Játék az édenben

Látogatók száma: 36

( egymondatos ) .." A játéknak még nincs vége"

Zoltán magas, izmos legény volt, bomlottak utána a nők, fiatal kora ellenére korán megházasodott. Fiatalság bolondság, a házasság nem tartott sokáig.
Aztán elkövette élete második ballépését, újra megnősült. Dolgos ember lévén az apósával együtt munkálkodtak annak a falu határában lévő földjén.
De ez a házasság sem tartott sokáig, megromlott a kapcsolatuk az asszonnyal, az após pedig kiadta az útját. Se pénz, se posztó..
Zoltán-pénz híján-gondolt egyet, a közeli város melletti kiserdőben felhúzta nejlon-palotáját, a bokrok fedezetében csendesen élt, nem zavart senkit, még egy kis pénzre is szert tett, minden alkalmi munkát elvállalt.

Kata munkába menet a kiserdő melletti úton sétált el, mígnem-nem részletezem-megismerkedett Zoltánnal és egymásba szerettek. De Kata szülei ezt nem nézték jó szemmel,szégyellték lányuk viszonyát egy hajléktalannal. Végül azt mondták, vagy ők, vagy a nincstelen. Kata az utóbbit választotta.

Nagyon szerették egymást, az idő őket igazolta. Zoltán továbbra is dolgozott, Kata itt-ott takarítgatott, szabadok voltak, hallgatták a reggeli madárdalt, a kutya sem törődött velük, illetve valaki mégis megmérgezte a kutyákat, csak az egyik élte túl, Böbike kiterülve feküdt a "palota " előtt, mire hazaértek. Nagyon szerették kis állataikat, de beletörődtek a kutya halálába, nem tudtak mit tenni.
Már tizedik éve taposták az erdei ösvényt együtt,mikor egy nap két rendőr megjelent és azt mondták nekik, szedjék össze a cuccaikat, mert a kalyibát ledózerolják, rontja a város képet..
Attól kezdve több erdőszéli helyen fészket raktak, de Zoltán szeretett volna Katának jobb körülményeket biztosítani, végül megint találtak egy helyet az erdő túloldalán, ahol Zoltán egy egész lakályos kis otthont varázsolt, berendezkedtek, télre még fát is vettek. Még az időnként megjelenő szociális munkások is jól érezték magukat náluk, mindig rend és tisztaság volt..
Idővel sajnos Zoltán egészsége odalett, az izmai felszívódtak, nem tudott már dolgozni, néha csendesen leült egy-egy városi ház előtt, nem koldult, de mint békés embert a lakók elviselték, főleg ha a kutya is mellette volt, némi aprópénzzel jutalmazták. Kata pedig a kukákból főzött, mindig talált valamit.
De az Önkormányzat szerint-bármilyen otthonos is volt a kis lakóhelyük, továbbra sem illettek a tájképbe és lerombolták otthonukat.
Most itt ülnek egymást átkarolva a hajléktalan szállón, Zoltán megilletődve simogatja Kata sovány arcát és álmodoznak az édenükről, az erdőszéli nyugalomról, de Zoltán nem adja fel, terveket szövöget, mert szerinte a játéknak még nincs vége.
Talán majd egyszer, az erdő közepén..

Kép: Net

A cikket írta: Ilona

előző cikk következő cikk

3 szavazat