Átszervezés

Látogatók száma: 34

2. Fenyőfa a szabad ég alatt

A tízemeletes panelház hatodik emeleti két szoba, két félszobás lakásának erkélyén dohányzik Vígh József, az idegességtől remeg kezében a cigaretta. Mit képzel Zsófi, hogy anyáskodik felette, mintha egy taknyos gyerek lenne, akit nem lehet két napra magára hagyni! Bezzeg lányaik nem zavartatták magukat, amint Zsófi megkapta az örökségről szóló levelet és a panzió címét, benne a számára lefoglalt és előre kifizetett szoba számával, Bea közölte, hogy karácsonykor a vőlegényével kiugranak Prágába, Lilla pedig eldöntötte, hogy Ausztriába megy síelni a barátaival. Eszükbe sem jutott, hogy apjuk egyedül marad karácsonykor, sőt, még biztatták is anyjukat, hogy menjen csak el a panzióba, bizonyára tetemes összegre rúg az örökség és abból telne lakást venni mindkettőjüknek, hiszen ideje lenne megkezdeni az önálló életüket, elvégre mégsem költözhetnek albérletbe.

Hiába mondta apjuk, hogy ők is albérletben kezdték az életüket, a lányok csak legyintettek, ugyan apa, ma más világ van. Tudja ezt Józsi, persze, hogy más világ van. Ötvennyolc évesen lett munkanélküli, mert felszámolták az építőipari céget, ahol dolgozott, és utána esélye sem volt tervező mérnökként elhelyezkedni, munkanélküliként, később közmunkásként tengette az életét, mellette maszek munkákat vállalt, s amint elérte a nyugdíj korhatárt, nyugdíjba vonult. Az első pohár lazító ital után akkor nyúlt, amikor idősebb lánya vitázott az anyjával, és rászólt, hogy milyen stílusban beszél, ugyan apa, ne szólj bele, inkább keress egy jól fizető állást! Közel ötven álláspályázatra küldte el az önéletrajzát, s a motivációs levél megírásában is nagy gyakorlata lett, mégis mindig elutasították, mert túlkoros, túlképzett, túlzottan okos és tapasztalt, és a hab tortán a fizetése volt, pedig sohasem jelölte meg az összeget, amennyit érne a munkája, egy biztos, inkább kezdő fiatalt választottak, fele annyi javadalmazásért. Az alkoholisták táborát gyarapítja, másként nem tudja kompenzálni, hogy oda a család előtti becsülete, pedig önhibáján kívül lett munkanélküli, és Zsófi sem állt ki mellette, ahogyan az egy feleségtől elvárható lenne, s ezzel az önbecsülése egyből a béka segge alá süllyedt.

December elején elszegődött fenyőfa árusnak, és az onnan kapott bérét a gazda megfejelte az eladatlan fák egyikével. Szép, nagy, közel háromméteres a fenyő, amit a pincében tárol, és hányszor elképzelte, milyen lesz feldíszítve, s mekkora meglepetést okoz vele a családnak! Apródonként újabb és újabb díszeket vett, mert a meglévő az kevés lenne, égősort is szerzett rá, meg két kiló szépséghibás szaloncukrot, és a földszinten lakó Ács Jani bácsi felajánlott hozzá egy méretes tartót, sőt, vállalta a fa belefaragását is.

Elment a kedve az egésztől, lányai előző nap eltűntek, Zsófiért is perceken belül megérkezik a nővére, egyedül meg nem akar búslakodni a karácsonyfa alatt, jobb lesz, ha az ott marad a pincében.

Az ágyneműtartóban lapul a tartalék itala, egy üveg orosz vodka, menne már Zsófi, hogy elővehesse a bontatlan üveget. Végszóra megérkezik Karola, a puccos Hondájával.
Felesége búcsúzóul még egyszer elhadarja mondandóját, hogy a hűtőszekrényben az ünnepi vacsora, csak melegíteni kell a mikróban, a sütemények és a bejglik meg a spájzban vannak, és nehogy igyon, mert úgyis megérzi a hangján, mert felhívja, amint odaérnek a panzióba.

Zsófi után becsukódik a lift ajtaja, és azonnal megszólal a telefonja:
- Jó napot, Józsikám! – köszön rá dörmögő hangján Ács Jani bácsi. – Látom, megjött Zsófikáért a nővére. Mi lenne, ha lejönne hozzám, és abszolválnánk a fenyőfát?
- Üdvözlöm, Jani bácsi! Semmi értelme az egésznek, egyedül vagyok!
- Azért mondom, Józsikám! Jöjjön csak le, két magányos férfi mégiscsak több, mint egy! Eszembe jutott valami! Majd elmondom.
- Hát, nem bánom. Viszek egy üveg vodkát.
- Jaj, Józsikám, ha meg nem sértem, inkább egy kis bejglit hozzon!

Jani bácsi hetvenéves özvegyember, gyermeke nincs, főzni nem tud, ezért meleg ételt a nyugdíjas menzán eszik, amivel nem lakik jól, ezért többnyire emberes méretű szalonnákat, kolbászokat, hó végén párizsit fogyaszt, melyekhez pille kenyereket eszik, meg hagymát, paprikát, paradicsomot, időnként rántottát, melyektől szépen kigömbölyödött. Naponta nagyokat sétál a telepen, szinte mindenkit ismer és bárkivel képes elbeszélgetni, aki hajlandóságot mutat a csevegésre.

- Tudja, Józsikám, engem is nyomaszt az egyedüllét, főleg az ünnepekkor. Vettem három üveg bort, és arra gondoltam, hogy csinálok egy nagy fazék forralt bort, kenek hozzá zsíros kenyeret és a park közepén lévő padon piknikezek két komámmal, meg azzal a három hajléktalannal, akik éjszakánként a szomszéd lépcsőházban surrannak fel a tetőtéri hőközpontba aludni, nehogy megfagyjanak. No, csatlakozik hozzánk?
Látja Józsi az öreg szemén, hogy komolyan gondolja. Leteszi az asztalra a gondosan becsomagolt bejglit, megköszörüli a torkát, hátha eltűnik belőle a gombóc, majd rekedten megszólal:
- Jani bátyám, van egy nagyobb hosszabbítója?
A házigazda le sem veszi a szemét a bejgliről, habozik kissé, illik-e kibontani, végül enged a csábításnak, kicsomagolja és fülig ér a szája, mert kiderül, hogy mákos-mazsolás a tölteléke, éppen azt szereti. Gyorsan visszacsomagolja és eltünteti a konyhaszekrényben.
- Úgy hiszem, még megvan az ötvenméteres, amit a fűnyíróhoz használtam.
- Akkor állítsuk fel a karácsonyfát a pad mellett!
Gondolkodik Jani bácsi, ráncolja a homlokát, hümmög egyet, majd felkapja a mobilját és felhívja a gondnokot:
- Szervusz, Tónikám! Van egy perced? Beszélnem kell veled, személyesen! Találkozunk a földszinti folyosón.

Az égősor csak akkor világít, ha a hosszabbítót bedugják a konnektorba, csakhogy az meg nincs a lépcsőházban, azonban van a földszinten, a lift melletti közösségi irodában, melynek ablakát billenőre állítva könnyen orvosolható a probléma. Tóni a harmincas évei végen járó fiatalember, aki mellékállásban vállalta a gondnoki állás betöltését, mert minden fillérre szüksége van, mert neje már a harmadik gyerekkel van gyesen.
- Uraim, pofátlannak tartanának, ha további segítséget hívnék e nemes cél megvalósításához? A C épületben Blanka néni, a D-ben Sipos bácsi, az A-ban Lujza néni szintén egyedül élő idős ember, lehet, hogy lenne kedvük segíteni a fenyőfa feldíszítésében, sőt, örülnének, ha maguk is társaságban lennének.
Összenéz a két férfi, és Jani bácsi kimondja a választ:
- Nem bánjuk, Tónikám, csak jól öltözzenek fel, mert hideg van a parkban! Mi Józsival belefaragjuk a talpba a fenyőfát, megebédelünk és két óra körül felállítjuk a fát a park közepén és elkezdjük díszíteni.
- Rendben van, Jani bácsi, itt találkozunk egy órakor.

Hat tízemeletes, egyenként négy lépcsőházas panel épület veszi körül a parkot, minden emeleten hat lakással, és lakásonként két lakóval számolva az pontosan kettőezer-nyolcszáznyolcvannyolc főt jelent, annyi, mint egy átlagos vidéki település lélekszáma. Ezt gyorsan kiszámolta Józsi, és él a gyanúperrel, hogy nem is lesz olyan egyszerű ez a köztéri fenyőfaállítás. Kérni kellett volna közterület foglalási engedélyt, az áram odavezetése sem szabályos, sőt, inkább balesetveszélyes, mert a járdán és a parkolón, az autók között kellene elhúzni a hosszabbítót. Le kellene fújni az egész meccset, mielőtt elkezdődne, mert semmi kedve a rendőrségen tölteni az ünnepeket. Jani bácsi közben lelkesen faragja a fát, hogy beleférjen a tartóba, még dúdol is hozzá. A gondnok srácnak is láthatóan tetszett az ötlet, akkor nincs más hátra, előre kell menni, gyors léptekkel, annál is inkább, mert gyanúja szerint, Sipos úr, Blanka néni és Lujza néni ismerőseik körében bizonyosan terjesztik a köztéri karácsonyfa állítás tervét, és óhatatlanul sokkal többen lesznek, mintsem azt képzelik.
- Jani bátyám, maga mindent tud a telepről. Amikor megépült, emlékezetem szerint volt valamelyik házban egy körzeti megbízotti iroda.
- Fogja csak a fát, Józsikám, nehéz úgy dolgozni vele, nehogy megsérüljön! Volt körzeti megbízott, de már nincs! Tóni tudja, hogy mi a teendő, ha gond lenne a telepen. Miért kérdi?
- Beszélnem kell Tónival, megadná a számát?
Ez nem kerül semmibe az öregnek, előhúzza zsebéből a telefonját és máris mondja a számot.

Tóni is ideges, mert nagyon leszidta a felesége, hogyan dőlhetett be két vén bolond fantazmagóriájának, a végén még köztéri ökörsütést is tartanának! Neki eszébe sem jutott, mennyi problémával járhat a parkban felállítandó karácsonyfa. Mit mondjon Ács Jani bácsinak, aki ezermester lététre annyiszor segített neki megoldani a hat épület kisebb, nagyobb gondjait, s még csak fizetséget sem kért érte? Hogyan menjen oda a két férfihez, hogy bocsánat, gondolkodott helyettem a feleségem és fújjuk le a köztéri karácsonyfa állítást? Ráadásul hebehurgya módon már értesítette Sipos bácsit és a két öregasszonyt is, akik holt biztos, hogy tovább mondták a dolgot az ismerőseiknek, egyébként is, nincs az a hír, ami ne futótűzként terjedne a hat épületben. Jobb, ha most azonnal lemegy a pincébe a két öreghez, hogy ne fáradjanak, nem lesz a parkban karácsonyfa.

Odakinn kissé fúj a szél, szállingózik a hódara. Bordás Barna, nyugalmazott rendőr, a szoba ablakából nézi a kinti időt, és igyekszik nem figyelni felesége kárálására, melynek az a lényege, hogy gyorsan menjen le a közértbe, egy óráig nyitva van, és vegyen egy tucat tojást, mert elfogyott és másnap délelőtt sütni akar egy tepsi meggyes pitét, az unokája kedvencét. Hezitál, hogy vitatkozzon, mert szerinte a spájzban kell lennie még egy doboz tojásnak, vagy vegye a kabátját és sétáljon el a közértbe, közben kisszellőzteti a fejét is. Ez utóbbit választja, és amint kilép a folyosóra, nyílik a szomszéd ajtaja, kinéz Lujza néni:
- Jaj, de jó, hogy látom Barna!

Két perc alatt több információhoz jut a férfi, mintsem amennyire szüksége lenne. Mi ez a butaság, köztérre fenyőfát állítani? Kilépve az utcára, a szél az arcába csapja a hódarát. Mond egy cifrát, és veszi elő a telefonját, hogy felhívja a gondnokot. Abban maradnak, hogy a közért után személyesen felkeresi. Fejét leszegve siet, nyakába esik a dara. Felhúzza kabátja gallérját, s majdnem fellöki az előtte poroszkálót.
- Bocsásson meg, nem figyeltem.
- Semmi gond, nehéz engem ledönteni a lábamról! Hová siet? Csak nem a közértbe zavarta le az asszony?
- Magát is?
- Ráhibázott!
Létezik még férfi szolidaritás, együtt mennek a közértbe, ahol akkora a tömeg, mintha nem is karácsony napja lenne. Véletlenül többnyire férfiak a vásárlók, akik leugrottak egy-két apróságért, s ha már ott vannak, vesznek italt is, nehogy kevés legyen az otthoni készlet.
A pénztár előtti sorban álldogálva tovább beszélgetnek és kiderül, hogy Bordás Barna újdonsült ismerőse Takács Benő, a nyugdíjas tűzoltó, akivel azonnal megosztja kételyeit a köztéri karácsonyfa kapcsán.
- Tudja, hazafelé menet beugrok a gondokhoz és megmondom neki a magamét! Micsoda impertinencia!
- Inkább segíteni neki!
- Mármint én? Hogyan képzeli?
- Úgy, hogy én is magával megyek! Sőt, lehet, hogy rábeszélem a feleségemet, menjünk le egy órácskára mi magunk is a közös karácsonyfához!
- De nincs semmi engedélyük!
- Hát akkor majd mi ketten beszerezzük! Mert segítünk nekik, ugye?

Hazafelé menet széles gesztikulációval kíséretében megvitatják, milyen engedélyek és feltételek kellenének a fenyőfaállításhoz, és mire megtalálják Tónit meg a két öreget, akik immár gyönyörködve nézik a talpazatba állított fenyőt, egymás szavába vágva sorolják a teendőket.
- Egyszóval szükségünk lenne egy közterületesre és az áramszolgáltatóhoz is kapcsolat kellene! – állapítja Tóni, s máris a mobiljában kutakodik megfelelő ismerősök után. – Pillanat! A C épületben lakik egy akkumulátoros! Lujza néni meg egy könyvelőirodából ment nyugdíjba, és főleg önkormányzati cégeknek dolgoztak!
Jani bácsi szemében huncut fény csillog:
- Tudjátok, kedveseim, én már meghívtam néhány barátomat, meg három hajléktalant is, akiknek forralt bort akarok adni, meg némi harapnivalót.
Ha lúd, akkor legyen kövér, de nagyon. Kicsit vitatkoznak ugyan a szabadtéri pikniken, miközben odakinn nagy pelyhekben hull a hó. Végül Takács Benő rövidre zárja a vitát:
- Idefigyeljetek! – tér át tegezésre Jani bácsihoz hasonlóan, elvégre egy csapat lettek, - tataroztuk a lakást a nyáron, a festő itt hagyta az állványait, lenn vannak a pincében. Teszünk rájuk deszkákat, meg asztallapot és kész! Kérünk rá az asszonyoktól néhány feslett abroszt!
- Jól van, én meg hozok műanyag poharakat! Van otthon vagy kétszáz darab! Még a nyáron vették kiránduláshoz a gyerekek, azóta is ott áll bontatlan csomagolásban! – teszi hozzá Józsi. – No, vegyük sorra, kinek mi a dolga!
Szelídül a szél, szinte függőlegesen zuhog a hó.
- Egy óra múlva eláll a hóesés! Uraim, dologra fel! Kettőkor találkozunk a kapuban! – oszlatja fel Jani bácsi a csapatot.
Hazafelé mentében Takács Benő azon elmélkedik, hová tette az asszony a húszliteres kaszrolyát, abban kellene vinni egy kis citromos teát. Elvégre nem mindenki szereti a forralt bort.
folyt.köv.