újabb események régebbi események további események
02:16
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
02:09
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
10:14
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
02:01
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
02:00
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
10:28
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
02:32
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
02:32
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
02:13
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
02:53
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:24
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Bóbács kijózanodik (9)

2013. február 23. - Látogatók száma: 41

A mixer kettőjüknek, Duhony úrnak és Samunak, a Bloody Mary koktélokat kissé erősebbre készíti, ezért a színük egyre jobban hasonlít egy elfuserált rozé borra, ám hatásuk annál ütősebb.

Az üregúrnak feltűnik a Samu és a luxushajó kapitánya között szövődő barátság, ezért megkéri fogadott fiát, hogy alapvető szakmai kíváncsiságát kielégítendő, levigyék a gépházba, körülnézni. Elvégre nyolcvankét évesen már nem valószínű, hogy még egyszer lesz alkalma óceánjárón utazni.

Ódzkodik a kapitány, végül kötélnek áll és leviszi a másodkapitány a hatalmas hajó gyomrába, s bár nem sokat tud angolul, mégis megértik egymást a főgépésszel. Röpke félórás a látogatás, de úgy dobog az öreg szíve a sok adrenalintól, mintha szerelmes lenne. Megszomjazik, és egyenesen a kajütjébe megy, ahol a hűtőszekrény tele két decis ásványvízzel. Azonnal megiszik két üveggel és lepihen.

Csodaszépet álmodik. Lizaveta fiatal, akkor ismerkednek meg, és a csuda szép lány otthonról elemelt élelemmel eteti az elcsigázott, ereje végső határán járó magyar fiatalembert. A lány bőre sima, mint a selyem, elég kezének érintése, ahogyan a kezéhez ér, máris mozdul a férfiassága. Nevetése gyöngyszemként gurul szét a bokorban, mely rejti őket az idegenek elől. A lány huncut kék szemében el lehet veszni.

Miért imbolyog alattuk a föld?

Balázs átöleli a nyakát és a fülébe súgja: Bóbács, hoztam neked Túró Rudit.

Úgy érzi, liftezik a gyomra is. Fel és le.

Nevet a fia: nem is vagy az apám!

Valaki kezében tartja a szívét és szorítja!

Bernadett, az ügyvédnő, csak somolyog: Duhony úr, aláfűtünk az alvilágnak, 150 milliót ügyvédi letétbe teszek a maga nevére. Rendben lesz így? Ezt a pénzt csak maga veheti fel. Egy év múlva. De a kamata az enyém. Jó? Itt tessék aláírni…

Samu, vegyük meg Balázs barátomnak az a nagy panda macit!

Nagy a fekete fehér maci és egyre nő! Úgy érzi, agyonnyomja!

- Bódog bátyám – szólítja Samu, a kajütajtó elől - jöjjön, elkésünk az ebédről!

Nem tud válaszolni, szó helyett nyögés hagyja el a száját. Mozdulni sem tud, csak a fény köröz a feje felett, nem tudja, honnan jön és hová tart, majd követi a sötétség.

Szerencsére nyitva az ajtó és öt perc múlva már az egészségügyi részlegben vizsgálják Duhony urat, akiből még nem távozott el a délutáni koktélokból származó alkohol, így feladja rendesen a leckét az orvosoknak. Samut ide nem engedik be, szigorúak az előírások. Annyit azért megtud, hogy kisebb kórház büszke lenne a felszereltségére, műtétet is végezhetnek és a labor sem hiányzik. Bármilyen furcsa, még a kapitány sem bírálhatja felül a felelős egészségügyi vezető döntéseit.

Reggelre Duhony úr túl van a krízisen, és számtalan vizsgálaton. Diétára fogják, és nem ihat alkoholt, majd kap egy infúziót, néhány tablettát és egy négyoldalas diagnózist, angolul, amely teletűzdelve latin orvosi kifejezésekkel.

Samu nem mozdul el az öreg mellől. A kajütben nagy a rendetlenség, ezért megpróbál kincstári rendet tenni, addig, amíg alszik az öreg. A reggelit ide kéri, mindkettőjükét.
Duhony úr lassan felébred, és megkéri a fogadott fiát, hogy fordítsa le a diagnózist. Samu kiválóan beszél angolul, fordítja is rendesen az irományt, ám egyszer csak megcsuklik a hangja.
- Mondd csak, elviselem.
- Már lényegtelen, Duhony úr!
- Ne urazz engem, miért nem vagyok Bóbács?
- Szóval, impotencia generandi.
- Szóval impotens vagyok?
- Mindig az voltál, Bóbács. Volt valaha tuberkulózisod?
- Igen. Még Oroszországban kaptam, de kigyógyultam.
Most menj el, Samu. Kérlek. Nem lesz baj. Gondolkodnom kell.

A szobapincér hozza a két reggelit.

- Azért reggelizz velem. De a koktélokat kihagyjuk.
- Rendben van.

Reggeli után Bóbács felmegy a kettes fedélzetre, lefekszik az egyik nyugágyba, betakarózik egy vastag pléddel a szél miatt, lehunyja a szemét. Napfürdőzik, gondolja, aki látja, pedig szó sincs erről, hiszen fejében száguldoznak a gondolatok.

Szegény Lizaveta úgy éli le az életét, abban a tudatban, hogy miatta nem lehet gyermekük, hiszen Bódognak ott a balkézről született fia. Soha nem meri előhozni az asszonynak azt a vállalati rendezvényt, ahol felönt a garatra és állítólag lefekszik az egyik kolléganőjével, aki tíz év múlva beállít egy kisfiúval, nagy betegen, hogy nevelje fel, mert az övé. Az asszony meghal és Lizavetával felnevelik a gyereket, megadnak neki mindent. A sors fintora, hogy nem veszi a nevére, nem tartja fontosnak, így a mai napig az anyja vezetéknevét viseli.

Jó meleg a gyapjú pléd, hiába, ez egy luxushajó, tudja a személyzet, hogyan kell az utasok kedvébe járni. Ha nincs ez a szívritmus zavara, akkor sohasem tudja meg, hogy miatta nincs gyerekük, pedig Lizaveta jó anya lett volna.

Ha hazamegy, az lesz az első, hogy csináltat egy apasági tesztet, ezzel tartozik magának és a nevelt fiának is, nehogy szemet vessen a menye a pénzre, ha lejár az egy év és felszabadul az ügyvédi letétbe helyezett pénz. Rendes Bernadett, az ügyvédnő, segít neki mindenben, és számára is érthetetlen az unokája viselkedése, akiről már tudja, hogy nem az unokája. Állandóan követelőzik, semmi sem elég neki, ez még akkor is felháborító lenne, ha vérségi kötelék lenne közöttük. Az egyetemet nyolc év alatt sem sikerül befejeznie, csak él, bele a világba, igényei vannak, kötelezettsége meg semmi.
Holnap kikötnek, és ő lelép, hazamegy. Megveszi Balázsnak a pandamackót, az ügyvédnőnek is kellene ajándék, mondjuk egy kézi festésű selyemsál. Annak bizonyára örülne, mert szereti a szép, csinos, minőségi holmikat és viselni is tudja.

Díszcsomagolást kér mindkettőre, nehogy elpiszkolódjanak a hazafelé úton.

Egyáltalán, utazhat repülővel?

Nem kérdezi meg az orvost, jobb azt nem tudni.

Ebédnél megkéri Samut, hogy rendeljen neki repülőjegyet Budapestre.

Milyen érdekes, hogy Samu soha nem hívja meg a kajütjébe. Nem, mintha kíváncsi lenne rá, de érdekes módon, csak Genovában csatlakozik az utasokhoz. Nem emlékszik, hogy a neve szerepelt volna az eredeti utas listán, melyet kifüggesztettek minden szinten, hogy az utasok tudják, melyik fedélzeten, melyik a szobájuk és mikor, hol lesz az étkezésük.

Érdekes ember Samu, lemondatja a nem létező diadémról, állandóan a nyomában van és túl sok mindent tud róla. Egész életében nem iszik annyi alkoholt, mint most, ráadásul koktélokat, melyeket Samu rendel, közben kérdezgeti, és a kérdéseiből már rég tudhatná, ha józan maradna, hogy miatta van itt.

Kikötnek, fogja a selyemsálat és a pandát, és lelép. Csak az iratait viszi magával, a poggyászt nem. Nem hiányzik az a sok ruhanemű, ha meg hiányzik, majd vesz másikat. Harmincmillió várja otthon a takarékban, egy év múlva Bernadettnél letétbe helyezett százötvenmilliót is megkapja. Nincs kedve az otthonban élni, a sok öregember között, neki Balázsra van szüksége, a négyéves kisfiúnak meg Bóbácsra, akinek elmesélheti, mi történik vele az óvodában, és a kis Dóra lány is növekszik, vele is lehet hamarosan játszani. Ezt nem hagyja ki.

Tóth Péter egy rendes ember, szorgalmas, halk szavú, szeretné, ha neki is ilyen fia lenne.

Rábeszéli egy közös vállalkozásra, és az együttlakásra. Vesz valahol Buda határában egy többgenerációs házat, legyen elég helyük, meg a vállalkozás is elférjen benne.

Mennyi lehet neki még hátra? Egy év, vagy tíz? Mindegy. Ha néhány hónap, az sem baj, de azt már családban akarja leélni.

- Barnulsz, barátom?

A hajógépész kérdésére Duhony úr feleszmél.

- Helló, barátom!

A személyzetnek szigorúan tilos az utasokkal szóba állni, ám most kivételesen megengedi a kapitány, hogy meglátogassa betegeskedő barátját. Lemennek a bárba és két nagy adag kávé mellett elbeszélgetnek, magyar, angol, orosz szavakat, mondatokat keverve. Persze, hogy a gépészhez is eljut a pletyka, hogy Duhony úr a Romanovok ivadéka, és miután maga is orosz származású, elég jól megértik egymást.

Másnap kettesben hagyják el a hajót. Hegyi Samu hagyja, hogy az öreg és a gépész együtt bóklásszanak a városban, addig lebonyolít néhány telefont, melyről az öregnek nem kell tudnia. Biztos benne, hogy a gépész nem téved el, és az öreget egyetlen pillanatra sem hagyja magára. Még látja őket az egyik kikötői kocsmában rendelni.

Duhony úr figyeli Samut, amint eltűnik a tömegben, kihörpinti kávéját és hajógépész barátja kinavigálja a repülőtérre, ahol már várja a repülőjegye. Balázs pandamackóját és Bernadett selyemsálját, gusztusos csomagolásban, a gépész egyik haverja viszi utánuk.

A vámosok csodálkoznak a magyar öregúron, aki csak egy csomagot visz magával.
Estefelé Samu a hajófeljáró mellett könyököl a korláton, várja, mikor tűnik fel az öreg. Szállingóznak vissza az utasok, de Duhony úr nincs köztük.

Hogyan is lenne, amikor ott bóbiskol a repülőgépen, úton hazafelé.

A cikket írta: Yolla

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2013. február 24. 09:36

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2013. február 23. 22:57

Kedves Yolla!

Nekem nagyon tetszett, izgalommal vártam mindig a folytatást! Ügyesek vagytok, jöhet a következő!

Pussz,

Tündér

Szia, Tündér!

Megkezdte Emillio a bisztrót, a legújabb írásunkat.

Pussz: Yolla
2013. február 23. 22:57
Kedves Yolla!

Nekem nagyon tetszett, izgalommal vártam mindig a folytatást! Ügyesek vagytok, jöhet a következő!

Pussz,

Tündér
 
2013. február 23. 22:25
Gratula! :D
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: