Hátamon a zsákom...

Látogatók száma: 45

Nem is oly könnyű azt szavakba foglalni
Mit ma éreztem másnak elmondani
Kérem olvasómat mélyen karszékbe dőlve
Mesémet olvasva, álomba ringatva,
El ne aludjék, miközben lefestem,
Hogy én kis híján megtettem
Mit oly régóta terveztem, mire észrevettem
A falra a szivárvány színeit festettem
Álomba merültem.

Fáradtan ébredtem, de ez egyszer nem bántam,
Mert amit ma megtettem
Nem is baj, hogy nem a festéssel kezdtem
De azokat a faágakat mind egy szálig elfűrészeltem
És, mert a jóból sosem elég
Vellára tűztem, kazalba hordtam a lombokat
Egy gyufaszáltól hátha lángra kap
Nem tette, a fene megette
Legközelebb is legyen egy kis dolog vele.

A munkát nem kellett keresni
Ott volt még a java előttem
Amíg nézegettem, a lombsöprű dolgozott helyettem
Nehogy egy gallyon a fűnyíróm fennakadjon
Nem tette, de kidőlt a kereke
Bosszantott ugyan, de most már azt is tudom
A főnyíró csak addig jó, amíg négy keréken gurul
Az nem lehet, hogy előbb kidőljön, mint én
Nem volt mit tenni, a fűnyírót megjavítottam.
Fél delet mutatott az óra mikor abbahagytam.

Mára elég volt, elfáradtam,
Megtettem mindent, amit akartam
Egyet kivéve, de ami késik nem múlik
A festésről szóló álom is egyszer valóra válik
Szedelőzködni kell, üres a gyomrom, enni is kéne
A legnehezebb a mából, amikor hátamon a zsákommal
hazaindulok végre
Itt a mese vége, fuss el véle!

A cikket írta: Zséva

támogatóink