Ki hitte volna...

Látogatók száma: 47

... hogy ez nincs is olyan messze a valóságtól..

- Figyelmet kérek! - emeli fel a magasba a kezét, de oda se neki, folytatják tovább a csevejt, ami már-már hasonlít egy baromfiudvarra, ahol egyszerre káricálnak a tyúkok, kukorékolnak a kakasok, vartyognak a békák..., még egy-egy disznó röfögés is kihallatszik a tömegből, nem beszélve arról a vékonyka cérnahangról, ami úgy szól, mint egy egércincogás.

- Figyelmet kérek! - emeli fel most már a hangját is és megkondítja képzeletbeli kolompját. Egyszeriben minden szempár rá szegeződik és nem túl biztató számára, de még mindig nem igazán érzi, látják e, de vajon hallják is, amit mond. Végre elcsendesednek a barakk lakói.

- Mindenki érdekében, kérem figyeljenek arra, amit mondani szeretnék.. Rossz hírt kell ugyanis közölnöm önökkel. A Kormány döntése, hogy ezt az egész kolóniát felszámolja, még a holnapi nap folyamán el fogja dózerrolni a föld színéről... - morajlás fut végig a tömegen és többfelől méltatlankodó, majd egyre erősödő kiabálások hallatszanak. -

- Szeretném folytatni, ha hagynak szóhoz jutni... - Csend lett, néma csend... -

- Annyi időt kaptunk mindössze, hogy összeszedjük a kis batyunkat. Ruhaneműket, apróságokat. Egy teherautó fog ide érkezni, amire felpakolhatjuk a legszükségesebb magunkkal viendő dolgainkat. Bútorokat nem..

- Bútorok?... - hallatszik a sorok közül.. Mégis milyen... a székemre gondol, ami lassan összedől alattam? - Vagy a nyikorgó ágyamra, melyből a rugó nyomja a hátsómat? - toldja meg a főkolompos, egy kis iróniával a hangjában, ami majdnem humorosra sikeredik, mert enyhe kacaj röppen fel a megszeppent tekintetek merevségén enyhítve, gunyoros mosolyok kíséretében.

- Örülök, hogy a humorukat még nem veszítették el... Ne is tegyék! - folytatom tovább..

- Egy másik község távoli szegletében, az erdő mellett felállított sátortáborba helyeznek el bennünket.. Azt ígérték, ha nem tanúsítunk ellenállást, békességgel tudomásul vesszük az áttelepítést, akkor minden kérésünket kinek-kinek kívánsága, szája íze szerint teljesíteni fogják. Ígéreteik között szerepel, hogy családokat nem fognak elválasztani egymástól. Kisebb és nagyobb sátrak fognak rendelkezésünkre állni... Kérésünk szerint rendezik be... Lesznek ott asztalok, székek, ágyak, vitrinek, térelválasztók... minden mi szem szájnak ingere. Olyan komfort érzetünk lehet akár, mint egy kempingben, ahol éppen jól megérdemelt pihenésünket kaptuk jutalomképpen. (Ezt már magam is enyhe iróniával a hangomban, de mosoly kíséretében mondtam, amely kissé keserédesre sikeredett, de mégis megpróbálva enyhíteni a helyzet súlyán..)

A csend, ami már-már elviselhetetlennek tűnt, látva az emberek megdöbbent arcát körülöttem egyre jobban, már-már kiáltom feléjük, hogy micsoda színes világ lesz az, ami ránk vár ez után a barakk élet után.. Senkinek sincs miért aggódnia - teszem hozzá és győzködök tovább. A legnagyobbak gondoskodását fogjuk élvezni olyan körülmények között, melyet eddig csak álmainkban láthattunk.

- A játékaimat is vihetem magammal? - szólal meg egy vékonyka gyerekhang, ami megtöri ezt a nagy csendet.

- Hát persze, hogy viheted és minden babádat.

- Erdő mellett fogunk lakni? - kérdezi a csöppség felbátorodva, miután megnyugodott, hogy a játékaitól nem kell megválnia.. majd folytatja..

- Akkor mi leszünk az erdei manók? - teszi még hozzá, apu meg a favágó?... anyu az erdei tündér, aki mos, főz, takarít ránk?... mert én ezt álmodtam az éjjel.

- Igen! - erősítem meg és folytatom a megkezdett meséjét beleszőve már a saját álmaimat,... a patak partján akár Iluska is lehetsz, amint éppen mosod a ruhádat és egyszer csak megjelenik a Jancsi..

- Ott nincsenek gonosz mostohák? - kérdezi a lányka.

- Nincsenek.. Ott csak tündérek vannak, erdei manók, mókusok a fákon, madarak hangjától zeng az egész erdő és te lehetsz ott a Piroska, aki kis kosárkájával a kezében elindul az erdőn keresztül a nagymamájához..

Látom a kislány érdeklődő arcát, amint a mesémben hinni kezd, a körülötte lévő emberek szemében megcsillanni a reményt, az érzelmeket könnyek formájában kimutatva, és már magam is elhiszem, amit az imént még csak álmomban láttam megvalósulni.

Ki hitte volna? Hogy az egyszer megálmodott mesém rémálommá válhat...