Erre az útra a barátom leszel…
Látogatók száma: 49
Ahogy egy láthatatlan kéz kikapcsolja a Napot, úgy elevenedik meg az élet a kigyúló Holdfényben.
Milliónyi kis állatka kezdi meg éjszakai életét a faágakon, a bokrok között, az avarban, a házfal apró réseiben, az asztal repedéseiben.
A kamrából halk zörejek hallatszanak; fészkeikből egerek szaladnak elő, hogy élelmet gyűjtsenek, kikerülve a környék veszélyeit.
Ebben a percben, egy másik –mégis közeli helyen- a Macskalány puha tappancsain tapogatózva lépked. El-elmélázik. Hogyan zökkenhetne ki a dolgos hétköznapokból, hogyan kerülhetné el a csipkebocs-bokrot, hiszen minden este megszúrja a fenekét, olyan óvatlan. Nem fejlődött ki még minden érzéke. Ezért kevés macskával került közelebbi kapcsolatba.
Ahogy araszolt, észrevett egy kis egeret, amint az árokparton ül. Térképét tanácstalanul az ölébe tette, és megrázta a fejét. Látta, hogy a cincogó idegen erre, könnyű préda lehetne. Szökkent egyet, és azt hitte Kisegér menekülni próbál, de az hálásan fölnézett, és útbaigazítást kért.
-Hova tartasz?- kérdezte a meglepett nyávogó.
-Nem tudom, csak elindultam. - jött a válasz.
-Én vadászok, de a te fajtád nincs biztonságban egy macska mellett. Az egérnépség retteg tőlünk.
-Nem láttam még senkit, aki hozzád hasonló. Ahonnan én jöttem, biztonságban és szeretetben éltem, de egy vihar lerombolta a hajlékunkat, testvéreim szétrebbentek, én egyedül maradtam. Csak ez a térképem van, meg ez a fél dióm.
-Mondjuk, hogy a barátom vagy erre az útra. - ajánlotta föl Macskalány és elindult.
Kisegér méltóságteljesen cammogott mögötte. Nem érzett félelmet, mikor látta felborzolt szőrét. Nem is tehetett mást: bízott benne. Az ember képes kötődni a gyökereihez, néha még a szálló falevélhez is... Nemhogy egy védtelen egérke.
-Mindig maradj mögöttem. Ha baj lesz, megvédelek. - jelentette ki a macska. Büszke is volt magára, hogy a kis cincogó ellentmondás nélkül követi.
A páros mégsem volt elég óvatos, mert egy fekete kandúr a bokrok közül előugorva lecsapott Kisegérre. Macskalány rémülten nézett kis társára, majd Kandúrra is. Minden leleményét össze kellett szednie, hogy megmenthesse barátját.
-Kérlek ne edd meg! – rimánkodott. Nehéz volt ezzel egy csorgó nyálú kövér macskára hatni…
-Mondj egyetlen indokot, miért hagyjam életben!
-Mert ő az egyetlen barátom. – válaszolt azonnal. Hangja szomorúan csengett. Ne edd meg az egyetlen barátomat! – nyomatékosította kérését Macskalány.
-Sokat kell még tanulnod a vadászatról. Óvatlanságod a saját életedbe is kerülhet. De most az egyszer elengedem a desszertet.
-Köszönöm! – hálálkodott a lány, és alaposan megvizsgálta, minden rendben van-e Kisegérrel. Eltartott egy ideig, mire mindketten megnyugodtak.
-Miért vigyázol rám ennyire? Én csak egy szürke kis egér vagyok!
Macskalány nem válaszolt rögtön. Csak akkor, mikor egy egértanyához értek.
-Igen, szürke vagy- mondta Macskalány. De nézz csak körbe, nézd meg a társaidat!
Te vagy az egyetlen szürke kisegér az ezernyi fehér között.
Kisegér fölnézett, szeme elkerekedett. Aztán mindketten nagyon hangosan, -úgy, hogy az erdő minden állata meghallja- nevetni kezdtek.
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
A mese az aranyos, olyan amilyennek kell lenni egy mesének. A kicsiknek játékosan tanítja meg az egymásra utaltság fogalmát. Mind ezek mellet ragyogóan van megírva.
Ha lenne benne egy karácsonyfa akár pályázati is lehetne. :-)
Tamás
Kedves Skoky!
A mese az aranyos, olyan amilyennek kell lenni egy mesének. A kicsiknek játékosan tanítja meg az egymásra utaltság fogalmát. Mind ezek mellet ragyogóan van megírva.
Ha lenne benne egy karácsonyfa akár pályázati is lehetne. :-)
Tamás
Köszönöm! A második része lesz a karácsonyi pályázat. Morfondíroztam, ezt föltegyem-e, de így talán jobban érthető lesz. Már csak meg kellene írni.:)
Skoky
Kedves Skoky! Jó lett, tetszett! üdv Orsolya
Örülök neki. Jó látni, hogy mindig ilyen aktív vagy!:)
Szép napot: Skoky