjuk alatt hófehér, ruganyos volt a belük, melyek magukba szívták az ikrás zsírt, mindegy volt, hogy sertés, vagy kacsazsírt kentek rájuk. Ezekből a nagy kenyerekből nem lehetett egyforma méretű, gyerekkézbe fogható szeleteket vágni, ezért eleinte mindig figyeltük, hogy kinek mekkora szelet kenyér jutott, és előfordult, hogy megcseréltük egymás között, mert azt hittük, hogy a másik kenyere a nagyobb. Érdekes módon, a még cserebere után is úgy tűnt, hogy a másik kenyere a nagyobb, de akkor már nem mertük visszacserélni. Hamar rájöttünk, hogy nem érdemes a mások zsíros kenyerével foglalkoznunk, mert ha nem laktunk jól a sajátunkkal, nyugodtan kérhettünk még egy karéjt, egyik édesanya sem sajnálta tőlünk, annyit ehettünk, amennyi belénk fért.
Ettől a felismeréstől felbuzdulva, megtanultuk a leckét és soha többé nem ácsingóztunk egymás zsíros kenyerére.
Természetesen a zsír minősége sem volt egyforma, a fentebb említett sima sertés vagy kacsazsíron kívül kentek nekünk kenyeret kolbász- vagy hússütésből maradt zsírokkal is, nem beszélve arról, hogy nekünk is más-más volt az ízlésünk. Nekem például nagyon ízlett Manci néninél a kolbász zsíros kenyér, de Etelka néninél nem kértem a sült hús zsírjával kent kenyeret, mert annak mindig égett íze volt, inkább lekvárosat ettem.
Szóval még elemista korunk előtt megtanultuk, hogy a másik zsíros kenyere sem jobb, vagy nagyobb a miénknél, és a mai napig nem felejtettük el.
Most, hatvan év elteltével, elnézve a korosztályom béliek egyes megnyilvánulásait, csodálkozom, hogy többen úgy vélik, a másik zsíros kenyere a nagyobb, irigykednek egymása, vagy féltékenykednek, amit nem tudok mire vélni, csak értetlenül állok az ilyetén megnyilvánulások előtt, s képtelen vagyok eldönteni, hogy az illetők sohasem ettek gyerekkorukban zsíros kenyeret, vagy ha ettek is, már régen elfelejtették.
Még egy haszna volt a zsíros kenyér tízórainknak és uzsonnáinknak, mégpedig az, hogy mindannyiónk családjánál otthon éreztük magunkat, egyiknél sem kivételeztek a saját gyerekeikkel, sőt, ha valami rossz fát tettünk a tűzre, miért is tagadjam, az is előfordult, akkor is valamennyien megkaptuk a fejmosást, attól független, hogy aktívan vagy passzívan vettünk részt a csínytevésben.
Tudom, most azt mondod, hogy azóta megváltozott a világ, a mai gyerekek már nem esznek zsíros kenyeret, már nem futkároznak az utcán, hanem mindegyik otthon talál magának elfoglaltságot, ott vannak az okos telefonok, a sok elektromos játék, amelyeken, vagy amelyekkel napszámra egyedül is eljátszhatnak.
Jól van, nem ragozom tovább, mert a végén maradinak tartasz, csak arra kérlek, hogy nézz körül a világban, s megláthatod, hogy maga a zsíros kenyér fogyasztása eltűnt a palettáról, de a zsíros kenyér szindróma még mindig erősen tartja magát.

A cikket írta: Yolla

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Yolla

Az a helyzet, Müszi, hogy senki emberfia nem tud két dolgot: egy egyik, miből készül a hamburger és a másik, milyen hús van a kínai ételekben, ezért én mindkettőt tudatosan kerülöm, meglehetősen nagy ívben.
Elég, ha megérzem az illatukat és máris ott jön belőlem a kaja, ahol bejutott.

kuta finom. occóbb, mint a cilke vagy a kaca.

megtekintés Válasz erre: Müszélia

régi szép időkben, aha. de most hiába mondod, hogy még nem laktál jól, senki sem ad neked egy másik hamburgert.

Az a helyzet, Müszi, hogy senki emberfia nem tud két dolgot: egy egyik, miből készül a hamburger és a másik, milyen hús van a kínai ételekben, ezért én mindkettőt tudatosan kerülöm, meglehetősen nagy ívben.
Elég, ha megérzem az illatukat és máris ott jön belőlem a kaja, ahol bejutott.
régi szép időkben, aha. de most hiába mondod, hogy még nem laktál jól, senki sem ad neked egy másik hamburgert.
Kedves Yolla!

A zsiroskenyer osszehozza a tarsasagot. Koszonom az otletet!

Puszik!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: