Kultúra nyet!
Látogatók száma: 41
Az élet paradoxona, hogy a kórházban egy emeleten vannak a legidősebbek és a legfiatalabbak, két külön osztályon.
Ha valamelyiknek hiányzik embere, kisegítik egymást.
Ma kicsit későn értem be, és várakoznom kellett, hogy bemehessek Anyukámhoz. A picinyke kis társalgóban éppen takarított egy vékonyka fiatalasszony és beszédbe elegyedtünk. Még soha nem találkoztunk, de jót beszélgettünk.
Kiderült, hogy a gyerekosztályról jött át kisegíteni, mert az itteni takarítónő családi okok miatt nem jött be dolgozni.
Hétköznapi dolgokról beszélgettünk, vagy öt percet, neki ez volt a pihenő ideje, nekem meg meg nem volt unalmas a várakozás.
Amivel meglepett, hogy megköszönte a beszélgetést, amely kicsit feldobta. Megkérdeztem, hogy mi érdekes van egy kis női csevejben?
Abban semmi, de abban igen, hogy embernek tekintem.
Nem tudom, milyen arcot vághattam, mert folytatta: a gyerekosztályon éppen feltörölte a folyosót, amikor a látogatóknak kitett székek egyikén ülő roma asszony leejtett valamit a földre, és utána szólt, vegye má' fel helyettem, az a dóga!
Nem az a baj, hogy megkérte, hanem a stílusa!
Én a fiatalasszony helyében biztosan fejbe vágtam volna a felmosófával!
Kultúra nyet!
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Erről igazán sokat tudnék mesélni... (mi zajlik nálunk Ukrajnában)....(((((
Hmm. Remélem nem általános, csak egy kiragadott, szélsőséges példa. Az ilyet nem szaporítanám, ahogy mondod, amilyen vagyok, fejbe vágnám, na akkor mitől lennék én más, mint ő... Kultúra...? Szerintem vele született rendellenesség.
Hogy jön ahhoz bárki is, hogy úgy beszéljen vele, mint egy kutyával? Még akkor is, ha roma, ezt nem engedhetné meg magának!