Az utolsó hercegnő I. kötet 1. fejezet - 1 részlet

Látogatók száma: 49

Sziasztok! Szeretném nektek bemutatni megjelent regényem Az utolsó hercegnő I kötetének 1. fejezetét. Mivel naponta 5OOO karakter engedélyezett, s egy oldal ennyit tesz ki, 14 részletben fogom felmásolni erre az oldalra. Az első fejezet 14 oldalból áll.

Stefanie Nolle: Az utolsó hercegnő I. kötet: A fiatal hercegnő

I. fejezet: A Föld nevű bolygó

Valahol a Galaxisban a Hold‚ s a Nap között van egy bolygó, a Föld, amelyet az emberek évezredek óta csak Kék bolygónak neveznek. 2259-ben járunk, a bolygón jelenleg 3 uralkodó család van hatalmon a 3 megmaradt Földrészen. Európában Michael Lansworth herceg a birodalom feje, Ázsiában a fiatal Marie Lou uralkodik apja Chen Lou császár segítségével‚ aki mindinkább igyekszik visszavonulni a politikától, s a hadviseléstől‚ Amerikában demokrácia van, a jelenlegi elnök Paul Lohngrin herceg. Évszázadokkal ezelőtt, amikor a Déli Sarkon lévő jégtömeg felolvadt, néhány kontinens az ősi Atlantisz sorsára jutott, Óceánia, Ausztrália‚ s Afrika megsemmisült. Néhány millió embert sikerült kimentenie az akkor uralkodó Európai hercegnek, azonban az ott élő lakosságnak több mint a fele belefulladt az óceánba. A 2200-as években nem természeti katasztrófák pusztítanak, hanem az évtizedek óta tartó háború - amely a Föld történelmének‚- eddigi leghosszabb ideig tartó harca - ami a mind nagyobb területek megszerzésére irányul, legfőbb célul a Világhatalom elérése, a Föld népének egységbe‚ tömörítése‚ egy birodalmi tanács által vezetve. A 2210-es években Georg Lansworth létrehozta az egységes Európát, olyan béke javaslattal állt elő a svéd uralkodó, amelynek egyetlen európai állam sem tudott ellenállni, megoldotta az európai gazdasági válságot, a nemzetek közötti ellentéteket kibékítette, s a birodalmában élő emberek szociális helyzetét magas szinten feljavította. Ezzel Európában létrejött a béke‚ de a szomszédos‚ Chen Lou 2230-ban egyesített Ázsiai birodalmával továbbra is harcban állt. Amerika az 2230-as évektől a 2250-es évek végéig Észak-‚ s Dél-Amerika egyesítésével volt elfoglalva. Paul Lohngrin hercegnek 2258-ban sikerült létrehoznia az egységes Amerikai birodalmat, de még évekig nem tudnak kilábalni a háború okozta károkból.
A háború Európa‚ s Ázsia között óriási veszteségeket hoz, de egyik fél sem tudja elérni, amit célul tűzött ki. 2254-ben fordulat áll be a háború menetében, a Moszkvai ütközetben Georg Lansworth herceg halálos lövést kap a szívébe, s ekkor mostoha fia Michael Lansworth kerül a trónra, aki kemény kézzel igyekszik rendet teremteni a birodalmában. Újraválasztja a Nagy Tanácsot, a régiek helyére saját bizalmas embereit ülteti be. A fiatal herceg - akiről senki sem tudja, hogy Georg Lansworthnek nem az igazi fia, egy Indiából száműzött lányanya gyermeke, még ő maga is úgy tudja, hogy Georg volt az apja - úgy látta, hogy csak akkor nyerheti meg a háborút, ha új fegyvereket talál fel, amihez gyermekkora óta különleges tehetsége van.
Az apja Georg is kipróbált néhányat közülük, de az ellenségük sohasem riadt vissza attól, hogy szintén új fegyvereket készítsen, s így a háború döntetlenre állt. Egyetlenegy megoldás lehetséges csak - a két fél közötti békéhez - egy házasság, amelyben Michael Lansworth egybekel a fiatal Marie Louval.
A fiatal hercegnek azonban nem fűlt a foga tervezett érdekházassághoz. Annál is inkább nem, mivel mást szeretett, egy egyszerű csinos polgár lánykát, akivel tervezgették már a jövőjüket, azonban a történelem - mint már annyiszor legtöbb uralkodó esetében - most is közbeszólt.
Marie Lout apja - noha joggal - féltette a küszöbön álló házasságtól, a fiatal császárnő egy cseppet sem aggódott, gondolván egy Naplovag nem félhet semmitől sem, csak mosolygott apjának, s anyjának aggódó szavain. Európa - gyönyörű hely - gondolta, s örült, hogy végre megcsodálhatja azokat a híres dolgokat, amiket eddig csak olvasmányaiból ismert.
Elsőrangú élményt jelenthetett a fiatal császárnőnek, aki azonnal elfogadta a svéd uralkodó herceg kérését, hogy látogassa meg otthonában, - a nyári rezidenciájában - a Dotthingholm kastélyban.

Az indulás napján lázas izgalommal készülődött, a néhány testőrén, s egyetlen szobalányán kívül csak húsz katonából álló szakasz kísérte el, s ez utóbbiak is csak a határig, mivel onnantól az Európai hadsereg kiváló vitézei töltik be a kíséret szerepét.
Amikor végre eljött az indulás pillanata, Marie megölelte az édesanyját, s az édesapját. Mindhármójuk szemében könny ült, amikor a fiatal császárnő elindult új élete felé. Az apró légi sikló a levegőbe emelkedett az öt kísérő egységgel együtt, s hamarosan eltűntek a császári pár szeme elől.
Marie feszült volt, de nem akarta kimutatni az izgatottságát szobalánya, s barátnője - a szintén 17 éves - Maria előtt. Maria pár hónappal volt csak idősebb nála, nemesi családból származott, mivel azonban elvesztette szüleit a háborúban, a császár a lánya mellé vette, s így együtt nevelkedtek a kristálypalotában, most pedig együtt indultak az ismeretlen felé, maguk mögött hagyva eddigi biztonságos, nyugodt életüket.
Amint a határ felé közeledtek Maria egyre sápadtabb lett, s a császárnő kérdésére, hogy nem beteg-e, tagadó választ adott, s Marie több választ nem tudott kiszedni belőle, de sejtette, mi lehet a baja, s így igyekezett megnyugtatni Mariat, hogy szükségtelen aggódnia, minden rendben lesz.

A cikket írta: Linella

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Bianka

Hát ez tényleg pocsék:)
De a hsz-eken legalább jót szórakoztam:)

 

Bele olvastam, szomorú lettem.
Pedig előtte sem voltam vidám.

 

Kedves Linella

Engedd meg, hogy most egy kicsit bővebben kifejtsem a véleményemet.
Kezdem azzal, hogy rohadt szemét kiadót találtál. Érzésem szerint csak a tördelő olvasta el.
Semmit nem nyújtottak a nem kevés pénzedért. Először is ezt a könyvet meg kellett volna szerkeszteni. Nem tették meg.
Nem elégséges, ha te javítod a hibákat, hiszen mindenkinek a maga gyereke a legkedvesebb. Hogy durvábban fejezzem ki magamat. Sztálin apukája is csak azt helyes kis vasgyúrót látta a kölykében. Pedig akadtak hibái.
Elmondom ezen kívül miért rossz ez a könyv. Kezdem a névválasztásnál. A Marie Lou például botrányos. Ricky Nelson énekelte ezt a számot. Hello Mary Lou. Kérdezem, ha magyaroknak írod a könyveket, és pláne gyerekeknek, miért nem tudsz kimondható neveket kitalálni a szereplőknek. Az a rengeteg meseszerű elem, ami nem saját gyártmányod soknak tűnik. Például kristálypalota.
A bevezetőben annyi adatot öntesz az olvasóra, hogy az ezekkel az anglomán nevekkel együtt követhetetlen. Így már az elején is lassan csordogál a történet. Nagyot akartál markolni, nem sikerült. Ha lehet írjál rövidebb mondatokat. Sokkal élvezetesebb, és pörgőssé teszi az írást.
Add oda a könyvet egy ellenségednek, és tőle meg tudod kapni az őszinte kritikát. Ez esetben ne hallgass a barátaidra, mert szerintem úgy kezelnek, mint egy nagybeteget.
Elnézést kérek, én nem vagyok a barátod, ezért olvashattál egy őszinte véleményt.
Tudom ilyenkor szokta mondani az alkotó, ha nem tetszik írjál jobbat.
Tamás

Virág

Én nagyon szeretek olvasni, de ezen képtelen vagyok végigrágni magam, sajnálom.

Tündér

Nekem ez a kezdetnek tűnik! Azért kíváncsi lennék a folytatásra is!
A művészi értékét én nem vitatnám, ez belső indíttatásból született az látszik...! Ilyen is kell.
Pussz,
Tündér

 

Sajnálom Linella, de ez egy rossz írás.

Tamás

 

Te Linella,

ez így, ebben a formában jelent meg?

Ktr