újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Átszervezés

Látogatók száma: 52

5. Ebéd a panzióban

Dr. Pattantyús Ernő közjegyző helyettes szerencsésnek tartja magát, miután vidéki származása ellenére az egyetem befejezését követően a főváros egyik legjobb közjegyzői irodájához került, ahol megtanulhatja választott hivatása valamennyi csínját, bínját. A jövedelmére sem panaszkodhat, ám ennek is vannak árnyoldalai, mert mint most is, neki osztják ki a nemszeretem feladatokat, az Ausztráliában elhunyt Karakas Margit végakaratának teljesítése érdekében az örökhagyó testvéreinek gyerekeivel, mint potenciális örökösökkel, karácsony szent estéjén kell megismertetni a végrendelethez csatolt, kézzel írott levél tartalmát, mégpedig olyan helyszínen, amely lakóhelyüktől minimum száz kilométernyire helyezkedik el, s egyúttal hitelt érdemlően dokumentálni szükséges a megjelent potenciális örökösök jelenlétét. A végrendelet további, azaz érdemi részének ismertetésére a közjegyzői hivatalban kerül sor, január tizenegyedikén, délelőtt tíz órakor kerül sor, melyen megfigyelőként az ausztrál követség képviselője is részt vesz.
Ernő számára ez azt jelenti, hogy karácsony mindkét napját családjától távol tölti, ebben az Isten háta mögötti panzióban, melyben mindent előkészítettek, ami az ellátásukhoz kell, de nincs személyzet, ezért reá hárul a négy hölgy kiszolgálása, melynek hírére jót derült a felesége, és biztatta, nem olyan nagy dolog, csak gondoljon arra, hogy a két napra bruttó ötszázezer forint jutalmat kap, amely nem megvetendő összeg, s egyébként is, a tízhónapos kislányuk még nem reklamál apja kétnapos távolléte miatt.
Közel nyolc hónapja foglalkozik az üggyel, hiszen felkutatta az örökösöket, akiket a végrendelet úgy jelölt meg, hogy Karakas Margit két testvérének, Karakas Rózának és Karakas Pálnak a gyermekei, akik valamikor az 1950-es években születhettek, bárhol Magyarországon. Időbe telt, de megtalálta a négy hölgyet, Karakas Róza 1958-ban és 1963-ban született lányait, dr, Hudákné dr. Lombos Karolát és Vígh Józsefné, Zsófiát, továbbá Karakas Pál 1956-ban és 1958-ban született gyermekeit, Szász Péterné, Erzsébetet és Imre Kálmánné, Piroskát.
Az örökség tárgya egymillió ausztrál dollár készpénzben és egy aprócska, mintegy 50.000 km2- es birtok. Az örökhagyó végakaratában elrejtett néhány csavart, melyből arra következtet, hogy Karakas Margit kapcsolata a testvéreivel nem lehetett zavartalan, s ezt tovább erősíti azon kikötés, mely szerint az ahhoz csatolt, lezárt és a végrendeletet készítő ausztrál ügyvéd pecsétjével ellátott, lezárt borítékban lévő, magyar nyelvű, kézzel írott levelet, az örökösök jelenlétében kell kibontani, szent karácsony estéjén, és felolvasni nekik az utolsó betűig. Abban az esetben, ha Karakas Margit testvéreinek nem lennének élő gyermekei, illetőleg a hagyatéki eljárás dokumentáltan az örökhagyó akaratával egyező megtörténte ellenére, két éven belül az örökös, vagy örökösök bármely okból – akár egy esetleges örökösödési per befejezetlenségét miatt -, nem veszi/veszik /vehetik birtokba az örökség tárgyát, úgy az teljes egészében a végrendeletben megjelölt, ausztráliai magyar civil egyesületet illeti.
A panzió teljes területe nem éri el a kétszáz négyzetmétert. Mindössze hat aprócska szobával rendelkezik, egy nagy közös társalgóval, melynek egyik fele az ebédlő, két közös fürdőszobája, mosdója van, egyiken a Hölgyek, másikon az Urak felirattal, az összes többi terület a kiszolgáló tér, a konyhával, spájzzal, hűtőkamrával, hús és zöldség előkészítővel. Úgy is mondhatnánk, hogy nem más, mint egy többgenerációs családi ház, melyet tulajdonosa a falusi vendéglátás keretében üzemeltet.
