Az erdő szélén..

Látogatók száma: 54

Folytatom a történetet.. Magam sem tudom mi lesz még ebből?

2. rész

A vihar pillanatra sem hagyott alább, egyre csak tombolt, mint aki az utolsó dühét adja ki magából minden erejét összeszedve. Uralkodni, félelmet kelteni, az akaratokat megtörni, teljesen uralma alá vonni lett volna a legfőbb célja.. Valóban az volt, félelmetes, szűnni nem akaró!

Eközben Éva azt vette észre, hogy jólesik a férfi erős karját magán érezni és cseppet sem bánta már, hogy engedett a barátnője, Ilona invitálásának, hogy csatlakozzon ő is a csapathoz egyik kedves munkatársa meghívásának eleget téve. Miért is ne? – gondolta, hiszen egyikük sem ismeretlen a másik számára, valamennyien munkatársak. Ugyan mi baj származhatna abból, ha velük tart?

Amikor elindultak, szikrázó napsütésben, még imitt, amott volt csak apró felhőcske az égen, ki gondolta volna, hogy nem telik bele sok idő és akkorára terebélyesedik, hogy szinte eltakarja a napot, az eget? A szerencséjüknek köszönhető, hogy még a vihar előtt elérték a vadászházat, ahol átmeneti menedéket találtak.. Magában még jót is mosolygott, amikor eszébe jutott, milyen előszeretettel vállalta a navigátor szerepét Zoltán, aki jól ismerhette már a terepet, nem először járhatott ott korábban, mert útja odavezetett egyenesen a faházig.. Még hogy kandalló? Jóesetben is csak egy saját célra összebarkácsolt fatüzelésű kályha volt az, ami a sajátjára nagyon is emlékeztette.. Mégis erőt és meleget sugárzott, amikor perceken belül, hogy ki-ki elhelyezkedett a maga „trónján” és pattogott benne a tűz, körül ülték és Zoltán belekezdett mondókájába, aki a figyelem középpontjába kerülve le nem vette volna róla a szemét. Látszott a férfin, hogy élvezi a hatást, amit kiváltott többükből, mert köztudottan ahhoz, hogy felhívja magára a figyelmet, nagyon értett. Kellemes bariton hangja mellett a szerénysége, egyszerűsége, ami még feltűnt valahányszor egy-egy előadását meghallgatta.

Mégis egészen eddig a pillanatig nem érezte, hogy a férfi különösebb figyelmet szentelt volna rá, ellenkezőleg. Beosztásánál fogva is a távolságtartás volt rá a jellemző.. - és most itt van szorosan mellette, átkarolja őt és hazudna, ha azt mondaná ez nem tölti el jó érzéssel -. Igen későn kapott észbe, hogy ezt az érzést a férfi is észrevette és egyáltalán nem volt ellenére, ellenkezőleg, mintha élvezte volna a helyzetet.. Mint ahogy azt is észrevette, hogy a figyelem középpontjába kerültek immáron mind a ketten. Nem értette, hogy Emíliának miért szór villámokat a szeme, amikor Zoltánra néz, hiszen ők nem tettek semmi rosszat, csak várják, hogy a vihar csillapodjon kissé.

Igen ám, de a viharnak már se híre se hamva nem volt, de ők még mindig szorosan – talán túlságosan is - egymást átkarolva úgy maradtak. Mintha ez egy üzenet lett volna a másik nő felé Zoltán részéről, hogy párt választottam, egy másik nőt, immáron Évát..

folyt.köv.

A cikket írta: zsoltne.eva

támogatóink