Arctalan magány

2010. november 3. - Látogatók száma: 48

Lord Thomas from city of NemTom igaz története alapján, Jimmy, az öreg asztalos falábú fia pedig nem is kérdés :) ajánlom mentoraimnak: NemTomnak és Pinokkiónak, akik rögös utamat egyengetik...

A tenger felől érkező szél vadul tépázza lenge öltözékem. Nem sanyargatom magam tovább, lassan hazafelé ballagok. Gondolataim máris százfelé szaladnak, eddig élvezhettem csupán a csendet, most harsogó színek, hangok zilálják szét nyugalmamat. Mikor a Szigetre jöttem, tudtam mivel kell majd szembesülnöm. Mire megosztották velem mindennapjaikat, kétszer váltottak lombot a fák. Mára egy lettem közülük, Rám bízzák legféltettebb titkaikat. Jól tudom melyik asszony gyanítja: Ura más kertjében is kapálgat, leányok suttognak férfiakról, kik csábítóikká lettek. Ma már megértem miért menekül a falu apraja s nagyja - mint macska elől az egér- ha meglátja a Sziget urát...Rémálom gyötör mindenkit akivel csak szót vált..Az Úrnőt még senki sem láttam fedetlen arccal..."Rút, mint egy boszorkány!"-pletykálják az asszonyok a piacon, az emberek a földeken, a gyerekek az óriáskerék tövében. Íme legújabb igaz történetük, melyet kétkedve fogadok ugyan, mégis leülök közéjük. Az öreg asztalos falábú fia Jimmy egyszer felbicegett a hegyoldalban megbúvó palota lépcsőin, s most tátott szájú hallgatóságnak mesél: " Láttam Őt!
Ezüst haját fekete kendő takarta, hosszú ujjain ráncos a bőr! De az arca fiatal. A szeme olyan szomorú..magányos lehet egyedül odafent. "
Néma csend, csak én emelkedem szólásra: "A fiúcska képzeleg, emberek! Ugyan mitől lenne magányos az Úrnő? Inasok, szobalányok hada kíséri minden lépését..." Jimmy megfogja a kezem, s addig rángatja kabátujjamat, míg le nem hajolok hozzá, akkor suttogja: "Azok csak szolgák, nem barátok!"
Gyermeki őszinteséggel mondja ki azt, ami mindannyiukban megfogalmazódott: szolga az, ki fizetséget vár, hogy segítsen. Barát az, ki fizetne is, hogy segíthessen!

A cikket írta: Postáska

előző cikk következő cikk

2 szavazat