újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Az élet kovásza 4. rész: Az ünnepi ebéd

Látogatók száma: 44

Nagyit ültetjük az asztalfőre, hiszen a korelnök és az ünnepelt egyszemélyben, s hiába tiltakozik, hogy ennél sokkal fontosabbak háziasszonyi teendői, mert neki kell felszolgálni az ételeket, megnyugtatjuk, hogy ebbéli kötelezettségét Bözsi néni vezényletével, Pannival közösen átvesszük, csak akkor nyugszik meg valamelyest, amikor Sára odaáll elébe:
- Eszter néni, nekem sem engedik, hogy segítsek! Pedig az oviban is ebédosztáskor én adogatom a tányérokat a dadus néninek!

Hiába, tíz felnőtt érveit is képes felülírni egy ötéves óvodás.
- Jól van, Sára, de akkor ülj csak ide, a jobbomra, azt hiszem, mi ketten jól megértjük egymást!

Húgocskám ránéz Apára, aki bólint, s azonnal elfoglalja kijelölt helyét a Nagyi mellett.
- Dezs, kisfiam, lennél az italfelelős?
Ugrik az unokaöcsém, széles vigyor az arcán, lám, már nagyanyja is felnőtt férfinek tekinti.

Az első fogás a tyúkhúsból készült leves, melynek alján csigatészta szunnyad, tetején meg hatalmas aranyló zsírkarikák úszkálnak. Két tállal teszünk az asztalra, ahogyan a zöldségeket és a főtt húsokat is kétfelé osztotta Bözsi néni, hogy jusson belőle mindenkinek, s ne nagyon kelljen egymásra várni az asztalnál ülőknek. A főtt húshoz egresszószt és paradicsomszószt is ehet, aki akar.

Julcsi és Apa között ülök, s míg barátnőm csendben kanalazza a levest, mi ketten megvitatjuk az időjárást, különös tekintettel arra, hogy Sárán és Dezsen ékes nyomot hagyott a délelőtti napozásuk.

Úgy látom, hogy Vali néni nem engedélyezi keresztapámnak a borozgatást, mondván, hogy nem akar hazafelé vezetni ebben a hőségben, így Karcsi bácsinak nincs partnere a vörösborfogyasztásban, mert Anya üdítőt iszik, ahogyan Nagyi is és Sára is, mi pedig túl mesze vagyunk ahhoz, hogy koccintgassunk vele. Vali néni száraz fehérbort kortyolgat, akkora sebességgel, mint aki holnap reggelig akarja beosztani az egy pohárnyi nedűt.
A főfogás hagyományosan a két tepsi rakott krumpli, a sajtos és a kolbászos, melyek egyébként a garnírung szerepét kapják a zöldborsós rizzsel együtt, melyek a sült és rántott húsok, a töltött dagadó és a rántott karfiol mellé választhatók. Még tartármártást és a savanyúságokat kell az asztalra tennünk és végre mi is nekiláthatunk a második fogásnak.
- Marcikám, gyerekem – fogja meg karomat Bözsi néni, mielőtt az egyik savanyúsággal teli kínálóval kilépnék a konyha ajtaján -, mondd csak, miért iszik Karcsi olyan sokat? Történt valami?
- Nem, dehogy történt! – tiltakozom zsigerből. – Megszomjazott ebben a hőségben! – próbálom menteni a menthetetlent.

Ennél sokkal jobban izgat, hogy Julcsi úgy falja az ételt, mint azt még sohasem tette, ráadásul egy pohár rosét sem tudok belediktálni, pedig tudom, hogy azt szereti. Érdekes, most nem félti az alakját, bezzeg, ha kettesben vagyunk, akkor mindig válogat, ez zsíros, az meg hizlal, stb.

Látom, Anya ezzel, ellentétes problémával küzd, mert Nagyi és Sára nagy egyetértésben úgy döntenek, hogy végig kóstolják az egész repertoárt, s mint két vásott kölyök, túllicitálják egymást, melynek kiadós gyomorrontás lesz a vége.
- Sára, kicsim, nem muszáj végig enned az összes ételt, jut abból vacsorára is!

Természetesen Nagyi is érti a dolgot, és csatlakozik lányához, odasúgja a húgomnak:
- Tudod, kislányom, én már éppen csak megkóstolom a rakott krumplit, hogy maradjon hely a hasamban a tortának is.
- De én nem láttam tortát sehol! – méltatlankodik Sára.
- Én sem láttam, de attól még van! – nevet Nagyikám. – Eddig mindegyik születésnapomra hoztak a gyerekeim! - teszi hozzá kuncogva.
- Akkor jó! – nyugtázza húgocskám és otthagyja a tányérján az ételt. – Megnézem, hol a torta! – csúszik le székéről és rohanok utána, nehogy valamit magára öntsön a konyhában.

Utánunk jön Dezs és Panni, s hárman is alig tudjuk meggyőzni Sárát, hogy igenis van torta, kettő is, és ha visszaül a helyére, akkor kap mind a kettőből. Végül Panninak sikerül megnyugtatni húgocskámat, aki inkább Apa mellett akar ülni, az én helyemen, de ennek nincs semmi akadálya.
- Dezs, kérlek, ne töltögesd akkora szorgalommal Karcsi bácsinak a vörösbort, mert a végén becsiccsent.
- Mit csináljak, ha kéri?
- Mondd azt, hogy elfogyott.
- Ugyan, Marcikám! Látja a dézsában a bontatlan üvegeket!
Visszatér Panni, izzadság gyöngyözik a homlokán, amit nem csodálok, mert állandóan rohangál.
- Fiúk, segítsetek leszedni a terítéket, utána hozhatjátok a tortákat! Mindjárt jön Bözsi néni és elrendezi az ételek, nehogy tönkre menjenek ebben a melegben.

Úgy látom, pincérként a hideg vízre valót sem keresnénk meg az öcskössel, mert legalább négyszer fordulunk, mire üres lesz az asztal.
- Nem tudjátok, hol vannak a süteményes tányérok és a pezsgős poharak?
- Hol lennének, mint a szobában, az asztalra készítve, a süteményekkel együtt! – méltatlankodik Bözsi néni, mintha ezt nekünk már illene tudnunk, ha már reggel óta itt lopjuk a napot. – Eredjetek csak a tortákért, majd mi Pannikával elrendezzük a többi dolgot.

Az ünnepi asztalnál felbomlik a rend. Anya és Vali néni Julcsit faggatják, hogy mi a baja, Karcsi bácsi keresztapámmal elvonul a kert másik részére beszélgetni, Apa ölében pedig Sára erősen dörzsöli a szemét. Odamegy hozzájuk Nagyikám és hármasban elindulnak a házba, lefektetni a kishúgomat.
- Hanem, Marcikám, a tortával még ráértek, jó helyen van az Bözsinél, had aludjon ez a gyerek, majd ha felébred, akkor hozzátok elő. Addig ott a sütemény, egyétek azt.

Nincs apelláta, visszatérünk a diófa alá, mert csak útban lennénk a konyhában, ahol Nagyi csatlakozik Bözsi nénihez, miközben Apa Sárát altatja a kisebbik szobában.
Lelkiismeret furdalás gyötör, hogy nem foglalkoztam eleget Julcsival, aki egyre rosszabbul néz ki. Lehet, hogy neki is jót tenne egy kiadós alvás, mert karikás a szeme, és sápadt, amely annak a következménye is lehet, hogy a hőség miatt rosszul aludt az éjjel. Panni eltereli Anyáék figyelmét, én meg Dezzsel megpróbálom megtudakolni kedvesem rossz közérzetének igazi okát. Próbálkozásunk kudarcba fullad, mert felpattan Julcsi és szó nélkül berohan a házba, kezével takarva a száját, mire Dezs a homlokához kap:
- Figyelj, bratyó, szerintem Julcsi terhes.
Fordul velem egyet a világ! Ennél jobb hírt nem is hallhattam volna! De ezt Julcsi miért nem mondta meg nekem? Mire vár? Arra, hogy magam jöjjek rá? Rögvest rohannék utána, csakhogy Dezs visszatart:
- Maradj nyugton! Nem hiszem, hogy azt szeretné, ha látnád hányás közben! Gyere, inkább csatlakozzunk Apáékhoz.

Annyira feldob a dolog, hogy apa leszek, már nem bánom, ha Karcsi bácsi társaságában kell lennem. Keresztapa arca felderül, amikor csatlakozunk hozzájuk.
- Hogy vagytok, ifjak? Anyám megint kitett magáért, legalább egy kilót híztam az ebédtől és még a torta ezután következik!
- Hála az óvodás húgomnak, összeszedheted magad Keresztapa! – ugratom, mire átfogja a vállam:
- Imádom Sárát! Nem tudod, hová tűnt az apád? Tanácsot akarok kérni tőle, átépíteném az üvegházat. de sehogyan sem akar összejönni.
- Én is adhatok tanácsot! – szólal meg kissé sértődötten Karcsi bácsi!
- Megbocsáss, de annak idején együtt építettük Kálmánnal, neki nem kell elmagyaráznom a körülményeket.
- Mit építettünk együtt? – lép hozzánk Apám.
- Többek között az üvegházat! Nem emlékszel? Akkor volt Marci egyéves, és állandóan körülöttünk totyogott!
- Persze, hogy emlékszem! Kata majdnem szívbajt kapott! Állandóan attól félt, hogy megsérül. Egyszer eltűnt és mi kétségbe esetten kerestük a gyereket, s kiderült, hogy a virágoskert közepén üldögél és tömi magába a földet.
- Nagyon megijedtünk, de nem lett semmi baja. Két év múlva Dezs lett egyéves, neki a nappaliban lévő fikusz földje ízlett. Mire Vali észrevette, már megevett belőle vagy két marokkal.

Egymásra nézünk Dezzsel és kitör belőlünk a nevetés.
- Hanem Nagyi semmit sem változott. Úgy érdekli, mi történik velem, mintha még mindig a veje lennék.
- De nem vagy az! – kontráz Karcsi bácsi és gyanúsan piros az arca.
- Nyugodj meg, Károly, te nem vagy a veje! – nyugtatja Keresztapa. – Csak a húgom szeretője vagy! Az teljesen más státusz.

Karcsi bácsit majdnem megüti a guta! Emeli az öklét, de Apa elkapja a csuklóját:
- Most pedig tűnj el, vagy én teszlek ki a kapun kívülre! – sziszegi a foga között. – Vagy akarod, hogy ismét közelebbi ismeretségbe kerülj az öklömmel?
Szikrát vet Apa szeme, onnan tudom, hogy komolyan gondolja, amit mond.
Mielőtt megszólalhatnánk, Anya Vali nénivel csatlakozik hozzánk.
- Tudod, Kata kedves, Károly szeretne hazamenni. Kicsit megártott neki a vörösbor. Megtennéd, hogy hívsz neki egy taxit? Ja, igen, és mentsd ki Nagyinál. No, gyere Dezső, keresek egy papírt és lerajzolom neked azt a fránya üvegházbővítést. Ha szerencséd van, a jövő hét utáni héten kivehetek néhány nap szabadságot és elmennénk hozzátok Sárával néhány napra, hátha velem jobban haladna a munka!
- Várunk benneteket sok szeretettel! – szólal meg Vali néni. – De ne csak akkor gyertek, ha az én pernahajder uram ki akar téged használni!

A háttérben Anya vitatkozik Karcsi bácsival, de nem hallom, hogy miről beszélnek, mert roham hozzánk Sára, nyomában Nagyival.
- Marci, hozd a tortát, mert felébredtem!
Elindulunk Dezzsel a tortákért, és csak annyit hallok, hogy Nagyi nem engedi elmenni Karcsi bácsit.

Nagyon meleg van, amint kiérünk a napra a tortákkal, azok azonnal olvadozni kezdenek, persze, nem a szó szoros értelmében, de mintha engedne feszességéből a díszítő tejszínhab állaga és túlságosan is csillog a másik is, a grillázs torta.
Panna szorgos keze ismét megterítette az asztalt, melyben Julcsi is a segítségére sietett.
Súgva megkérdezem Julcsit, hogy van, mire azt válaszolja, hogy nagyon jól.
Lassan elfoglaljuk helyeinket. Keresztapám köszönti fel elsőként Nagyit, pezsgővel koccintunk, és meghatóan ünnepélyessé válik a hangulat.

A meghatottságtól Nagyikám kicsit pityereg, de igyekszik magát tartani. Akkor esik ki könny a szeméből, amikor átadom neki az ajándékomat, egyhetes nyaralás egyik vidéki gyógyszállónkban. Szerencsére Sára ismét megoldja a helyzetet:
- Boldog születésnapot, Eszter néni! Ideülök melléd, tortát enni!

Délután négy óra körül járhat az idő, mégis nagy a hőség. A hideg pezsgő kiválóan csúszik a torkunkon, kivéve Anyát és Keresztapát, akik ma még kezükbe veszik a kormányt, és persze Karcsi bácsit, aki szerintem eltökélte, hogy az összes vörösbort megissza, ha már megvette, ezért a pezsgőbe is bort önt, ami nagyanyámnak egyáltalán nem tetszik, bár nem mutatja, csak látom az arcán, amikor anyám élettársára pillant.

Pergamen vékony bőre alatt, kézfején kidagadnak az erek, ahogyan a tortát szeleteli. Saját magának nem is jut az első tortából, de Sára odaadja neki a sajátját.
- Nagyon finom, Eszter néni!
A grillázs torta is gyorsan fogy, bár húgocskám inkább rétest kér helyette.
Degeszre ettük magunkat, amikor nagyi megkocogtatta a poharát:
- Nagyon köszönöm gyerekeim, hogy megtiszteltetek a születésnapomon. Mindannyian tudjátok, hogy az élet kovásza a család, melynek tagjai, ha összetartanak, akkor semmi baj sem történhet velük. Azaz velünk, mindannyiunkkal. Marcinak mondtam, éppen a minap, hogy kicsit rest már a szemem, de a fülem még jó, kiszúrja a hamis hangokat. Huszonhárom évesen megözvegyültem, ott álltam egy kétéves és egy négyéves gyerekkel, pénz és munkahely nélkül. Összepakoltam a bőröndnyi ruhánkat és feljöttem Pestre. A fonógyárban kaptam munkát és a legnehezebb időszakokon mindig átsegített, hogy a gyerekeimnek szükségük van rám. Ők is tudták, ahogyan nyiladozott az értelmük, hogy számíthatnak rám. Mindig és mindenben. Soha nem csaptam be őket, nem keltettem bennük hamis illúziót, még akkor sem, ha tudtam, hogy zokon veszik őszinteségemet. Aki a családunk tagja, vagy az szeretne lenni, jobb, ha elfogadja. Elmondom a véleményem, de senkire nézvést sem kötelező elfogadni azt, csak az a kérésem, hogy gondolja át a mondandómat.

Iszik egy korty kristályvizet, Csend van, csak felettünk zizeg a diófa lombja, s a falevelek árnyéka mozog az asztalterítőn.
- A pénzről akarok veletek beszélni, amely akkor is baj, ha van, de még nagyobb baj, ha nincs. Dezsőke, szép dolog, hogy fejleszted a vállalkozásod, biztosan sokba is kerül. Az se kevés pénz, amit a fiad tanulmányaira és az albérletére költesz. Érdemes lenne meggondolni, hogy vegyél egy picike kis lakást Dezsnek, és inkább hiteltörlesztésre költsd a pénzed, mintsem albérleti díjra, mert hidd el, hiába lesz két év múlva orvos a fiad, mire szakvizsgázik, addig is eltelik jó néhány év és nem keres annyit, amiből családot alapíthatna, és nem szeretném, ha külföldre menne.
- Jaj de jó! Dezs doktor bácsi lesz! – tapsol örömében Sára, és ezen jót derül a társaság, bár Keresztapa komoly marad.
Nagyikám megpaskolja Sára arcát:
- Kóstold meg, aranyom, a grillázs tortát is! Hidd el, nagyon finom!
Anya kissé idegesen babrálja a szalvétáját, pontosan tudja, hogy most ő következik.
- És, gyerekeim, ez vonatkozik Marcira is! Ha jól sejtem, ő hamarabb megajándékoz engem egy dédunokával, ugye, Julcsi?
Kedvesem a haja tövéig elpirul, néz maga elé és legszívesebben elsüllyedne.
- Nincs semmi baj, egy nő számára az élet természetes része a gyerekszülés. Ahogyan elnézem Marcit, kiváló apa lesz belőle. Láthatjátok, hogyan bánik Sárával, a féltestvérével, akit én félig az unokámnak tekintek, elvégre a vejem gyereke.
- Akkor én is unokád vagyok? – kotyog közbe Sára.
- Az vagy, aranyom! – simogatja meg Nagyi a húgom buksiját. – Hanem, Katám, szembe kellene nézned a realitásokkal. Igaz, hogy Péterrel csendben elváltatok, és mindketten élitek az életeteket, csakhogy még vannak egymással szemben elszámolni valótok. Tegyétek tisztába ingatlan ügyeiteket, mert ha így hagyjátok, abból, legfeljebb félreértések és csalódások következhetnek. Marci hamarosan családos ember lesz, nem lakhattok egy fedél alatt, mert az nem egészséges. Péter fiam, ha meggondolod magad, hozzám költözhettek Sárával, míg lezajlódnak az ingatlan ügyek. Nem nagy ez a ház, de elférünk benne hárman is.

Akkora csend következik, hogy a diófa levele sem mer zizzenni.
- Eszter néni, akkor te most az én Nagyim leszel? – szólal meg Sára, s végre feloldódik a hangulat.
- Rólam egy szót sem ejtett! – jegyzi meg sértődötten Karcsi bácsi.
- Nyugodjon meg, fiam, Kata érdekében ezt tartottam helyesnek. – riposztoz Nagyi, majd feláll, és int Bözsi néninek -, gyere, barátosném, hozzunk ki még néhány szelet süteményt, mert fogytán a torta, és főzzünk kávét is.

Agg királynő méltóságával visszavonul Nagyi, elmondta, amit akart, s most hagyja, hogy udvartartása rágódjon rajta.

Julcsi átkarolja a nyakam és a fülembe súgja:
- Egyre jobban kedvelem a nagyanyádat. Örülsz neki, hogy a mi gyerekünk lesz az első dédunokája?

Mit mondjak? Maradat lehetne fogatni velem.

Keresztapa, Vali néni, Dezs és Panni élénk gesztusokkal, fülig érő szájjal beszélgetnek. Apa és Anya kissé távolabb mentek tőlünk, és visszafogottan, de nyugodtan beszélgetnek. Karcsi bácsi egyedül ül az asztalnál, egyik pohár bort tölti a másik után. Sára odalopakodik az italokat hűtő dézsához, lopva körülnéz, s amikor látja, hogy nem figyel rá senki, kivesz egy kristályvizet és Karcsi bácsihoz cipeli:
- Hoztam neked vizet, mert Apa szerint nem szabad töményen inni a málnaszörpöt.

Helyeslőn susognak a diófa levelei.

Folyt.köv.

A cikket írta: Yolla

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Kedves Yolla!

Egyenlore en az egesz tortenetben szegeny Karcsi bacsit sajnalom. Kivancsi vagyok, mi lesz a vegkifejlet!
Kedves Yolla!

Tetszett a kis családregényed! Olyan ízesen írtad,
hogy szinte közöttük éreztem magam! Isteniek a
töltelék mondataid, szép olvasmányossá teszik a
történetet! Megérdemled az öt pontot a történetre!
A kivitelezésben azonban a szokásos hibák vannak!
Nem bántani akarlak, de jó lenne, ha mielőtt felteszed,
átolvasnád, és kijavítanád benne a hibákat!

Pussz: emillio
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: