Giling-galang, szól a harang...

Látogatók száma: 44

... boldogságom határtalan!

Egyre csóválja a fejét...

- Most mi a baj? - kérdezem...

- Á, semmi különös, csak nem tudom hová tetted a rízseslecsóm? - Micsodát, a te lecsódat?... Már megint a hűtőt nyitogatod? Hát nem tudod, hogy az árt neki?...

- Hát, ha egyszer éhes vagyok!...

- Mikor nem?... Ott van az. Áttettem egy kis edénybe, ne foglaljon már akkora helyet a maradék... Mindig az volt a bajod, hogy üres... Most tele van, mégsem találsz semmit?...

- Köszi! Megtaláltam... (Honnan ez a nyugalom - töprengek?)

- Hurrá!... akkor egy darabig csend lesz?... (Elgondolkodom, hogy lehet ekkora étvágya? Reggelire rízseslecsó?... Valamin változtatnom kellene!... - töprengek... Mi a csudának vettem akkor én azt a zabpelyhet?...)

*

- Hát te mit csinálsz kora reggel?
- Főzök... - feleli ártatlanul. (Jesszusom, már megint mi jutott az eszedbe?)...
- Csak egy kis savanyú tojásleves...
- És akkor mit keres benne a tészta?...
- Jól megférnek egymással - feleli miközben rám sem hederít... Jól akarok lakni! - teszi hozzá csak úgy mellékesen...
- De hiszen az imént laktál jól?
- Az az imént volt.

- Mi lesz ma az ebéd? - kérdezi.

- Még kérdezed?... Hát savanyú tojásleves, tésztával...