Átszervezés

Látogatók száma: 46

1. Karácsony távol a családtól

Szikrát hány dr. Hudákné dr. Lombos Karola szeme, mint mindig, ha vitatkoznak a férjével, melyre egyre több alkalmat találnak az utóbbi években, főleg azért, mert kettesben maradtak. Lányaik kirepültek a fészekből, az idősebb Izlandon él a családjával, a fiatalabb pedig Amerikában tanul, ott akar doktorálni.

- Nézd, szívem, ha anyám nővére, Karakas Margit úgy döntött, hogy vagyonát testvérei gyerekeire hagyja és végrendeletének ismertetésére a karácsonyeste a legmegfelelőbb, akkor nem tehetünk mást, mint elmegyünk az értesítő levélben megjelölt panzióba és meghallgatjuk a végakaratát.
- Ugyan, Karola, miből gondolod, hogy az Ausztráliában élt hibbant vénasszony képes volt egy vagyont összegyűjtögetni? Hidd el, ez egy igazi nagy átverés! Mit vársz anyád nővéréről, aki 1956-ban anyád vőlegényével külföldre szökött és ki tudja hogyan, kikeveredett Ausztráliába, ahonnan időnként küldött egy képeslapot? Megmondta Róza mama is, hogy ne foglalkozzatok vele!
- Anya már nem tud reálisan gondolkodni! Elvakultan gyűlöli Margit nénit, pedig, lehet, hogy jobban járt, hogy megszabadította Perjés Palitól, aki gyűrűs vőlegény létére képes volt külföldre szökni a jövendőbeli sógornőjével. Margit néni akkor volt 28 éves, öt évvel idősebb Palinál, hattal anyánál, azaz igazi vénlánynak számított.
- Nem is maradtak együtt, bár ennek okáról sem tudunk semmit! Mit szól Róza mama, ha szeretett lányai helyett egyedül megyek be hozzá a nyugdíjas otthonba? Hidd el, kedvenc alkoholista sógorom, Vígh Laci, nem töri magát, hogy meglátogassa az anyósát. Vagy a húgod, a cserfes Zsófi asszony, nem tart veled?
- Kérlek, ne gúnyolódj! Úgy beszéltem meg vele, hogy útközben felveszem, és együtt megyünk a panzióba.
- Drága Karolám, ha azt mondod, hogy Zsófinak és az unokatestvéreidnek szükségük van minden fillérre és azért tartasz velük, hogy legyen köztük egy írástudó is, akkor megértelek. Lásd be, más indokot nem fogadhatok el!
- Hidd azt, ha úgy jobb neked! Egyébként szándékomban áll lemondani az örökségről a húgom javára, nekünk valóban nem hiányzik egy-két millió forint, neki meg lenne mire költenie!
- Szóval, Zsófi miatt hagysz magamra ezen a szent családi ünnepen? Szép is a nagy családi összetartás! Honnan tudnám, milyen is az, amikor egyke vagyok? Szenteste magamhoz ölelem Johnnie Walker Blue Label barátomat és kettesben ünnepelünk 2015. karácsonyán.

Ez jó lesz végszónak, gondolja Karola. Vége a reggelizésnek és a beszélgetésnek is. Feláll, leszedi az asztalt, bekapcsolja a kávéfőzőt és mialatt lefolyik a fekete nedű, ott áll az ablak előtt és a villa parkját szemléli. Jó munkát végzett a kertész, rendezett a terep, talán túlságosan is. Olyan, mint az életük. Szabályos és személytelen. Amikor kisebbik lányuk, Laura is kirepült, mindkettőjükben felszakadtak a féken tartott indulatok, s hegyekké nőttek a porszemnyi sérelmek, melyeket nem tudtak helyükre rakni és olyannyira elmérgesedett a viszonyuk, hogy Karola jobbnak látta, ha külön hálószobába költözik, mondván, hogy nehezen viseli férje horkolását, pedig előtte harminckét évig hallgatta és addig nem zavarta. Ehhez nyilvánvalóan az is hozzájárult, hogy végre ő hoz többet a konyhára, miután nyugdíjba ment és régi kollégáival megnyitották a magán klinikájukat, amelyben résztulajdonos és heti húsz órában rendel is, amiért osztalékként és bérként együttesen havi nettó egymilliót utalnak a számlájára, s ezzel megfordult a korábbi családi trend.

Csendes a felszín, hiszen a nappaliban most is ott feszít a karácsonyfa, két és fél méteres, gazdagon díszítve, dupla égősorral, alatta sorakoznak a gondosan becsomagolt, masnival átkötött ajándékok, amiket a férjének és az anyjának vett. A lányainak és az unokáinak csomagban adták fel az ajándékaikat, a szaloncukorral és csokoládé figurákkal együtt. A hűtőszekrény roskadozik az ünnepi ételektől, mely igazából egy hatfős családnak is bőven elég lenne, amiket előző nap készített. Férje gondoskodott az italokról, valamennyi márkás, drága és különleges innivaló, melyek megdobogtatnák a sógora szívét, ha beszabadulna a nappalijuk sarkában kialakított bárpultba, és válogathatna a polcokon virító bontatlan üvegek közül.

Elkészült a kávé, forró és zamatos. Férje újságot olvas, fel sem néz, amikor eléje teszi a kávét. Nem baj, akkor nem zavartatja magát, két korttyal megissza a kávéját és megy tusolni, készülődni az útra.

Dr. Hudák Sándor komótosan leteszi kezéből az újságot, cukrot, tejszínt tesz a kávéjába és hosszasan kevergeti, mintha tűzforró lenne. Semmi kedve Johnnie Walker megtisztelő társaságában tölteni a szentestét, főleg azért, mert egyetlen, ámde kedvenc felesége sem lesz ott a másik szobában, akivel ha nem akar, vacsora után már nem is muszáj találkoznia, de az a tudat, hogy a ketrecében békésen szunyókáló papagájon kívül más társasága nem lenne két napig, számára elviselhetetlennek tűnik, és tesz azért, hogy ne így legyen. Szép ajándék lesz Bukta Gabi bácsinak ez az üveg whisky, főleg akkor, ha megfejeli két üveg borral és Juliska nénit meglepi két doboz Mozart bonbonnal. Két és fél óra alatt leér Zalába, legfeljebb kicsit feszesebben vezet, elvégre karácsonykor a rendőrök is ünnepelnek. Előtte bemegy az anyósához az idősek otthonába, odaadja neki az ajándékokat és a süteményeket, szegénynek mindegy, mikor mennek hozzá, úgysem ismeri fel őket.

Tíz éve befektetésként megvásárolt egy zalai birtokot, melyet szépen addig bővítgetett, hogy lassan eléri a száz hektárt. Fővárosi felmenőkkel rendelkező férfiként semmit sem értett a mezőgazdasághoz, és abban a hitben ringatta magát, hogy könyvből minden megtanulható. Ekkorát még életében nem tévedett! Bukta Gabi bácsitól komoly és használható tanácsokat kapott a gesztenyéssel kapcsolatos teendőkre, és alig néhány hónap múlva megbízta az öreget a teljes birtok irányításával. A mosolygós szemű, kevés beszédű gazdaember keze alatt kivirágzott a birtok, nyereségessé vált a termelés, olyannyira, hogy még újabb beruházásokra is futotta. Kialakult a kettejük közötti munkamegosztás, s a havi hetvenezer forintos tiszteletdíjának köszönhetően az öreg szinte valamennyi teendőt megszervez és elvégeztet a földeken, neki csupán a munkásokat kell kifizetnie. Juliska néni nem engedi, hogy lenn létekor szobát béreljen, ingyen ad neki szállást és kosztot, és évek óta meghívják családostul karácsony estére, mert náluk akkor van a d
disznótor, eddig nem élt a lehetőséggel, de most beváltja a biankó meghívást.
Úgy tűnik, Karola képtelen eldönteni, mit vegyen fel, nem csoda, hiszen a nők egymásnak öltöznek, nem a férfiaknak, és náluk is a gardrób felesége ruháival van tele, olyannyira, hogy egyre kevesebb hely jut fél tucat férfiöltöny elhelyezésére, ezért nem csoda, hogy nehéz kiválasztani a legmegfelelőbb kosztümöt vagy ruhát. Szívesen adna tanácsot a nejének, csak lezseren öltözködj, asszony, ám az egy újabb vitához vezetne, és akár délig sem indulna útnak.

Csörög a vonalas telefon, felpattan és átszeli a nappalit, annak a túloldalán szunnyad a készülék, szinte sohasem csörren meg, mindenki a mobilon beszél.
- Szervusz, Sanyikám! Zsófi vagyok!
- Szia, sógornők gyöngye! Nem tudom adni Karolát, éppen fürdik.
- Veled akarok beszélni! Mondd, átmehetne hozzád Józsi? Nem akarom egyedül hagyni! A lányok elutaztak, nekem el kell mennem Margit néni öröksége miatt…
- Nem kell elmenned! Majd Karola képviseli az érdekeidet!
- Kedves vagy, de megyek! Legalább találkozom az unokatestvéreimmel, hiszen legalább három éve nem is láttam őket!
- Akkor még kibírnál további néhány évet! –ugratja Zsófit és alig állja meg nevetés nélkül. – A kérdés az, hogy ők szívesen látnának-e benneteket? Emlékezetem szerint Erzsi legutóbb azért kereste Karolát, hogy protekciót szerezzen a vejének a sebészeten, pedig egy egyszerű kis vakbélműtét miatt nem kellett volna ekkora felhajtást csinálni! Piri sem különb, átment állásközvetítőbe, és valamennyi rokonát, ismerősét be akarta tuszkolni a cégünkbe, még az a szerencsém, hogy nyugdíjas vagyok és rajtam már nem múlik semmi!
- Ne kertelj, mehet Józsi vagy nem?
- Nem leszek itthon, drága Zsófikám! Látogatóba megyek Róza mamához, utána a barátoméknál vacsorázom, csak úgy éjfél tájt érek haza.
- Pukkadj meg, sógor!

Kattan a telefon, megszakad a vonal.

Előkerül Karola, zöld-fekete tyúklábmintás testhez simuló kosztümben, illatfelhőt húz maga után, ahogyan elmegy a férje mellett.
- Ki telefonált? Fogadjunk, hogy Zsófi akarta rád sózni Józsit?
- Bingó! Nyertél! Mondtam, hogy látogatóba megyek Róza mamához, utána átmegyek a barátomékhoz és lehet, csak éjfél után érek haza!
- Te tudod, Sanyikám! Nekem indulnom kell, ködös az idő, és sötétben nem szeretek vezetni.
- Vigyázz magadra, és hívj, ha valami gond van!
- Megoldjuk, hiszen ismered a lányokat!
- Azért mondom, mert ismerem őket.

Sanyi kikíséri feleségét, kiviszi a kocsihoz a csomagját és átöleli, puszit ad neki, s bár titkolja, de aggódik miatta. Nem, nem a gépkocsivezetői képessége miatt, inkább azért, nehogy kiborítsa a húga, nemkülönben valamelyik unokanővére, akik egyesítve kevésbé méltányolható tulajdonságaikat, képesek lennének az ember életkedvét is elvenni, főleg akkor, ha az anyagiakról van szó.
Kiáll a járdára, addig néz Karola kocsija után, míg az eltűnik a kanyarban.

Folyt.köv.