Idióta mese Balambér hercegről
Látogatók száma: 52
Egyszer volt, hol nem volt, az üveghegyeken is túl, és az üvegvisszaváltókon innen, volt egyszer egy gyönyörű királyság, melyet Almáriának hívtak. Almária királyának a neve pedig ötödik Vitók király volt. Nagyon hiú egy király volt ez az ötödik Vitók király. Nagyon szégyellte, hogy olyan alacsonyra nőtte ki magát, ezért mindig vastag talpú cipőben járt, csak azért, hogy magasabbnak tűnjön! A nagyságát azonban nem a magassága határozta meg, hanem az országának a felvirágoztatása. Beköszöntött a jólét, amióta Ő lett a király Almáriában.
A jó almáriai lét minden nagyobb elárusító helyen kapni lehetett, de csak reggel tíz óra után, mert a kötelező árusítást a törvény előírta. Törvénybe iktatták azt is, hogy az üres üvegeknek kötelező a visszaváltása! Ezzel, és a jó lével való országos foglalatosság nagyon szépen megnövelte a kincstár állandó bevételét, és a népe még jobban megszerette ötödik Vitók királyt, - mint ahogy eddig szerette! Meg is süvegelték, - amerre csak járt!
A királynak volt egy fia, akit csak kishercegnek becéztek, - pedig Ő igencsak kinőtte magát a cipőjéből! A becsületes neve hatodik Vitók király lesz, - ha majd az öreg király elmegy nyugdíjba, és helyette majd Őt koronázzák királlyá! Addig is csak Balambér hercegnek szólították, - mert erre a szép névre keresztelték. Balambér állandóan járta az országot keresztül - kasul, mint egy vándorköszörűs, csak Ő nem vitt magával köszörűt! A jó lovával poroszkált, - egy igazi szép almásderessel. Azért járta az országot a lovával, mert még nem találták fel a vonatot. A tarisznyáját meg minden út előtt telerakta almás pitével, mert azt nagyon szerette.
Nos, ez a fiatalkorú herceg, amíg a lovával vándorolva nyelte az út porát, közben az almás pitéket majszolta. Arról ábrándozott, hogy már igazán találkozhatna Ő is az élete párjával, hiszen már serken a bajusza, tehát valakivel összebútorozhatna a királyi vár egyik lakosztályában. Ott élhetnének boldogan, mint Marci Hevesen, egészen addig, - míg csak az ásó, a kapa, meg a nagy kaland közbe nem lép! Akkor aztán többet nem lesz király, inkább felcsap juhásznak, mert a bárányokat nagyon szereti! Különösen jól átsütve!
Amíg ezt kigondolta, addigra éppen bealkonyult, és a lova lestoppolt egy útszéli fogadónál, - a Csiricsáré csárdánál! Ez az almásderes, akit Csillagomnak nevezett, - olyan okos volt, hogy mindig megállt, ha megéhezett! Arra gondolt Balambér herceg, hogy amíg a lova vacsorára falatozik egy kis friss, ropogós, rozmaringgal ízesített, zabfalatokkal dúsított szénát, addig Ő benéz a fogadóba, hátha jó szívvel fogadják, és megkínálják egy pohárka almaborral, vagy legalább egy kancsó jó hideg macskafröccsel! Lekászálódott hát a lova hátáról, és bevezette a kedvenc almásderesét a ló parkolóba.
Benyitott hát a csárdahivatal és kedélykarbantartó ajtaján, ahol a söntéspult mögött a lengyel származású fogadós, Ivó Mikornyitszki, aki a csárdadalárda elnöke is volt, éppen a poharakat mosogatta, miközben félszemmel a vendégeket figyelte. Azért csak félszemmel, mert a másik szeme kitolódott a kilencnapos háborúban. Mivel hadi körülmények között senki sem vállalt szemfelszedést, ezért a háború befejezése után kárpótlásul kapta a csárdát a királytól. Csak az Ő gömbölyded felesége, - a jólelkű Fundálka, és a szorgos szolgálójuk, a szépséges Almuska sürgött - forgott a vendégek között, kiszolgálva őket mindennel, amit csak a konyha szakácsa megalkotott.
Balambér belépett a csárdába, és köszönt illendően: - Adjon Isten, - jól nézünk ki!
Jó hangosan köszönt, hogy elnyomja a banda által okozott dübörgő zenebonát, ugyanis a sarokban egy zenekar húzta a talpalávalót. A fiatalabb vendégek oda sem figyelve, és a köszönést meg sem hallva, - csak mulatoztak, mert péntek este lévén más dolguk nem volt. Másnap úgyis szabad szombat, és akkor ráérnek kikúrálni a másnapot! Nyakalták a noha bort, és el - el kapták a fogadósék két leányát egy - két fordulóra, hogy jól megtáncoltassák őket. Egyedül csak a szép szemű Almuska, a fogadósék szolgálólánya vette észre az érkező új vendéget, és fogadta a köszönését illendően.
- Isten hozott a csárdánkba, Balambér herceg! Szívesen látunk, ha van pár aranyad, mert nálunk a hitel, - az alma! Ja, és csekket sem fogadunk el! De ha Áfás számlát is akarsz, akkor azt előre kell bejelentened, mert utólag nem áll módunkban a számlát kiállítani! Van étel - ital, és puhapihe ágy, ha pihenni is vágyódsz!- nézett Almuska a ragyogó szemeivel Balambér egyre jobban kékülő tengerkék szemeibe.
Balambér is belemerült Almuska szemeibe, és a boldogsághormonok miatt olyat érzett, amit még eddig sohasem. A szíve, - mint valami vészharang, - egyre hevesebben kezdett dobogni. A csillagszemű Almuska is bele feledkezett Balambér herceg tengerkék fátyolos szemeibe, annyira, hogy bele is esett rögtön a szerelembe, - mint vak ló a gödörbe. Már nem hallottak és nem láttak mást, - csak egymást!
- A lovad után meg kötbért kell fizetned, ha majd reggel tíz óra után még mindig az istállóban van kikötve!- szólt kacéran vissza Almuska, miközben távozóban visszanézett a hercegre.
Közben a zene változatlanul harsányan szólt, a vendégek pedig csujjogattak kifulladásig.
A fogadós lányai a sok táncolás miatt soha nem értek rá, hogy kitanulják a fogadósságot, igaz, - nem is akarták kitanulni, inkább tánctanítást vállaltak gyorstalpaló módra, hogy az elvásott talpú cipellőik helyett mindig teljen nekik új tánccipőkre!
Amíg a fogadósék lányai új cipőkre vágytak, addig a fogadós egy olyan igazi szép, nagy, és kerek cipóról ábrándozott, amely friss, meleg, illatos, és ropogós, mint amilyen az Ő drága felesége, Fundálka. Amikor csak erre gondolt, mindig összefutott a nyál a szájában.
Bezzeg a fogadós feleségének, Fundálkának sokkal komolyabb tervei voltak a jövőre vonatkozóan. Mielőbb férjhez akarta adni a két lányát, mert Őket csak kenyérpusztítónak tartotta. Arra gondolt, hogy előbb - utóbb csak megtetszenek valakiknek, akik megfelelő hozomány fejében elviszik a két lányt, és feleségül veszik. Gyűjtögette is szorgalmasan a sok étel és italért kapott aranyakat, - hogy ha majd megkérik valamelyik lányának a kezét, addigra meglegyen az illő hozományra való!
Balambér hercegnek a sok bámulástól véreres lett a szeme, és elgyengült a lába, ezért lerogyott egy asztal melletti lócára. Fundálka rögtön ott termett.
- Mire van gusztusa a mi hercegünknek?- kérdezte széles mosollyal, úgy, hogy kivillant mind a tizennyolc foga. Van nálunk finom fokhagymás birkasült kenyérlepényben, vagy inkább valami kis zsenge pipi húsra vágysz? Vagy talán mégis inkább a birkákat szereted jobban?
- Vendéglősné asszonyom! Most csak tökös-mákos, meggyes-diós, vagy mazsolás túrós rétest csipegetnék, egy pár pitécskével! Azt is csak fent a szobámban, és a tündérszép Almuska hozza fel! Amúgy is beszédem van vele, mert el akarom venni feleségül!- dobott az asztalra egy pár fényes aranyat.
A fogadós feleségének felcsillant a szeme! Mohón felkapta, megköpködte, és azután villámgyorsan eltüntette az aranyakat, majd megjegyezte:
- Apád - anyád ide jöjjön! Majd a herceghez fordulva megkérdezte: - Nem akarnád inkább valamelyik táncos lábú lányt? Sokkal jobban táncolnak! Eljárnák neked a hét fátyol táncot, aztán megalkudhatunk a hozományról, - persze, csak ha nem kérsz sokat!
- Nekem csak Almuska kell, a másik kettő, - az mehet a levesbe!- dacoskodott Balambér herceg. És nem kell a hozomány sem! Majd elmegy juhásznak, - ha nem lesz mit ennünk!
Fundálka elképedt a herceg válaszán. Mért kellhet a hercegnek egy szegény szolgálólány, amikor itt vannak az Ő úri neveltetésű lányai, akikre bőven lehetne fényes aranyakat költeni?
Azonban Balambér herceg, a királyi trón várományosa, kötötte az ebet a karóhoz, és ragaszkodott Almuskához.
- Ha valaki a szerelmünk útjába áll, azt a királyi vár főterén nyilvánosan felpofoztatom, és három évre lekvároskenyér evésre ítéltetem!- szólt szigorúan. Akkor aztán lehet majd sírva ríni! Nincs kegyelem!- fenyegetődzött Balambér herceg, mire a közelben állók megriadva felhördültek, és a rettegéstől hátrább húzódtak! Balambér herceg pedig felállva a lócáról, dölyfösen elindult a lépcsőn felfelé, hogy bemenjen a kibérelt szobájába tv-t nézni, mert a tv-ben a szokásos pénteki lovagi tornát közvetítették felvételről.
Fundálka a kezeit tördelve nézett utána, miközben kétségbeesetten arra gondolt, hogy ha Almuska elmegy a herceggel a királyi várba hercegnének, akkor ki fog neki azután segíteni a csárdában?
Járt az agya, mint a sublótfiók, - aztán egyszer csak bevillant neki, hogy az Ő keresztanyja Biri néni, aki kisállat kereskedő, bűbáj és vajákos képző tanfolyamot végzett! Igaz, - csak levelező tanfolyamon! Azért biztosan tud valami gyógyírt arra, hogy ha mégis el akarna menni a herceggel az Ő szorgalmas szolgáló leánya! Gyorsan fogott egy postagalambot, és elküldött vele Biri néninek gyorspostai küldeményként egy kétszemélyes meghívót a szombat esti mulatságra. Lesz ott páros tűzugrás, parázson sétálás, azután csillaglátás, és sarlóhajigálás! Mellékelt még két ingyenjegyet a mulatságot követő vacsorára is. A galambot megcímezte, azután sürgősséggel útjára küldte.
Eközben Balambér herceg helyet foglalt a hozzáillő díszes hokedlin, és a tv-t nézve izgalmában elkezdte rágcsálni az egerek által ottfelejtett sajtdarabkákat. Ekkor kopogásra lett figyelmes. Felugrott a hokedliről, és ment ajtót nyitni. A kinyitott ajtóban megjelent Almuska, egy nagy tálcával a kezében, melyen halomban álltak a rétesek, és a pitécskék. A herceg szíve a látványtól rögtön a korgó gyomrába költözött, és az izgalmában rögtön felkiáltott!
- Almuskám, aranyom, - tedd le gyorsan azt a tálcát ide az asztalra, és ülj ide mellém! Beszédem van veled! Akarsz-e a palotámban csak engem szolgálni? Akarsz-e a királynőm lenni? Akarsz-e engem szeretni?
Almuska megszédült a herceg szavaitól, annyira, hogy megszólalni sem tudott, csak bólogatott boldogan! Erre Balambér a keblére ölelte Almuskát, aki örömében a nyakába ugrott!
- Neked adom a nagymama királyné gyűrűjét, és mostantól tekintsd magad a mátkámnak!
Holnap pedig, ebéd után indulunk a palotába, megtartjuk a lakodalmat, és kiválasztjuk a lakosztályunkat!- mondta Balambér ellentmondást nem tűrő hangon. A lakodalom három nap - három éjjel fog tartani, lesz ott bárány, birka, marha, kappan az asztalokon, meg torták, sütik, meg pitécskék! A zenészek meg három napig fognak egyfolytában jó hangosan zenélni, hogy mindenki élvezze, - ha akarja, - ha nem!
A gyorsposta hatására Biri néni másnap hajnalban megjelent a fogadó ajtajában. Fundálka nagy örömmel üdvözölte a rég nem látott keresztanyját. Miután elvonultak a kíváncsi szemek elől, kint a fogadó udvarán elkezdtek tanakodni, hogy hogyan, és miképpen lehetne megakadályozni, hogy Almuska elmenjen a fogadóból!
Biri néni a gondolkodástól még jobban összeráncolta az eddig is ráncos arcát, és azt találta ki, hogy ha a herceg lovát induláskor megcsókolják, akkor békává fog változni, és egy béka nem bír el két személyt hosszú távon, - tehát kénytelenek lesznek itt maradni!
Eljött a másnap. A herceg az izgalomtól kora reggel, már hajnali tíz órakor felkelt, és nekilátott az igen egészséges zabkásájának. Miután elfogyasztotta, ivott rá egy pohárka frissen facsart narancslét, és elégedetten dőlt hátra. Eszébe jutott, amit az apja mondott minden együtt elköltött reggeli után, és elmosolyodott.
- Nemhiába szép az élet, - Babocsai néni!
A bőséges reggeli után nekiállt készülődni. Becsomagoltatott a tarisznyájába az almás pitécskék mellé egy pár marék hamuba sült pogácsát is, hogy némi sós is legyen útravalónak. Aztán kérette Almuskát, aki meg is jelent tüstént útra készen. Eközben Fundálka készségesen kivezette kantárszáron a herceg almásderesét a ló parkolóból, és a csárda bejárata előtt megállt vele. Biri néni oda somfordált a ló elejéhez, és megcsókolta a szép állat homlokát!
És láss csodát…
Némi műszaki hiba történt a varázslattal! Valószínűleg a levelező tanfolyam az oka, de a ló béka helyett békávévá változott! A herceg és a szerelmes Almuska tehát ló helyett a buszra szálltak, és egymást átkarolva leültek a szabad páros ülések egyikére.
A busz pedig vidáman pöfögve elindult kettejükkel, - a boldogság felé!
A cikket írta: emillio
Hozzászólások
időrendi sorrend
Rég olvastam már mesét, és mindig tetszett, de ez a modern mese mindennel felért... már a végén azon gondolkodtam, most mi lesz ezzel a két szerencsétlennel, teljesen beleélve magam a szituációba... Hát felülmúltad a képzeletemet! Ez a békávé nem semmi ötlet tőled! Van még? Jöhet!!!! :-)
Te ezt nem tudtad? Tele vagyok ilyen apró kis vígjátékokkal!
Ez az idióta mese azért íródott, hogy a mesét hallgató gyerekek
kíváncsiságát felkeltsem! A részükről nem értett részek, - remélem,
hogy felkeltik a kíváncsiságukat, és kérdések garmadával fordulnak
a mese felolvasójához! A kérdezések, - illetve a rá kapott válaszok
fogják a kis értelmüket tágítani! Ebben a kísérleti írásomban
igyekeztem a meseszerű dolgokat keverni a való életben hallható
kifejezésekkel, és életszerű dolgokkal! Mindezt próbáltam egy
humoros köntösben tálalni! Ez van... (:-D)
Pussz: emillio
ivó mikornyitszki és a galambot megcímezte... ezen behaltam.
így van ez, almás országban élünk, békávén robogunk a semmibe.