újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Ezt nem lehet megúszni...

Látogatók száma: 47

A személyes tapasztalást megúszni nem lehet, és nem is kellene.

Kezdhetném egy közhellyel, mely szerint ami nem öl meg, az megerősít.

Az élet folyamatos döntések sorozata is, kicsiké, nagyoké, és olyanok is vannak közöttük, pillanatnyi nagyságrendjüktől függetlenül, amelyek az egész további életünkre kihatnak. Már persze, ha hagyjuk.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy persze, elkerülhetjük a rossz döntéseket, mert ez nem igaz. Egyet tehetünk, hogy mindig minden "nagy" vagy "fontos" döntésünk előtt üljünk le legjobb barátunkkal, azaz önmagunkkal, és vitassuk meg a dolgot, előnyét, hátrányát, kockázatát, későbbi várható hatását, a mindenkori legjobb tudásunk szerint. S ha utólag kiderül, rosszul döntöttünk, ne keseredjünk el, lépjünk tovább, annak tudatában, hogy anno, amikor a döntést meghoztuk, az akkori ismereteink alapján, tiszta lelkiismerettel döntöttünk.

Kérhetünk tanácsot is, idősebbektől, barátainktól, családtagjainktól, de mindig azt mondom a keresztlányaimnak is, hogy a döntés jogát senkinek se engedjék át, meghallgathatnak száz tanácsot is, de dönteniük nekik kell, mert döntéseik ódiumát ők maguk viselik. A jót is és a kevésbé kedvezőt is.

Fiatal felnőttek, még szárad a pecsét a diplomájukon, s ez azt jelenti, szerintem, hogy igazán majd ezután tanulják meg a szakmát, a gyakorlatban és további tanulással, mert a diploma csak egy beugró ahhoz, hogy valamely szakterületbe majd belemélyedhessetek, és megtanuljátok annak csínját-bínját. Még az is kevésnek bizonyulhat, az előtte lévő és az utána következő feladatok ismerete nélkül, mert a munkád kapcsolódik valakiéhez, és alapja lesz valaki másénak.

A mi korosztályunk csak abban tud segíteni a mai fiataloknak, ha átadjuk a tapasztalatainkat, de ez sohasem helyettesíti magát a tapasztalást, legfeljebb felhívja a figyelmet arra, hogy mi mellett nem szabad csak úgy elmenni, az események alakítanak rajtunk és mi is alakítjuk azokat.

Vigasztalja a fiatalokat az, hogy még nyugdíjasként is találkozunk olyan szituációkkal, melyek az előző hatvan évünkben elkerült bennünket.

Ezt nevezik egy életen át való tanulásnak.

A cikket írta: Yolla

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Szia Yolla!

Valószinüleg, saját magamnak, én vagyok a legrosszabb barátja, bármit is csinálok, halálra kritizálom magam, (abban a tudatban, hogy mindig nekem van igazam), miközben, talán nekem van igazam, no félretéve a tréfát, a mai fiatalok, olyanok mint mi voltunk, csak kicsit nyersebb formában, de az elődeink, ugyanezt mondanák, én nem értettem amit ők mondtak, a maiak nem értik amit én mondok, pedig egyről beszélünk, csak még most nem látjuk. majd egyszer mindenki meglátja!

Maresz
Úgy látom, valakinek sikerült megúszni...
Ez nem mese kedves Yolla, ez nagyon is valóság. Én már annyiszor ültem le magammal meghányni-vetni a dolgokat, hogy szinte már másnak nem is maradt hely... Nincs is, ha belegondolok, mert egyetlen barát sem képes úgy megérteni a dolgokat mint én saját magam...
Ha valami elkerült volna engem az elmúlt hatvan évben, az érdekes lenne? Vagy ha mégis, de nem tudok róla, az nem is hiányzik. :-)
Szia


Milyen igaz....!


maresz
Jó könyv a témában: Adyashanti: Világod vége /Őszinte tanitások a megvilágosodás természetéről/
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: