Az élet kovásza 5. rész: Viharok és csendek
Látogatók száma: 53
Nem igazán értem Nagyit, már megint szorgoskodnak a konyhában Bözsi nénivel, pedig ha jól emlékszem, elég sok étel maradt ebédről is. Úgy tűnik, jobb, ha nem zavarjuk őket, ezért Julcsival behúzódunk a szobába.
- Kedvesem, a három gyerekből egyet már sikerült összehoznunk. Két hónapon belül megtarthatjuk a leánykérést és az esküvőt is! Légy a feleségem, Julcsi!
- Ezt vegyem leánykérésnek?
- Persze! Ez csak kettőnkre tartozik! A két család csak elfogadhatja a döntésünket, mást nem igen tehetnek!
- Egy feltétellel hozzád megyek, Marci!
Elképedek. Milyen feltételnek kell még megfelelnem?
- Az a feltételem, hogy megtartom a saját nevem és csak a vezetékneved veszem fel. Így Horváth Kovács Julianna leszek!
Már dől a víz rólam, ezen ne múljon, beleegyezem. Csókolózunk, és telnek a percek. A csókolózás meglehetősen csendes foglalatosság, gondolom én, ám Nagyikám nem bírja a hosszú csendet, mert kopogtat, köhécsel is hozzá, ha nem vennénk észre, majd benyit.
- Gyerekeim, erre még számtalan alkalmatok lesz, de most dolog van. Marci, mentsd meg a húgodat Károlytól, te pedig, Julcsi, gyere velem a konyhába, nem baj, ha rád ragad némi főzési tudomány.
Hiába, Nagyi hetvenöt évesen is egy zupás törzsőrmester határozottságával rendelkezik családtagjai felett, és most is igaza van. Julcsi szeme vészesen csillog, úgy tűnik, nincs ellenére Nagyi kívánsága. Megszorítja a kezem:
- Mindent fortélyt ellesek Eszter nénitől!
- Nagyitól, drágám, Nagyitól! Ha jól látom, hamarosan a családunk tagja leszel!
Sára Karcsi bácsival szemben, félig az asztalon hasal, és fáradhatatlanul magyarázza neki a tömény málnaszörp fogyasztás hátrányait, melyet anyám élettársa már nem igen hall, mert ahogyan látom, merőn nézi a borospoharát, amely ismét kiürült, tölteni kellene bele, de Sárától nem éri el a borral félig telt üveget.
- Vidd innen a kislányt, zavar a jelenléte! – emeli rám tekintetét, és zavaros a szeme.
- Gyere, Sára, képzeld, Eszter néni főzni tanítja Julcsit! Ezt meg kell néznünk!
Hiába, az ötéves kislány érdeklődésére mindig apellálhat az ember, máris csúszik le húgom az asztalról, kézen fog, s igyekeznem kell, hogy lépést tartsak vele. Még egy pillantást Karcsi bácsira vetek, aki máris a borosüveg után nyúlt.
- Marci, Kata néni is Eszter nénitől tanult meg főzni?
- Jó kérdés, Sára, de erre nem tudok válaszolni. Kérdezd meg Nagyit.
- Ha én is az unokája leszek, akkor hívhatom Eszter nénit Nagyinak?
- Persze, hívhatod.
Az én drága menyasszonyom kötényt kötött, hogy ne piszkolja össze a ruháját, s ettől akár komoly konyhatündérnek is tekinthetem, amint Nagyi árgus szeme előtt gyúrja a fasírt masszáját.
- Nagyikám, azt mondta Marci, hogy segítsek nektek!
Nagyanyám rám néz, s bólint:
- Így igaz, Sára! Eredj, mosd meg a kezed, és segíthetsz Julcsinak!
Eltűnik a gyerek a fürdőszobában, és kilopakodok az udvarra, mert egyre nagyobb a kíváncsiság bennem, hogy Apa miért nem ment el a konferenciára, hiszen azért bízta rám a húgomat, hogy részt vehessen azon.
Az azálea bokor mellett beszélgetnek a szüleim.
- Értsd meg, Kata, gondolkodnom kellett. Valóban el akartam menni a konferenciára, de felhívott Nagyi és ragaszkodott hozzá, hogy itt legyek a születésnapján. Elküldtem Bernbe magam helyett a Sós Bandit, én meg idejöttem. Kicsit nyugtalankodtam Sára miatt is, nem, mintha nem bíznák Marciban, de az ötéves lányom még egyetlen napot sem töltött nélkülem. Látom, hogy a fiam tud bánni vele és ez megnyugtat. Nem tudom, mit hoz a jövő, de nem lesz más választásom, minthogy elfogadjam Nagyi ajánlatát, és ideiglenes ideköltözzünk. Tudod, hogy vettem Marcinak is egy lakást, igaz, ajándékozás címén, és vissza is kérhetném, de nem akarom. Kell nekik az önálló otthon, jön az unokám, akit mégsem vihetnek hozzátok. Ha minden kötél szakad, leköltözöm a balatoni nyaralóba.
- Más megoldás is létezik, Péter!
- Olyat nem ismerek – replikázik keserűen Apa.
- Én igen – vigasztalja Anya. – Adj egy hetet és költözz haza. Együtt felneveljük Sárát. Úgyis mindig akartál egy kislányt. Sajnálom, hogy annak idején a karriert választottam.
- Késő bánat, Kata. Sára az én lányom, nekem kell felnevelnem.
Hűha! Ezt a csatát nekik kell megvívni, jobb, ha nem megyek oda hozzájuk!
Lefelé sétál az égen a nap, melege is alábbhagy.
Észrevesz Dezs, és integet, menjek oda hozzájuk.
- Nagy hírem van, Marci! Két hónap múlva megtartjuk az eljegyzést Pannival! Anyáék vesznek nekünk egy pesti lakást…
- Neked veszünk! – szól közbe Keresztapa. – Látod, neked is követned kellene az unokaöcséd példáját, hiszen nálatok már a gyerek is útban van! Azaz, mit is beszélek, hamarosan megérkezik!
- Megkértem Julcsi kezét és igent mondott! – közlöm velük a jó hírt.
A nagy és kölcsönös gratulációk közepette elkerülte figyelmemet, hogy Apa bement a házba, Anya pedig visszaült a helyére és vitába keveredett Karcsi bácsival. Intettem Dezsnek, hogy illendő lenne megmondani eljegyzésüket a Nagyinak, és az egész csapat elindult nagymamához. Közben megérintettem Keresztapa vállát, aki lemaradt a csapattól és kérdőn néz rám:
- Mi a baj, Marcikám!
Nem szólok, csak Anyáékra mutatok. Ahogyan közeledünk hozzájuk, egyre hangosabbnak tűnik Karcsi bácsi beszéde.
- Mit gondolsz, Kata? Nem adlak vissza Péternek!...Ha meg kell ölnöm téged, akkor sem…
Anya zokogva meséli, hogy nem akar elmenni tőlünk Karcsi bácsi, mert azt mondja, neki jár az a kényelem, amit mi biztosítunk neki.
- Kata, add ide, kérlek, a lakáskulcsod, te pedig, Marci, eredj, szólj Dezsnek, hogy jöjjön, dolgunk van. Mondd meg anyámnak, hogy két óra múlva itt vagyunk! – Keresztapa hangja nem tűr ellentmondást.
Karcsi bácsi meglehetősen sokat ivott, eléggé részeg ahhoz, hogy önállóan tudjon járni, így hármunknak kell betuszkolni a kocsi hátsó ülésére.
- Majd Dezs ül mellé – csapja be az ajtót Keresztapa, - te pedig ülj mellém és hívj egy lakatost. Mondd azt, hogy elhagytad a kulcsod.
Hűha, mindig tudtam, hogy családunkban Anya bátyjába szorult minden gyakorlatiasság.
- Ide figyel, Károly! hazaviszünk, kapsz húsz percet, hogy összeszedd a holmidat és mehetsz világgá. Életveszélyesen megfenyegetted a húgomat és ezzel itt a vége az aranyéletednek!
- Mit akarsz, nagyokos! Te csak ne fenyegess engem…- dadogja Karcsi bácsi, részint részegsége, részint meglepettsége okán.
- Ha még egy szót szólsz, megállok az első rendőrkapitányságon és másként intézzük a dolgokat! Egyszer már kihúztad Péternél a gyufát, de velem ne próbálkozz! A torkodon akadok, de nagyon!
Bamba képet vág Karcsi bácsi, de nem tisztem, hogy felvilágosítsam, fogalma sincs, kivel kezd ki, mert Keresztapám rendőrezredes, és még Dezs sem tudja pontosan, hogy mivel foglalkozik, én meg pláne nem. Mikor utolsó éves voltam az egyetemen, megkérdezte, dolgoznék-e rendőrségi pályán, mondtam, hogy engem a gazdasági ügyek érdekelnek és ebben maradtunk. Soha nem láttam egyenruhában, csak civilben. Idegenek szemében kedélyes vidéki gazdálkodónak látszik, mert kedvenc beszélgetési témája az üvegházban nevelt zöldségfélék állapota, mert ez a hobbija. Télen, nyáron azzal foglalatoskodik, előfordul, hogy a legnagyobb hidegben is kocsiba ül és mázsányi friss zöldséggel beállít Nagyihoz és hozzánk is.
Hazaérünk, kicsit józanodik Karcsi bácsi, amikor megkérem, hogy pakolja be a bőröndbe a ruháit, addig összeszedem a többi holmiját, becsomagolom és Dezzsel a régi tévés dobozba tesszük. Halljuk, amint Keresztapám megkérdezi az állandó lakhelyét, mert oda is szívesen elviszi kocsival, a holmijaival együtt, nehogy valami itt maradjon, mert ide többé nem teheti be a lábát.
- Nézd, ezeket a kerámia figurákat Anyának vette, névnapra, születésnapra, azokat is odapakoljuk?
- Szerintem, igen! – vágja rá az unokaöcsém, s gondosan csomagolja Karcsi bácsi fürdőszobában tartott cuccait, a papucsával együtt.
Kétszer körbe megyek a lakásban, hátha még találok valamit, ami nem a miénk, és eszembe jut a kedvenc kávéscsészéje, azt se hagyja itt, meg a mindent tudó nyitója, amellyel sört, bort lehet üvegéből kiszabadítani és bicska is van rajta.
Közben keresztapa behúzta a hálószoba ajtaját, csak annyit hallani, hogy vitatkoznak valamin.
Megérkezik a lakatos, megmutatom neki a zárat, pikk-pakk kicseréli és ad hozzá hat kulcsot, azzal, ha elhagyjuk, akkor nem lehet másolni, új zárat kell feltenni. Kisebb vagyont fizetek érte, de megéri.
Egy bőrönddel érkezett, és hárommal, meg egy tele tévés dobozzal távozik Karcsi bácsi, alig tudjuk lecipelni azokat.
- Majd visszahozom a bőröndöket…
- Nem kell, tekintsd búcsúajándéknak! Ha még egyszer meglátlak itt, a környéken, vagy a felhívod a húgomat, teszek ezért, hogy leporolják a rendőrségi dossziédat. Világos vagyok?
Talán azért hat fenyegetőn Keresztapa hangja, mert halkan beszél.
- Jól van, gyerekek, menjetek vissza a lakásba, kódoljátok át a lakásriasztót és itt a pénz, tedd el Dezs, menjetek vissza Nagyihoz taxival, ott találkozunk.
A Royal kék Opel Astra kigördül a parkolóból és mi megyünk vissza a lakásba.
- Gyere, öcskös, megkínállak egy pohár ír whiskeyvel, Julcsitól kaptam a születésnapomra.
Kinyitom a nappaliban a bárszekrényt, abban tartjuk az italokat és eddig még soha senki sem itta meg azt, ami nem az övé. Legnagyobb meglepetésemre üres a bárszekrény, egy üveg ital sincs benne, de még a poharakat is hiányoznak. Összenézünk Dezzsel és kitör belőlünk a nevetés.
Azzal fogad bennünket Sára, hogy neki lesz még egy anyukája, Kata néni.
Ez valóban új információ nekem is, és amikor Julcsi elárulja, hogy hétfőn felmondja az albérletét, és mi költözünk Nagyihoz addig, amíg a lakásom bérlője kiköltözik, azonnal rájövök, hogy kész tények elé vagyok állítva! Most is itt marad velünk, elvégre nem tehetjük Nagyi vállára Sára istápolását, majd hétfőn innen megyünk dolgozni. Értem én, Apa Anyát akarja vigasztalni, így továbbra is áll az eredeti elképzelés, mely szerint vasárnap délután jön cserfes húgomért.
Nagyikám celebrálja a vacsorát is. Terelget bennünket, üljünk végre asztalhoz, mert Sárának időben le kell feküdnie, és hiába tiltakozik a kis Csiripiszli, ebben valamennyien egyetértünk.
- Nem várjuk meg Dezső bácsit? – kérdi Panni, - perceken belül megérkezhet.
- Elnézéseteket kéri – szólal meg Vali néni, - az előbb telefonált, hogy kezdjünk vacsorázni nélküle, kicsit később csatlakozik hozzánk.
Sára természetesen Nagyi mellett ül, Apa meg Anya mellett és nekem ez a természetes. Dezs elővesz egy üveg pezsgőt, és szót kér:
- Engedd meg, drága Nagyikám, hogy tegyek egy bejelentést. Pannival eljegyeztük egymást és két hónap múlva lesz az esküvőnk.
Nem tudom, miért néz rám olyan jelentőségteljesen, ám szerencsére kapcsolok:
- Ezennel csatlakozom Dezshez, mi is úgy döntöttünk Julcsival, hogy összeházasodunk. Lehetne egyszerre a két esküvő! Ha nem bánjátok!
A pezsgő jól illi a bejelentésünkhöz, Nagyi meg is könnyezi, meg Bözsi néni, de Anya és Vali néni tartják magukat.
Sára kristályvízzel koccint:
- Ott leszek én is!
Így mondja, nem kérdezi, mert ki sem maradhatna egy ilyen jeles eseményről.
Megcsörren Apa telefonja, felveszi és felpattan az asztaltól, arrébb megy, hogy ne hallják a beszélgetését. Azzal jön vissza, hogy Dezsőnek dolga akadt, és vacsora után Vali néniék, Dezsék és Anya aludjanak nála, a hidegkúti házában. Természetesen Sára és Marciék itt maradhatnak. Ja igen, a felesége két hétre vidékre ment.
Nekem gyanús a dolog, persze Nagyinak is, egyedül Sára boldog, hogy velünk maradhat.
- Apa, én Marcival alszom!
- Ahhoz azért lesz Julcsinak is egy-két szava! – nevet Apa.
Nem tudom, miről suttognak egymás között Apáék, csak azt látom, hogy Anya nyakán kúszik fel a pirosság, mint amikor nagyon ideges. Amint valamennyien az étkezéssel foglalkoznak, odamegyek Anyához és odaadom neki az új lakáskulcsot és fülébe súgom a riasztó új kódját.
- Beszélnem kell veled, kisfiam – súgja -, amint lehet, majd gyere utánam.
Nagyi láthatóan úgy döntött, hagyja, hogy az események menjenek a maguk útján. Az étkezésre koncentrál, és időnként Sárával vált néhány szót.
- Mi a baj, Marci? Mit akar Kata néni? – kérdi Julcsi, s én megnyugtatom, hogy semmi baj.
- Lehet, hogy nem örül az unokának?
- Ne beszélj butaságokat, mindketten felnőttek vagyunk! Megyek, kihozom a dinnyét. Csodálkozom, hogy eddig nem reklamálta Sára, pedig azért vettem, mert megkívánta.
Utánam jön Anya, s éppen kiveszem a dinnyét a hűtőszekrényből, amikor megszólalt mögöttem:
- Mondd, Marci, mi folyik a hátam mögött? Ugye, kiraktátok Karcsit a lakásból? Miért volt ez ilyen sürgős? Ez az én dolgom lett volna, nem a tiétek!
Rádöbbenek, hogy az összeomlás határán áll. Arcán a tehetetlenség fájdalmával legalább tíz évvel idősebbnek látszik. Hangja elvékonyodik, ahogyan sírás előtt szokott és megsajdul a szívem, hogy ekkora fájdalmat okoztunk neki, de nem tudtuk, hogy ennyire szereti Karcsi bácsit. Leteszem a dinnyét és átölelem:
- Anya, téged akartunk megóvni ettől az egész cirkusztól! Gyere, menjünk vissza a társasághoz. Sára már várja a dinnyét.
Alvajáró mehet ilyen lassan, ahogyan Anya visszavánszorog a diófa alatti asztalhoz, ahol éppen Panni valamely szellemes mondásán mulatnak az ott lévők. Anya megáll, megfogja széke karfáját és nekikezd mondandójának, melynek hallatán elcsendesülnek a többiek.
- Engem mindenki meg akar óvni mindentől! Miért nem hagyjátok, hogy a magam módján megcsócsáljam a problémákat és magam döntsek? Persze, az én életem, de nem kérdeztek meg, mit akarok kezdeni vele, egyszerűen nélkülem döntötök! Először anya döntött úgy, hogy nekem egyetemet kell végeznem, majd ideje családot alapítanom. Sohasem voltam önálló ember, mert diplomaosztás után hozzámentem Péterhez, aki levette vállamról a döntések súlyát. Azt hittem, végre a munkámban kiteljesedhetek, az lehetek, aki valójában vagyok, önálló, felelősségteljes, felnőtt ember. Marci szépen növekedett, megadhattunk neki mindent, amire csak szüksége volt. Sínen volt az életünk, nem voltak anyagi gondjaink. Aztán becsapott a ménkő. Péter úgy döntött, jobb, ha elválunk, mert nem mondtam azonnal igent a második gyerekre. Csakhogy akkor már negyvenkét éves voltam! Nem adott időt a mérlegelésre, máris lépett, otthagyott Marcival, aki éppen akkor érettségizett. Elfelejtette a férjem, hogy szülés után azt mondta az orvosom, hogy még egy gyerek vállalásával az életemet kockáztatom. Nem emlékeztettem rá, menjen, ha menni akar, pedig nagyon fájt a válás, mert azt hittem, hogy mi Péterrel nem csak házastársak, hanem a legjobb barátok is vagyunk. Aztán megismertem Karcsit, gyorsan összeköltöztünk, és ahogyan kezdtem megismerni, rájöttem, hogy nem ezt a lovat akartam. Mégis, micsoda eljárás ez, hogy a bátyám, a fiam közreműködésével, a volt férjem jóváhagyásával kiteszi a szűrét az élettársamnak? Legközelebb gyámság alá helyeztek? Vagy az anyagiak mozgatnak benneteket, mert Péter megint válni akar, és így keres magának egy lakást? Akár annak árán is, hogy lepattintjátok Karcsit? Szánalmasak vagytok! Ne haragudj, Anya, de most hazamegyek. Ne, Marci, te se ugrálj körülöttem! Eddig sem tetted, már ne szokj rá. Hamarosan önálló családod lesz, azzal foglalkozz! Szervusztok!
Akkora csend lett, hogy hallani lehet, amint a diófáról leeső falevél koppan az asztalon. Nem kapok levegőt, s úgy érzem, mintha mellkasomban jeges kéz szorítaná a szívemet. Képtelen vagyok megmozdulni.
Apa hirtelen feláll, menne Anya után, de Nagyi ráripakodik:
- Maradj veszteg, Péter! Van abban valami, amit Kata mondott!
Julcsi átfogja a derekamat, vállamra hajtja a fejét.
- Miért ment el Kata néni? Nem szereti a dinnyét?
Sára közbeszólását, legyen az bármilyen mulatságos, újabb súlyos csend követi.
Folyt.köv.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Anyu!
Az utolsó részben van a csattanó.
Puszi: Yolla
Olvastam:)
Jó kis sorozat volt.
Puszi
Jó szöveg! Melyik az utolsó rész? :-)
Erről beszélek.
http://www.felesegek.hu/cikkek/mindennapjaink/mesek-kicsiknek-es-nagyoknak/az-elet-kovasza-6-resz-felnott-lettem_13269
Puszi: Yolla
Kedves Anyu!
Az utolsó részben van a csattanó.
Puszi: Yolla
Az Anya kifakadása várható volt.Már régen nyelhetett,de most kikívánkozott belőle,ő is felnőtt ember,ne kezeljék gyerekként!Hajlamosak vagyunk így kezelni szeretteinket.Pedig felnőtt embereknek meg kell tanulni szembenézni a problémákkal és megoldani azokat,ahogy ők jónak látják.Nem szabad helyettük döntéseket hozni,csak mellettük állhatunk a nehéz helyzetekben,annyit segítve,amennyit igényelnek.
Jó kis történetek.
Puszi
Az utolsó részben van a csattanó.
Puszi: Yolla
Jó kis történetek.
Puszi
Kedves Yolla!
A történet jó, - az írás slendrián! Könyörgöm,
olvasd el, és a hibákat javítsd ki, - mielőtt felteszed!
Pussz: emillio
Puszi
A történet jó, - az írás slendrián! Könyörgöm,
olvasd el, és a hibákat javítsd ki, - mielőtt felteszed!
Pussz: emillio