A közjegyző helyettes fiatalember nagyon korán indult el otthonról, mert mindenképpen időben akart a panzióba érni, nehogy az örökösök közül valamelyik hölgy megelőzze, mert az érkezési sorrend kiemelt jelentőséggel bír a végrendelet végrehajtása okán. Muszáj hitelt érdemlően dokumentálni az eseményeket. Délelőtt tizenegy órakor a panzió tulajdonosával kávézott, és egyeztették a vendégeknek készített ételek tálalásának módját, melyet Ernő magára vállalt annak érdekében, hogy lehetőség szerint a potenciális örökösök kívülállókkal ne találkozhassanak. Okosan úgy állították össze a menüt, hogy semmit sem kell melegíteni, mégis az ünnepnek megfelelő ételek kerülnek az asztalra, ahogyan a sütemények is a karácsonykor megszokott bejgliből és mézeskalácsból áll. Az italok választéka könnyű borokra és pezsgőkre, valamint üdítőkre korlátozódik, miután szinte biztos, hogy a hölgyek személygépkocsival érkeznek.
Délután egy órakor ezüstszínű Hondával megérkeznek Karakas Róza lányai, a nagyon csinos, disztingvált úrinő, Karola asszony, és a húga, Zsófia asszony, aki a bemutatkozását követően azonnal a lényegre tér, tudni akarja, mikor és ki ismerteti a végrendeletet, és Ernőnek vissza kell fognia magát, nehogy beszóljon a pergő nyelvű asszonynak.
Láthatóan a doktornő percek alatt felméri a helyzetet, mely szerint rajtuk kívül más vendég nem lesz a panzióban, és Ernő nem a személyzet tagja, hanem jelenléte nyilvánvalóan a végrendelethez kapcsolódik. Elmosolyodik, amint meglátja a nappaliban az alig egyméteres, szépen feldíszített karácsonyfát és mosolyogva pózol a húga mellett, amikor Ernő megkéri őket, had készítsen róluk egy fényképet. Azon rajta lesz a dátum és a felvétel pontos időpontja.
Megmutatja a hölgyeknek a szobáikat, és fél óra múlva várja őket az ebédlőben, egy könnyű ebédre. Karola asszony tíz perc múlva átöltözve, egy testhez simuló, palaszürke, kámzsás nyakú kötött ruhában, kényelme félcipőben megjelenik a konyhában, és felajánlja segítségét az ebéd tálalásához.
- Látom, nincs nagy gyakorlata ebben, ha megengedi, körülnézek a hűtőszekrényben, hátha nekem ez könnyebben megy.
Először gondosan kezet mos, majd valóban gondosan szemügyre veszi az ételeket.
- Velünk tartana, kedves Ernő? Gondolom, még nem ebédelt. Úgy látom, a kisebbik lányommal, Laurával lehet egyidős, ezért, ha megengedi, csak annyi feladatot bízok magára, mint a saját lányomra. Kérem, terítsen meg, amíg előkészítem az ételeket. Úgy látom, nem kell semmit sem melegíteni, a könnyű hidegtálat választom ebédre, utána iszunk egy forró kávét, eszünk hozzá süteményt, majd elmegyünk a húgommal sétálni a faluba, körülnézünk a környéken, még sohasem jártam ezen a tájon. Úgy sejtem, magának meg kell várnia az unokanővéreimet.
- Köszönöm a segítségét, Karola doktornő.
- Csak Karola, ha kérhetem. Én sem fogom emlegetni a maga hivatalos titulusát.
Oldódik Ernőben a feszültség, és úgy érzi, hogy szövetségesre lelt Karolában, akinek nem kell majd hosszan magyarázni az örökhagyó szándékát és motivációját, s reméli, hogy segít neki mindezt megértetni a többiekkel is.
Zsófia asszony kimondottan ideges, nem sikerült telefonon elérni a férjét.
- Húgocskám, kérlek, ne idegeskedj, nincs semmi baj, gondolj arra, hogy Józsi is szabadságolta magát, és lehet, hogy elment valamelyik barátjához.
- Ugyan, Karola, kihez menne? Nincsenek is barátai!
- Ezt nem tudhatod! Nekem eszemben sincs felhívni Sanyit, felőlem bárhol lehet, csak az a lényeg, ne legyen semmi baja.
- Könnyű nektek, bezzeg Józsi…
- Szeretném, ha most az ebédre koncentrálnánk. Jó étvágyat!
Ernő az ebédhez könnyű rosét és narancslét készített az asztalra, és látta Karola arcán, hogy jól választott. A doktornőben az anyai gondoskodást vélte felfedezni, amint látta, mint rendezte el az étkező asztalon a hidegtálat, a kenyeres kosarat, a szalvétatartót, a fűszereket, és odakészítette a süteményeket, fajtánként szépen felsorakoztatva a háromszintes kínálón, a konyhapultra odakészítette a tálcára a három kávéscsészét, cukrot, tejszínt, kávékiöntőt, s kávéfőzőn is csupán le kell nyomni a gombot, s máris készül a fekete.
