Érdek kérgek
Látogatók száma: 39
3. rész: Szúrós Szemű
Szúrós Szeműt sürgeti az idő, ha most nem változtat az életén, akkor belátható időn belül zsémbes öregúr lesz belőle. Pontosan tudja, hogy diákjai a háta mögött Szúrós Szeműnek nevezik, mert semmi sem kerüli el a figyelmét, nála nem lehet puskázni, mellébeszélni, és igazából a tanultakat kreatívan alkalmazni tudó hallgatókat értékeli igazán. Tízből átlag hárman viszik át nála az első akadályt, és a pletykák szerint, a Kóródi professzornál utóvizsgázók befizetéséből négy év alatt annyi pénz összejön, hogy abból fel lehetne újítani az egyetem épületének negyedét.
Persze, ez egy rágalom, mert irigylik a professzort, amiért naprakész szakterületének újdonságaiból, egyre több nemzetközi kongresszusra hívják meg előadónak, és elérkezett az idő, amikor valamelyik neves európai egyetem felkéri vendégtanárnak. Egy hete megérkezett az oxfordi egyetem levele, mely szerint nyolc szemeszterre felkérik, és mindössze öt napja maradt a válaszadásra.
Azt akarta, hogy Dalma karácsonya felhőtlen legyen, s csak azt követően tudassa vele elhatározását, mely szerint feleségül veszi és életük első néhány évét Oxfordban töltik. Szereti Dalmát, ahogyan eddig egyetlen nőt sem szeretett ennyire, mégis felülkerekedik benne az apa, aki nem szeretné elveszteni a fiát sem, ezért szervezte meg a hármasban való találkozást, hogy összeismertesse egymással a szíve összes szeretetét jogosan birtokló két embert, majd vacsora után, immár otthon pezsgőzve, megkéri Dalma kezét. A pezsgő behűtve, kristályvázában feszít a tizenkilenc szál vörös rózsa, és mellette szunnyad bélelt dobozában a brillel kirakott zafír eljegyzési gyűrű.
Az étteremben pompázatos a három személyre terített asztal, mintha megérezte volna a pincér, hogy vendégeik számára különösen fontos alkalom ez a vacsora. Kóródi éppen öt perccel hét óra előtt érkezik, mint vendéglátónak, fogadnia kell a meghívottjait.
Elsőként Szilárd érkezik, férfiasan átölelik egymást, ahogyan az közeli rokonok között szokás, majd Szúrós Szemű italt rendel, melyet elszopogatnak Dalma érkezéséig. Feldobottnak látja fiát, szemében sohasem látott tűz lobogása látszik, hiszen ez a szerelem jele! Két szerelmes férfi könnyen megérti egymást, akár egyszerre tarthatnák az esküvőjüket is!
Meztelen talppal sebesen fut az idő, észre sem veszik, mert mindketten szerelmük tárgyát dicsérik. A professzor szerelme izzik, mint tűzben a vas, a sebészé meg frissen gyújtott tűzként lobog, bár a nagy lángok éppen csak beleharaptak a fába, s nem tudni, mi lesz vele, elhamvad, vagy máglyává növekszik.
Dalmát felzaklatta az ismeretlen fiatalember, mert hangjának rezgése, a mozdulatai, szemében a játékos fények csillanása, szája sarkában a pillanatokra felsejlő gúnyos félmosoly, mind megannyi ismerős jelenség, nyugtatóan hatott rá, mely magabiztosságot kölcsönzött neki, és szívesen látta volna fényben is a férfit, ám a bár félhomályában erre nem volt módja. Megitta a koktélt és eltávozott a bárból, keresett egy mosdót, melyben elég a fény ahhoz, hogy megnézze az ismeretlen névjegykártyáját, mely angol nyelven tanúsítja, hogy valóban dr. Váli-Szabó Szilárd a fiatalember neve, foglalkozását tekintve sebész, s egy neves angol kórházban dolgozik.
A decens névjegykártya ellenére még lehet, hogy csaló, suhan át agyán a figyelmeztetés, melytől gyorsabban ver a szíve, és kénytelen sminkjének felfrissítésével elűzni a komor gondolatot. Kidobhatná a mélynyomott plasztikkártyát, s kitörölhetné memóriájából a röpke liesont, de nem viszi rá a lélek. Körbemegy a folyosón, hogy elkerülje a bárt, nem szeretné újra látni a fiatalembert, inkább igyekszik Szúrós Szeműhöz, aki legalább öt perce vár rá az étteremben.
Elé siet a pincér és készségesen elvezeti az étterem hátsó traktusában lévő asztalhoz, melynek elhelyezkedése révén az annál vacsorázók a többi vendégtől éppen annyira elszeparáltak, hogy zavartalanul beszélgethessenek. Szúrós Szemű azonnal észreveszi a közeledő lányt, feláll és elébe megy.
- Szervusz, édesem! Karácsonyi meglepetésként szeretném bemutatni neked a fiamat! – köszönti Dalmát, majd arcára lehel egy puszit és egyenesen Szilárdhoz vezeti, aki időközben szintén felállt az asztaltól, és az érkező felé fordult, hogy mielőbb megláthassa apja szívszerelmét.
Amint a könnyű léptekkel érkezőben meglátja a bárban megismert nőt, úgy érzi, menten gyökeret ereszt a lába, torkában gombóc akadályozza, hogy bármiféle hangot kiadjon és égszínkék szeme - a lelkében dúló vihartól - mélykékre vált.
Dalma abból a mozdulatból tudja, hogy a bárban megismert fiatalemberrel lesz dolga, ahogyan az felállt az asztaltól, és igyekszik arcára fagyasztani a mosolyt, nehogy Szúrós Szemű kiszúrja, hogy korábban már találkoztak. Hűvös eleganciával köszönti Szilárdot, bemutatkoznak, ahogyan az illik, és magában mulat a fiatalember zavarán. Ezért volt annyira ismerős a férfi a bárban, most látja csak, mennyire hasonlítanak egymásra Szúrós Szeművel, olyan, mintha szeretője fiatalkori mását látná, és ami a bosszantó, Szilárd társaságában feketén, fehéren látni lehet, hogy kedvese más nemzedékhez tartozik, és inkább após, mintsem férjjelöltnek látszik.
Kóródi érteni véli a két fiatal meglepődését, és helyénvalónak is tartja, miután Dalmának eleddig elfelejtette megemlíteni, hogy van egy harminckét éves fia, Szilárd pedig csodálkozzon csak apja kedvesének szépségén, és tudja meg, hogy nem lehet még leírni az ötvenkét éves apját.
Újabb italt rendelnek, és Dalma elhatározza, hogy megleckézteti mindkét férfit, és időt kér Szúrós Szeműtől, mert elérkezettnek látja az időt ahhoz, hogy komolyan átgondolja kettőjük kapcsolatát.
Megrendelik a négyfogásos vacsorát, és két fogás között borozgatnak. Dalma finoman flörtöl a két férfivel, és egész este mindössze egy pohár bort iszik, azt is csupán az illendőség kedvéért. Hol a professzornak, hol meg a sebésznek tesz fel naivnak és ártatlannak tűnő kérdéseket, melyekre kapott válaszokból kiderülnek az apa - fia viszony visszásságai, ugyanúgy, ahogyan a két férfinek a szebbik nemhez való viszonyulása, valamint a jövőbeni célkitűzéseik. A külső hasonlósságuk mellett abban is azonosak, hogy egyik férfi sem bírja az italt, és Dalma megérkezése előtt elfogyasztott konyakok lassan hatni kezdenek, erről gondoskodnak az étkezés közben kortyolgatott finom borok is.
Kóródi, alias Szúrós Szemű, játssza fia előtt a macsó középkorú, öntörvényű, sikeres férfit, aki nagy nemzetközi karrier előtt áll, melyet szokása szerint, magas színvonalon abszolvál, hiszen inspirálja okos, csinos, fiatal felesége is, mert Dalma lesz az ő háttere, a békés, boldog kikötője, ahonnan felvértezve elindulhat és ahová dolga végeztével, fáradtan visszatérhet, feltéve, ha egyáltalán elfárad valaha is, mert számára a tanítás pusztán ujjgyakorlat, hiszen a hírneve, a szakmai prestige, valamennyi zárt ajtót megnyit előtte, még azokat is, melyeken pedig belépni sincs kedve. Éretlen kamaszként dicsekszik, és tényként kezeli álmodozásának tárgyát, amely eddig oly távol állt tőle. Vagy Dalma még nem ismeri Kóródi ezen arcát?
Nehezen tér magához Szilárd, mert egyáltalán nem érti, hogy Dalma, ez a gyönyörű, okos nő, hogyan szerethetett bele az apjába, ebbe a szánalmas öntömjénező öregbe, akitől, belátja, sok tulajdonságát örökölte, többek aközött a női nem iránti rajongását, a szakmai karrier érdekében tett kitartó munkálkodását, de a családdal kapcsolatos ideát - egyszerűen a saját példájukkal - édesanyja és mostoha apja plántálta belé, mely szerint a múlékony szerelem mellett a családi kohézió alapja az egymás kölcsönös tisztelete és a feltétlen bizalom, az őszinteség, amely Kóródiból eredendően hiányzik, helyette apja manipulálja a környezetét. Nem szeretné, ha apja feleségeként, tönkre tenné Dalma az életét.
Tizenegykor Dalma asztalt bont, mondván, hogy elfáradt az utazásban, és hagyja, hogy a két férfi tovább beszélgessen. Taxit hívat a pincérrel és rövid búcsúzkodás után, eltávozik, ám előtte odaad Szilárdnak egy névjegyet, hogy hívja fel, ha valami gond lenne.
Fél óra múlva elmerül a fürdőhabtól illatozó nagy kád vízben, hagyja, hogy elernyedjenek az izmai, és szeretné, ha fejéből kiröppennének a gondolatok, mert lazítani szeretne. Piszkosnak érzi magát, mintha bőrén megtapadt volna milliom láthatatlan koromszemcse, melyet csak a fürdőszivaccsal tud ledörzsölni.
Éjfélkor tér nyugovóra.
December 27-én virradóra elönti a köd a fővárost. Nincs hideg, mégsem mennek sehová az emberek, aki csak teheti, otthon pihen, élvezi a semmittevést.
Reggel hatkor arra ébred Szilárd, hogy meghal a szomjúságtól, ráadásul dob a feje, amely azt jelenti, sokat ittak az apjával. Nincs mese, felveszi a fürdőköpenyét és lemegy a földszintre, belopakodik a konyhába, és legnagyobb meglepetésére ott találja a két idősebb húgát két fiatalemberrel, amint reggeliznek, és visszafojtott hangon arról vitatkoznak, hová menjenek síelni.
- Hű, de gyűrött vagy, Bátyuskám! – suttogja Kata és gyorsan bemutatja neki a két srácot. – Adok neked egy nagy pohár narancslét jégkásával, és kávét is főzök. Anyáék alszanak, ne ébresszük fel őket, egy órája értek haza. Apát behívták a kórházba egy sürgős műtéthez, anyának pedig lázas csecsemőhöz kellett mennie. Szóval, segíts nekünk! Síelni mennénk öt napra, de nem hagyhatjuk itt Melindát, akit csak akkor engednek el velünk anyáék, ha te is velünk jössz.
Másnaposan, éhgyomorra, ez igazán fogas kérdés.
- Meggondolom, és estig választ adok.
A narancslé és a kávé csodákra képes, főleg akkor, ha Kata hideg sültből, tükörtojásból és pirított kenyérből álló reggelit tesz eléje. Hiába, teles hassal sem könnyebb a gondolkodás! Mit tehetne mást, tusol, felöltözik és elmegy sétálni egyet, kiszellőzteti a fejét, megmozgatja a csontjait és felfrissül a kinti levegőn.
A legfiatalabb húga, Melinda, két hónapja szakított a barátjával, azóta nem találja a helyét, és Szilárd meggyőződése szerint, nehéz lesz kikászálódnia ebből az állapotból, hacsak nem érik új és pozitív ingerek. A kérdés az, hogy testvérei körében kilábalhat-e depressziójából, főleg úgy, ha nővérei a fiúikkal lesznek?
Zsebkendőjéért a zsebébe nyúl, ám zsebkendő helyett Dalma névjegykártyája akad a kezébe. Habozás nélkül felhívja, és hagyja, hogy hosszan csengjen. Álmos hangon beleszól a lány:
- Tessék… felébresztettél…
- Szép jó reggelt! Hasadra sütne a nap, csakhogy még az is alszik! Váli-Szabó Szilárd vagyok!
- Szervusz…
- Meghívhatlak egy teára?
- Mikor?
- Mondjuk egy fél óra múlva várlak a Vörösmarty téren!
- Egy óra múlva!
- Rendben, majd rád csörgök!
Felhívja Katát, hogy várja az egész bagázst tíz órára a Vörösmarty térre, de Melindát okvetlenül hozzák magukkal.
Ébredezik Szúrós Szemű, átnyúl az ágy másik felére, de nem találja ott Dalmát, erre azonnal felébred. Dob a feje, hiába, nem szokta meg az italt és kicsit sokat ittak a fiával. Felkel, kimegy a nappaliba, az elolvadt jég vizében áll a bontatlan pezsgő, a rózsák illatoznak, a jegygyűrű is ott szunnyad a dobozában. Hajaj! Elfelejtette megkérni Dalma kezét! Azonnal intézkednie kell!Először is visszajelzi Oxfordnak, hogy elfogadja az állást, utána tus, reggeli és kezdődhet a nap. Egy óra múlva taxit hív. Nem hívja fel a lányt, had legyen meglepetés!
A Vörösmarty téren a Váli nővérek bátyjuk és a két lovag társaságában megkeresik azt az árust, ahol forralt bort ihatnak és leülhetnek. Szilárd hétszer két deci forralt vörösbort kér, melynek csábítóan finom, szegfűszeges, fahéjas illata van, tetején narancskarikák úszkálnak. Kár, hogy éppen a borból csak mutatóba öntöttek bele, gyakorlatilag egy cukrozott forró lé az egész.
Elhelyezkednek a padon, és Szilárd telefonál.
- Elnézést, gyerekek, mindjárt jövök!
Dalma messziről látja a fiút, mégsem megy elébe, jöjjön csak helyébe, úgy illik.
Szilárd nem kertel, elmondja, miért hívta ide, szeretné, ha velük tartana az ötnapos síelésen, és segítene neki Melinda lelkének helyrebillentésében.
- Nem tagadom, szerettem volna találkozni veled, azért adtam neked a névjegyemet a bárban. Ám apám mennyasszonyaként abban bízhatok, hogy jó barátok leszünk, ám nem szeretném, ha mindezt most közölnénk a testvéreimmel, akikkel azonnal megismertetlek, amennyiben velünk tartasz.
Dalma arcán lefagy a mosoly.
- Neked is gondolkodnod kell, amennyiben jól érzékeltem az esti eseményeket. Erre is jó lesz a síelés.
- Rendben. De nem tudok síelni!
- Nem baj, majd megtanítalak!
Kóródi kifizeti az utat, kiszáll a taxiból és a társasház kapualjában silabizálja a névjegyzéket. Végre megtalálja a Vígh nevet és beüti a lakás kódját. Termetes asszonyság belülről feltépi a kaput:
- Kit tetszik keresni?
- Vígh Dalmához jöttem.
- Akkor el is mehet! Öt perce ment el taxival!
Hűha! Akkor gyorsan haza kell érnie, ne várjon rá Dalma a kapualjban. Miért is nem adott neki kapukulcsot?
A forralt bornak csúfolt édes léből a második pohárral isszák a fiatalok, és egymást ugratják, kinek száll elsőként a fejébe a bor. Melindának tetszik a bátyja barátnője, hiába mondják, hogy csak most ismerkedtek meg egy bárban, az nem létezik, mert láthatóan működik közöttük a kémia.
- Valóban nem tudsz síelni? – kérdi Dalmát.
- Nem tudok!
- Ne félj, majd bátyus megtanít! Én is tőle tanultam! Van síruhád? Nincs! Nehogy vegyél, majd én odaadom neked az én régimet, mert most kaptam karácsonyra egy újat!
Megcsörren Dalma mobilja, megnézi, ki keresi és kinyomja a hívást.
- Ki volt az? – tudakolódik Szilárd.
- Nem fontos! – vágja rá a lány. – Jobb, ha kikapcsolom, mert nem adja fel. – súgja a fiú fülébe.
- Mi sem adjuk fel! – súgja vissza a fiú és átöleli a vállát.
Megáll mellettük az árus, kezében egy kancsó forralt fehér borral:
- Ez az én ajándékom a társaságnak! Hátha kedvük szottyan enni is mellé néhány falatot! Kiváló ételeink vannak, hozzak egy étlapot?
Nyoma sincs a ködnek, felszállt és köddé vált.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
No! Csak kiforrja magát előbb-utóbb a kapcsolatuk!
Hogy lesz-e folytatása a bizonytalan kezdésnek? Ezt
mesterien az olvasóra bízod! Ügyes megoldás!
Vagy a hütte béli eseményeket is leírod?
Pussz: emillio
A továbbiakat az Olvasóra bízom!
Hogy lesz-e folytatása a bizonytalan kezdésnek? Ezt
mesterien az olvasóra bízod! Ügyes megoldás!
Vagy a hütte béli eseményeket is leírod?
Pussz: emillio