újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Mai mese

Látogatók száma: 65

Hol volt, hol nem volt, él kis hazánkban két ember, akik nem is ismerik egymást.

Egy férfi és egy nő.

A sors kifürkészhetetlen akaratából, e két ember azonos korosztályhoz tartozik, egy időben jár iskolába, gimnáziumba és egyetemre is. Mégsem keresztezik útjaik egymást, nem is tudnak a másik létezéséről. A férfi a Dunántúlon, a nő pedig az Alföldön lakik.

Nevezzük el őket Gipsz Jakabnak és Lutz Gizellának, már csak annak okán is, hogy történetükben senki se ismerhessen magára, még véletlenül sem, aki nem ezeket a neveket viseli. A mesélőnek nem áll szándékában senkit megbántani, olvasd ezt úgy, kedves Olvasó, mint a mesét, mert ez az. Mese, mese, meskete. A huszonegyedik század elején játszódik. Mondhatni napjainkban.

Gipsz Jakab mérnök úr, dunántúli városban éli a vezető értelmiségiek életét, példás családapa, szerető férj, figyelmes gyerek, kiváló barát, akire bizton számíthatnak, a főnöke és a beosztottjai, a gyerekei és a felesége, a felmenői és a barátai. A rendszerváltásig élete kiszámíthatón csordogál, lépeget előre a ranglétrán, anyagilag is gyarapodik, mégis mindenki kedveli a mosolygós, közvetlen modorú férfit. Reggelente elviszi a gyerekeit az óvodába és az iskolába, pontosan érkezik a munkahelyére, lelkiismeretesen dolgozik, imádja a feleségét, melyet nem csupán hangoztat, de be is bizonyítja rendszeresen. Viszi a családját kétévente külföldi utakra, máskor meg a Balatonra vagy a Tisza tóhoz, mindkettő mellett épít nyaralót, mert az jó befektetés. Szüleit is támogatja anyagilag, mert azt természetes, hogy visszaadja nekik azt a gondoskodást, amelyet neki adtak korábban.

Túl szép és nyugodt az élete ahhoz, hogy sokáig így maradjon. A privatizáció során, amikor az állami cégüket eladják, némi kenőpénz fejében, egyetlen főnökével közösen, egyedüli pályázóként megvehetik a vállalatot, aprópénzért, azt is hitelből fizetve. Jakab a szociális érzékenységű állami cég vezetőjéből hirtelen kizsákmányoló kapitalistává fejleszti magát, aki éjt nappallá téve dolgozik, részint azért, hogy megfelelő megrendeléseket szerezzen, részint azért, hogy személyesen ellenőrizze, nehogy a beosztottjai meglopják.

Mert, azt ugye, mondanom sem kell, hogy rablóból lesz a legjobb pandúr. Gyarapodik a cég is, Jakab is, aki úgy érzi, hogy ideje lenne lecserélni a feleségét is, mutatósabbra és fiatalabbra, a baráti körét meg a befolyásosabb üzleti körben mozgókra, és úgy is tesz.

Közben elfelejt előre köszönni, később, visszaköszönni is. A gyereknevelésre és szülők meglátogatására nincs ideje, mert a biznisz az biznisz, pénzzel kárpótolja személyes jelenlétének hiányát.

Történik pedig, hogy a második felesége megcsalja, ezért elválik ismét, kivásárolja a volt főnöke részét a cégből, indít egy új vállalkozást is. Dől Jakabhoz a pénz, amelyen ne csodálkozz, kedves Olvasó, hiszen tudod, hogy pénzzel lehet pénzt csinálni. És Jakab tudja ezt. Nagyon is.

Amikor feliratkozik a milliárdosok listájára, már a negyedik feleségével él, aki egyidős a nagyobbik lányával, csak butább és szőke, mit is mondok, nagyon is okos és rafinált nőszemély. Kifacsar Jakabból minden pénzt, amit csak tud, cégeket vásároltat magának, szeretőket tart, mert idősödő férje igaz, hogy maga a pénzeszsák, csak potenciálja már csak kék kis pirulákra reagál.

Tudja ám Jakab, mert az esze vág, mint a borotva, hogy csalja a felesége. Meg is mondja neki az ukázt, csak diszkréten csinálja és reprezentáljon mellette, mint hű feleség, ha az üzleti kapcsolata úgy kívánja. Ebben is maradnak. Hanem a szőke kis felesége a butuska fejébe veszi, hogy mennyiben jobban hangzana, ha a férje politikus is lenne, ezért addig rágja Jakab fülét, mígnem az, jó férjhez méltón, el nem indul a választásokon.

Kiválaszt egy pártot, persze, vállalkozó barátot, belép és szórja a pénzt, számolatlanul. Hiába, a kampány, az kampány. De egy független jelölt nyer, Jakab kimarad a parlamentből. Vigasztalják a párttársak, majd a helyi választáson polgármester lehet. De nem lesz.

Történik pedig, hogy időközben szőke kis felesége öt centis műkörmével annyit összekapar magának férfi vagyonából, hogy a fele már a nevére kerül. Egyre pofátlanabb módon csalja a férjét, aki bizony a saját ágyában találja a kertészükkel, amikor korábban ér haza a vártnál.

Jakab elveszti a fejét. Csak neked mondom, kedves Olvasó, hogy Jakabnak nagyon sok pénzébe kerül, hogy ne kerüljön börtönbe, mert úgy ellátja mindkettőjük baját, hogy nem nyolc, de tizennyolc napon túl gyógyulnak a sebeik. Persze, válás lesz a vége. És Jakab akkor szembesül a ténnyel, miszerint vagyona alig ötszáz millióra zsugorodik. Az üzleti partnerei is elhagyják. Megöregedve, lelkileg összetörve, felszámolja a vállalkozásait és visszavonul.

Tehetős nyugdíjasként tengeti az életét. Unatkozik. Vesz egy laptopot, hogy a tőzsdei hírekről azonnal értesüljön.

Ideje rátérnünk Lutz Gizella tanárnőre, aki egy nyírségi kis faluban megbecsült pedagógus. A fővárosban születik, tehetős polgári családban. Hogyan kerül a nyírségi faluba?

Ugye, kedves Olvasó, nem kérdezed komolyan?

A kulcsszó a szerelem, a nagybetűs, amely egyetemista korában összeköti egy nyírségi fiúval, aki lánglelkű költőnek készül, mellesleg néptanító akar lenni. József Attila után szabadon.

Gizella szülei kedvelik a fiút, de nem szeretnék, ha egyetlen leányuk tehetségét elpazarolná az Isten háta mögötti kis faluban. Ezt megakadályozandó, minden protekciójukat latba vetve, az ifjú házasokat meghívatják Párizsba, tanulmányútra. A kinti egy év kevésnek bizonyul ahhoz, hogy a fiatalok konok fejéből kiverjék az eredeti elhatározásukat. Hárman térnek vissza Franciaországból, mert közben megszületik az első fiuk, akit később még három testvér követi.

Egyszerűen, de nagy boldogságban élnek.

Tíz évig mindketten tanítanak, de a férj megunja a napi taposómalmot és kilép a munkahelyéről, hogy egész napját a költészetnek szentelhesse. Gizella nem ellenkezik vele, pedig már tudja, hogy férje sohasem lesz élvonalbeli költő, ahhoz nincs elég tehetsége. Összeszorított foggal dolgozik, mellette kertet művel, malacot, csirkét és kacsát nevel, mert sok élelem kell a népes családnak és megvenni nem tudnák az egy fizetésből.

Harmincöt évesen dús, fekete hajában megjelennek az első fehér szálak. Minden munkát elvállal az iskolában, amely többlet pénzzel jár, szakköröket vezet, népdal kórust vezet, amint a gyerekek nőnek és segítenek az otthoni munkában. Férje versei a megyei újság utolsó oldalán jelennek meg, többnyire azért, mert Gizellát ismerik a megyénél is, meg ott a négy gyerek, akit fel kell nevelni.

Amikor az első verses kötetének bemutatója van, akkor nyúl először az italhoz. Mire a gyerekek egymás után középiskolába kerülnek, Gizella haja teljesen ősz lesz.

Kettesben maradnak.

A munkája nem lesz kevesebb az idő múltával, csak a férje alkoholizmusa kerül egyre többe. Már a válást fontolgatja, mígnem egyik téli estén, a férje a kocsmából hazafelé jövet, beleesik az árokba. Reggelre ott fagy meg, hóval betakartan.

A kirendelt nyomozó hivatalból megkérdezi Gizellát, miért nem vette észre, hogy a férje nem ment haza. Mesélni kezd az asszony, ám űzött tekintetét látva, a nyomozó egy idő után megfordul, kimegy a házból is, nehogy Gizella meglássa a gyanúsan csillogó szemét.

Gyerekei egyetemi éveik alatt is munkát vállalnak, hogy anyjuknak könnyebb legyen. Mire végeznek, Gizella nyugdíjba megy. A legidősebb fia vesz neki egy számítógépet, hogy minden nap tudjanak az anyjukkal Skype-on beszélgetni, mert az a legolcsóbb.

Kedves Olvasóm, már kíváncsi vagy, ugye, mi köze ennek a két embernek egymáshoz?

Még nem jöttél rá?

Na, ugye, tudod Te azt, nagyon jól.

Gizella és Jakab elkezd szörfölni a neten, egymástól függetlenül, s ráakadnak egy csevegő portálra, amelyre feliratkoznak és elkezdenek beszélgetni. Végre kiteljesedhetnek, szabadon, kötelmek nélkül. Nick nevet választanak, Ella és Kaba néven.

Ezzel nem is lenne gond, csakhogy Kabának már elege van abból, hogy a pénzéért szeressék, ezért szegénynek hazudja magát, mit szegénynek, egyenesen ágról szakadtnak, akit a gyerekei támogatnak, mert a saját nyugdíjából nem tudna megélni.

Ella is megcsömörlött a saját nyomorától, tehetős özvegyasszonynak adja ki magát, aki a ma napig is támogatja a gyerekeit és éli a gondtalan nyugdíjas éveit. Érzékelteti virágnyelven Kabával, hogy mellette arany élete lenne.

Annyiban mindketten óvatosak, hogy nem tettek fel magukról képeket, és élvezik, hogy külső csáberejük nélkül is sikerül megkedveltetni magukat a másik féllel.

Maguk szőtte álomvilágban élnek,s közel egy évig gondosan felruházzák egymást oly tulajdonságokkal, amelyekkel sohasem rendelkeztek.

Ám, kedves Olvasó, eljön az igazság pillanata!

Megbeszélik a randevút, az első személyes találkozást, melytől nagyon sokat várnak.
Sokat?
Á, nem sokat, csak magányos életük felszámolását.

Kaba gálánsan felajánlja, hogy a nyugdíjas kedvezményes jegyét felhasználva, szívesen leutazik vonattal a nyírségi kis faluba, ott várja kocsival az állomáson Ella, kezében egy bizonyos színes heti magazinnal.

Kaba természetesen az ezüstszürke Saabbal utazik, kényelmesen leér, még a vonat érkezése előtt. Leparkol az állomással szembeni utcában, és beül a váróterembe, úgy, hogy lásson mindenkit, aki a falu felől érkezik.

Jönnek is az emberek, ki busszal, kit kocsival hoznak, általában fiatalok utaznak, akiket a középkorú szülők, jobb esetben párjaik búcsúztatnak.

Sehol a magányos hatvanas hölgy.

Jakabot jól megnézik, mert elegáns, jól szabott, márkás felöltőjében, angol szövet öltönyében és fehér ingében, nyakkendőben úgy néz ki, mint józan örömapa az esküvőn.

Megérkezik a vonat, melyről le kellene szállnia, ám sehol a csinos, módos hatvanas Ellácska.

Gizella már egy ideje figyeli Jakabot a váróterem másik sarkából, vajon kit várhat ez az úriember, akinek öltözékét még a polgármester havi apanázsa se futna ki.

Összegombolja magán a húsz éve szolgálatban lévő galambszürke kabátját, megigazítja fején a fekete kalapját és elindul ki, a peronra. Matat a táskában és előhúzza belőle a négyrét hajtott magazint.

Idegesen felpattan Jakab, rohan ki a peronra, ám megtorpan, amint meghallja a következő beszélgetést:

- Csókolom, Gizi néni! Régen láttam a tanárnőt, csak nem tetszik várni valakit?
- Szervusz, Istvánka! Azt hittem, most érkeznek Bálint fiamék, de úgy látom, a következő vonattal jönnek.
- Látom, olvasnivalóval is készülni tetszett!
- Majd várakozás közben olvasgatok.
- Csókolom, Gizi néni!
- Szervusz, fiam.

Jakab mérgesen a levegőbe csap. Sarkon fordul és szinte szalad a kocsijáig.
Indulás előtt felhívja a bankját, megint növekedett a tőkéje. Majd félúton megáll vacsorázni, a barátja ajánlott egy panziót, ahol jól főznek. Az is lehet, hogy ott marad éjszakára is és elszopogat egy üveg pezsgőt.

Gizellának hazafelé menet az jár az eszébe, hogy szegény Kabának nem volt pénze a vonatjegyre, de legközelebb maga megy hozzá. Otthon leszedi a két személyre terített asztalt, és a konyhában megvacsorázik. Annyi ételt főzött, hogy az kitart egy hétig. Kicsit fáradtnak érzi magát. Elég volt az izgalomból. Mosogatás előtt még elnassol két szelet meggyes rétest. Ha már annyit dolgozott vele.

Ha Gizella és Jakab találkoznak, az én mesém is folytatódna!

Itt a vége, fuss el véle!

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

 
Olyan, mese, amely igaz is lehet/ne.... :-)

Ha itt a vége, már futok is véle.
Szia Yolla!

Én úgy tudtam "Mese mese meskenyere"... de az is lehet, hogy tévedek.
Ahogy lefestetted a pasit, a végére nem lett a szívem csücske.
A nőnek meg kifejezetten szerencséje volt, hogy nem találkoztak, így megúszta a csalódást.

Pussz,
Éva
Kedves X. Y!

Ez a mese nagyszerű! Ügyes keret történet, változatos fordulatokkal! Ilyet nem lehet "csak úgy" kitalálni!
A bámulatos érzékedet az íráshoz, - csak dicsérni lehet!
(Azt hiszem, hogy már jó párszor meg is tettem!)
Még egyszer: - Gratulálok!

Tisztelettel: emillio
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: