Berta!... (egymondatos)
Látogatók száma: 49
Na, de semmi sem tarthat örökké.. Így hatvan felett már maga is hajlik rá, neki sem ártana egy bejárónő, néha nem bánná, nevezzék akár Bertának,.. csak forgassa fel már végre valaki mindenestől a házát!
Anna ambiciózus, határozott, célratörő, elképzeléseit árkon-bokron keresztül vivő, messze esett "alma" volt a fájától (családjától) akiről már korán kiderült, hogy amit egyszer a fejébe vesz, azt véghez viszi tűzön vízen át. Meg volt benne a célja megvalósításához szükséges lelki és erkölcsi erő, a képesség, a kitartás, minden rendelkezésére állt, ami lehetővé tette, hogy elinduljon szerencsét próbálni... Útja egyenesen a fővárosba vezetett, mert szentül hitte, hogy a szerencséjét csakis ott fogja megtalálni..
És mint a mesében szokott lenni, igaza lett.
Jött is a hercig herceg fehér lovon és feleségül vette a szegény ember leányát... akinek a szorgalma, tehetsége, eszessége, és szépségének híre hozzáig is eljutott, felülmúlta minden elképzelését és boldogan osztotta meg vele fele hercegségét, paripáját, vagyonkáját... Ráadásul a herceg két csodálatos iker fiúgyermekkel ajándékozta meg. Hatalmas szíve azt is megengedte, hogy kicsi feleségét szabadságában ne nagyon korlátozza. Jöhetett-mehetett kedvére, akár egymaga is, megcsodálni a szomszédos országok hegyes, dombos, havas, szépséges, síelésre alkalmas tájait, ha úgy hozta az úri kedve..., de hiába volt meg a tehetsége, ahhoz először meg kellett tanulnia. Jött is egy másik herceg fehér lovon síoktató képében.. Eközben maga sem vetette meg a szabad élet előnyeit, és kihasználva azt, utat adott a vágyainak és kicsit körülnézve mindig messzebbre és messzebbre hatolt, egyenesen a sűrűjébe.. Jó ember volt amúgy és amikor Anna kérte, visszaadta a szabadságát, aki síoktatójában nem csak a mesterére talált, hanem élete második, valódi hercig hercege oldalán megvalósíthatta élete álmát, szíve vágyát, tapasztalt ura mellett rácsodálkozhatott a világra.... de előtte még volt egy kis restanciája, mert egyszer el kell kezdeni a fizikai elszakadást, ami nem ment egyik napról a másikra.
Nem várták, hogy ölükbe pottyanjon a manna, immáron új párjával. Éjt nappallá téve dolgoztak mindketten azért, hogy valamennyiük áhított jövőjét felépítsék. A magas beosztás, magas keresettel párosult. Lehetővé tette, ha nem is fényűző, de pazarul berendezett otthonuk legyen. És hogy semmiben se szenvedjenek hiányt, zabolátlan, mindenre kíváncsi természetük túl az alapokon, a feltételek megteremtéséhez, céljaik megvalósításához mindig többet és többet kívánt meg.. A nagy udvar, nagy házat, a nagy udvartartás nagy gondot, a nagy távolság több autót.. és így tovább. A rendet és tisztaságot mindketten igen nagyra értékelték, idejük viszont vajmi kevés volt. Az állandó hajtás, a munkájuk mellett viszont tudták, hogy ezt az életformát hosszú távon, segítség nélkül fenntartani nem fogják tudni, kedvtelésüknek nem tudnak igazán hódolni, ezért gondoltak egyet és bejárónőt alkalmaztak... Így tettek szert Bertára, a bejárónőre.
Évának - ellentétben a húgaival, köztük Annával, aki a továbbtanulásban látta a jövőjét biztosítottnak és amihez kellő támogatást anno a szülei és az akkor már kereső egyik testvérbátyja adott - nem maradt más választása, egyéb lehetőség híján, mint kitanult gép- és gyorsíró szakmájában minél előbb elhelyezkedni. Egyedül ebben látta a nagy családból való kitörés lehetőségét a jövőjét, céljai megvalósítását, ha egyenesen a feje után megy, akár mint a húga szerencsét próbálni.
Túlságosan is korán hagyta el a szülői házat, ahhoz mindenképp, hogy tizenéves húgaival többet tudjon törődni, gyakrabban találkozni. Igen ritkán kerülhetett erre sor, bár szerette húgait, kivétel nélkül, a többi testvéreivel együtt, de a saját élete alakításába és munkájába kellett beletemetkeznie..., míg húgai nélküle is boldogultak, és minden idejüket a tanulásukra fordították.
Így hozta az élet, hogy húgai hamar kikerültek a látóköréből. Kölcsönösen vajmi kevés szerepet vállalhattak külön-külön egymás életében, azon a kevés emléken kívül nem sok minden maradt, amit magával vitt belőlük a hosszú útra, azt is hamar feladták az első adandó alkalommal.. A testvérekkel való kapcsolata ezért nem lehetett szorosabb, mint amilyen volt, viszont rendszeresen tájékozódott felőlük szülein, különösen, édesanyján keresztül.. Mi van velük, hogy megy a tanulás?.. Barátaikról, szerelmeikről, csalódásaikról így közvetve bár, de tudomással bírt.. Miközben maga túlságosan fiatalon megtapasztalta az életnek nem éppen a napos, habos, de a sötétebb oldalát.. Annával ellentétben, aki nagy családra tett szert az idő előrehaladtával, ő élete nagyobbik részét egyedülállóként a lányával osztotta meg néha társsal, néha a nélkül.. csak részben találva meg ehhez a boldogságát, valahogy mégis boldogult.
Na, ezt is csak azért volt fontos megemlítenie, mert akármilyen távolra is sodorta mindkettőjüket az élet, kölcsönösen büszkék voltak egymásra, amit mindennek ellenére elértek. Mert egy valamiben nem különböztek egymástól. Bárhová is vitte őket a lábuk, olyan messze nem kerülhettek, hogy néhanapján, alkalmanként ne keresték volna, ne érdeklődtek volna egymás felől..
Egy meghívás alkalmával, húga körbevezette nővérét a házban. Igen nagyot nézett milyen hatalmas változáson ment keresztül utolsó látogatása óta. Nem csak ő teljesedett ki jobban, de mintha a háza is terjedelmesebbé vált volna..
- Hiába! Hosszú idő telt el egy-egy látogatásuk között, és az élet úgy látszott csak nála rekedt meg, azon a ponton ahonnan sehogy sem tud túljutni. Dacol vele és az idővel.
Miután megismerte az otthonát apró részleteiben, fejét ingatva azon nyomban hangot adott nemtetszésének, mert elképzelni sem tudta milyen lenne az, ha egy idegen serte-pertélne körülötte, mégis csak az övében. Hogy néz az ki - kérdezte, hogy nem nekem kell irányítani mindent, a háztartás vezetését? - ahol egy idegen állandó bejáratos lenne az otthonomba, és nap mint nap beleláthatna az életembe?.. Na azt már nem!..
Na, de háborgása nem tarthatott sokáig, mert belátta, azon az ő véleménye úgysem változtat. Egyébként is, már így hatvan felett maga is hajlik rá, bizony neki sem ártott volna néha egy-egy bejárónő. Mit bánna ő egy Bertát - gondolta. Csak jönne már valaki aki mindenestől felforgatná végre az életét! Ne neki kelljen irányítani mindig, mindent... Bár azt is tudja olyan ez mint mese habbal, néha mégis jó eljátszadozni a gondolattal.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nem vagyok bejárónő meg egyéb kiszolgáló személyzet párti..Elképzelni sem tudom, hogy valaki engem kiszolgáljon...Pedig eljön(ha eljön) az az idő, amikor az ember rászorulna erre. Valószínű én addig élek, amig el tudom látni magam..Nálam ez nem is pénz-kérdés..
A lépcsőházi takarítás az én reszortom maradt. Az udvarlómat is ott fogadtam... A szakításunk is ott történt meg...
Ha meg is ijedtem a saját árnyékomtól néhanapján a pince-padlás látogatásaikor, de úgy vágtam a fát és a gyújtóst, mint a nagyok... :-)
A mi családunkban munkamegosztás volt...
A Két pasi meg egy kicsi-ben Berta a kedvencem.Az a nő csúcs!
De ha már bejárónőt,akkor ne olyat!
mert ami igaz, igaz... amíg csak nézem, hogy mi mindent kéne csinálni, úgy bizony nem lesz elvégezve. :-(
Nem e? Azóta sincs bejárónője... :-(
De ha már bejárónőt,akkor ne olyat!
Tudod, van egy kedvenc mondásom: Ha az ember élete első percében nem kap olyan ugródeszkát, amiről jól rugaszkodhat, akkor bizony nem jut messzire ...
Így járt Éva is. Persze még nincs veszve semmi ... :)
Így járt Éva is. Persze még nincs veszve semmi ... :)