Ernő látszólag az étkezésre koncentrál, és töltögeti a hölgyeknek az italt, mégsem kerüli el figyelmét a két asszony viselkedése. Zsófia valósággal tobzódik, módszeresen, egymás után szed a tányérjára valamennyi ételből, mintha attól félne, később már nem jutna belőle, és valósággal habzsolja, mint akinek időre kell jól laknia. Ezzel ellentétben Karola kis adagot szed, egyszerre csak egyfélét, komótosan eszik, időnként iszik egy korty bort, közben kínálgatja Ernőt is.
Kávézás közben a falu történetéből Ernő elmesél néhány sarkalatos eseményt, melyek ismerete szükséges ahhoz, hogy eldönthessék a hölgyek, hogy a sötétedésig hátralévő mintegy két órában a településen mit érdemes megnézni. Zsófia továbbra is a férjét hívogatja, eredménytelenül, mert Vígh Józsi nem veszi fel a mobilját.
- Igyekezz, Zsófi, mert elmosogatok és indulhatunk a faluba.
- Szó sem lehet, róla, Karola! A mosogatás az én reszortom, menjenek csak, hamar sötétedik.
Dicsekvés nélkül állíthatja, hogy férfi létére verhetetlen a mosogatásban, csak be kell tenni a mosatlant a mosogatógépbe, a mosogató kapszulával együtt, beindítani és kész! Csakhogy itt nincs mosogatógép! Már mindegy, ha felvállalta, folyóvíz alatt, szépen egyenként elmosogatja és leöblíti az ebédnél használt tányérokat, poharakat, evőeszközöket, poharakat, fél óra alatt elkészül vele. Elkészült. Kifogyott a bojlerből a meleg víz. Sebaj, reggelre felmelegszik.
Három óra után pár perccel megérkezik Karakas Pál idősebb lánya, Szász Péterné, Erzsébet, aki a panziószemélyzetének tekinti Ernőt és úgy is kezeli, ugráltatja, kávét főzet vele és felháborodik, amikor fényképet készít róla, amint éppen a karácsonyfát járja körül.
- Asszonyom, ha éhes, meghívom egy uzsonnára, mi Karola és Zsófia asszonnyal egy órával ezelőtt fejeztük be az ebédet.
- Egészségükre! Hol vannak az unokatestvéreim?
- Elmentek sétálni, megnézik a falu nevezetességeit.
- Á, szóval nevezetességek is vannak ebben a porfészekben! Jó ezt tudni. Lepihenek, elfárasztott a vezetés.
- Megenged egy kérdést, asszonyom? Nem tudja véletlenül, mikorra várható a testvére érkezése?
- Nem várható, mert nem jön. Úgy látom, maga nagyon kíváncsi fiatalember, sőt, inkább tolakodó.
- Bocsásson meg, nem akarok tolakodó lenni, csak a munkámat végzem.
Jobbnak látja, ha sarkon fordul és kimegy az udvarra, kiszellőzteti a fejét, mielőtt keményen beszólna Erzsébet asszonynak, aki alig várja, hogy egyedül maradjon, és jobban körülnézzen a panzióban.
A berendezés kényelmes, modern bútorokból áll, mintha egy IKEA katalógust látna, a szőnyegek, a dísztárgyak is praktikusak, sehol egy porszem, egy a helyéről elmozdított tárgy, abszolút személytelen az egész. Valószínűleg ők lesznek az egyedüli vendégek, ezért igazán kár volt elhoznia az ünnepi ruháját, elvégre az unokatestvéreinek mégsem öltözhet ki!
Jól mondta Péter, ennek az egésznek nincs semmi értelme, ráadásul ez a pincér fiatalember sem szimpatikus, egyáltalán nem kellett volna magára hagynia a családot, de már mindegy, itt van, akkor érezze jól magát. Felviszi a szobájába az útitáskáját. Mi a csoda? Még fürdőszobája sincs? No, szépen nézünk ki! Nem meri felhívni Pétert, mert kinevetné, akkor inkább letusol és átöltözik, legyen úrinő ebben a porfészekben.
Ez csak egy tréfa lehet! Egy igazi nagy átverés!
Pirinek volt igaza, hogy nem jött el!
Immár ünnepi öltözékben, frissen sminkelve, elhúzza a sötétítő függönyt, utána a fehér csipkéset is, kinyitja az ablakot és mélyeket lélegzik a friss, hideg levegőből. Az utcán csak a csípős szél kering. Erzsire rátör a magány érzése.
Folyt.köv.

A cikket írta: Yolla

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

(:-D)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: