újabb események régebbi események további események
09:24
Új cikk került fel a weboldalra
08:45
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
07:59
Yolla válaszolt egy szavazásra
19:37
Anyu válaszolt egy szavazásra
19:33
Anyu válaszolt egy szavazásra
19:13
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
16:23
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
16:09
Anyu új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
15:49
zsoltne.eva új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez
11:48
Yolla válaszolt egy szavazásra
11:47
Yolla új cikket töltött fel
11:35
Anyu új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
10:57
Anyu új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
10:11
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
09:16
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
09:13
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
08:59
zsoltne.eva új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez
08:54
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
21:56
Black Ice új cikket töltött fel
21:10
Ilona módosította a naplóbejegyzését

Lélekröppentők

2012. március 7. - Látogatók száma: 58

Egy fotó ihlette :)

Van egy legenda, ami szerint mielőtt meghalunk, madarak lepik el a házunk tetejét. Először csak egy jön. Szürkéskék szárnyaival körberepüli a kéményt és lejjebb szállva bekukkant az ablakokon. Azt mondják, akinek a szemébe néz, annak hamarosan elviszi a lelkét. Az a madár már nem is megy el. Ott marad a cserepeken ülve, ezüst szemeivel csendesen néz a messzeségbe, a társaira várva. Hamarosan megérkeznek ők is. A lélekröppentők. Kis csapatokban jönnek, napról-napra egyre többen. Onnan lehet tudni, hogy nem sokára útra kelnek a lélekkel, amikor egy hatalmas aranykalitkát is hoznak magukkal. Abban viheti magával a szellem a madarát, ami elhozta neki az utolsó üzenetet.
A nagyapámat is ők vitték el. Egyik nap beteg lett. Az ágyban fekve mondta el nekem, hogy látta a madarat. Úgy mesélte gyönyörű volt és fenséges. Ahogy rá tekintett nem érzett félelmet, csak megnyugvást. Tudta, hogy véget ér a földi utazás, és egy új kezdődik, ami éppen olyan csodálatos lesz, mint az előző. Azt hittem a láztól beszél így, de örültem, hogy ez képzelgés segít neki könnyebbé tenni az előtte álló napokat. Ahányszor új madarak érkeztek mindig elmondta. Egyik nap megkért, hogy kísérjem ki a kertbe. Hűvös őszi reggel volt, az égen sorakoztak a szürke esőfelhők, de nem lehetett ellent mondani neki. Kibotorkáltunk a ház elé, és ahogy felnézett a tetőre, örömtől ragyogó szemével csak annyit mondott: „Már a kalitkát is elhozták.”
Akkor még nem láttam se a madarakat, se a kalitkát, és hiába kérdeztem tőle, hogy ez mit jelent, nem válaszolt. Mosolyogva feküdt vissza a betegágyba, megcsókolta nagyanyám kezeit, és azt mondta, hosszú álom vár rá, ne ébresszük fel semmiképp. Miután elaludt, észrevettem, hogy egy madár ül az ágy melletti ablak párkányán. Pont egy olyan, amilyenről papa mesélt az elmúlt napokban. A szárnyas szépség csak nézte a fekvő öreget, aztán pedig úgy repült el, hogy egyszer sem nézett rám. A tető felé szállt, és rögtön ki is szaladtam, hátha látom a többit. Kint már esett. A sűrű záporon át egy halovány alak tűnt fel. Nagy bakancsával könnyedén lépett a sártengerben. Elindultam utána. Felismertem görnyedt tartásáról, kopott barna kabátjáról és a sapkáról, amit mindig viselt. Pár lépés után megtorpantam. Ő is megállt és lassan madarak kezdtek gyűlni köré. Vékony köteleket fontak a csuklójára, és egy aranykalitkát adtak a kezébe, amibe az a társuk ült, amelyik nem rég megjelent az ablakban. Amikor végeztek a szellem elrugaszkodott és a lélekröppentőkkel együtt a magasba szállt. Ahogy távolodtak, úgy éreztem magukkal viszik az én fájdalmamat és bánatomat is, amit nagypapa elvesztése miatt éreztem a betegsége alatt. Az én szívembe is beköltözött a végtelen nyugalom és egy mosollyal az arcomon kívántam nekik jó utat.
A legenda szerint a lélekröppentők egy új élet kezdetét jelzik, és egy olyan helyre viszik a lelket, ahol jutalmat kapnak mindazért a jóért, amit földi létük alatt tettek. Ez talán a mennyország. Vagy még annál is jobb.

A cikket írta: CsijjagZsuzska

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. március 8. 19:21
Kedves Zsuzska!

Nagyon érzékeny történet, az elfogadás és elengedés szép példája. Köszönjük a felemelő gondolatokat.

Pussz, Tündér
2012. március 7. 21:56
Szia!

Ez nagyon szhívbe markoló!
Nagyon az elevenembe találtál!

Maresz
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: